Először, másodszor, harmadszor, negyedszer, ötödször és hatodszor is Oroszország
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke úgy véli, „nem a jövő történészei, hanem Ukrajna népe lesz a bíránk” abban, hogy a világ hogyan reagál Putyin „visszataszítóan barbár” támadására.
Fotó: Unsplash Előzmény:
- Heves harcok zajlanak számos régióban, több civil is elhunyt orosz rakétatámadások miatt
- Kivonult az Electronic Arts Oroszországból, leálltak a játékok értékesítései
- Kína nem akarja azt látni, hogy olajat öntenek a tűzre az orosz-ukrán háborúban
- Elon Musk további segítséget nyújt Ukrajnának a szuper-rendszerével, ami az oroszok célpontja lehet
Boris Johnson szerint nem elég kifejezni támogatásunkat a szabályokon alapuló nemzetközi rend iránt, hanem meg is kell védenünk azt, ráadásul egy olyan „kitartó és hosszan tartó kísérlet nyomása alatt”, amely katonai erővel próbálja átírni a törvényeket.
Hozzátette, hogy „mindenkinek látnia kell, ahogy Putyin elbukik ebben a rettenetes invázióban”, a New York Times vasárnap megjelent számában pedig egy hatpontos terv keretében összefogásra szólította fel kollégáit világszerte.
Ez alapján arra kéri a vezetőket, hogy mozgósítsanak egy „nemzetközi humanitárius koalíciót” Ukrajna számára, illetve támogassák az országot a „saját önvédelmének kialakítására irányuló erőfeszítésben”, valamint arra is kitért, hogy fokozni kell a Kremlre mért gazdasági nyomást – közölte a Sky News.
Rettegnek attól a Kremlben, hogy tömeges tüntetések lesznek az életszínvonal romlása miatt
Meggyőződése, hogy a háború elrendezésének diplomáciai útját kell követni, emellett egy „gyors kampányra” van szükség, amely azt a célt szolgálja, hogy a „biztonságot és rugalmasságot is megerősítsük” az euroatlanti térségben.
Először is, egy nemzetközi humanitárius koalíció mozgósítására szólított fel, az erre vonatkozó tárgyalásokat pedig jövő hétre ütemezte, amelynek során Kanada, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és a Cseh Köztársaság vezetőivel tart megbeszéléséket, majd hozzátette, hogy az USA 1000 katonát és 220 millió font segélyt tart készenlétben a humanitárius akciókhoz.
Másodszor, támogatást kér Ukrajna saját önvédelmének kialakításához, amelyhez gyors cselekvésre van szükség, hogy összehangolhatóak legyenek az erre irányuló erőfeszítések, hiszen egyre több nemzet fejezte ki hajlandóságát Ukrajna felé a védelmi felszerelések biztosítására vonatkozólag.
Harmadszor, maximalizálni kell a gazdasági nyomást Putyin rezsimje ellen, ez alapján ki kell zárni minden orosz bankot a SWIFT-ből, elvágni az ellenséget a Londonban tartott orosz „piszkos pénztől” és kézre keríteni az oligarchákat, azonban mindez csak akkor lesz elegendő, ha Európa véget vet az orosz gáz- és olajfüggőségének.
Negyedszer, meg kell akadályozni Oroszország ukrajnai tevékenységének „kúszó normalizálását”, hiszen az elmúlt évek legnagyobb tanulsága, hogy az orosz agresszió eredményeinek elfogadása csak újabb erőszakot szül, így nem engedhetjük, hogy a Kreml „darabokat harapjon le” egy független országból, amelynek népére mérhetetlen szenvedést mért.
Ötödször, nyitottságra van szükség a diplomáciával és a de-eszkalációval kapcsolatban, amennyiben Ukrajna kormánya teljes mértékben részt vesz bármilyen lehetséges megállapodásban, így elkerülve azt, hogy külső hatalmak döntsenek az ukrán nép sorsáról.
Hatodszor, azonnali cselekedetekre van szükség ahhoz, hogy megerősítésre kerüljön az euroatlanti biztonság, amely nemcsak a NATO keleti szárnyának, hanem az orosz agresszió által potenciális veszélynek kitett, nem NATO-tag európai országok, például Moldova, Grúzia és a nyugat-balkáni térség támogatását is magában foglalja.
A New York Times cikkéből kiderül, hogy a miniszterelnök kitért arra is, miszerint maximális szankciókat fognak alkalmazni azon országok ellen, amelyek részt vesznek az Ukrajna elleni orosz invázióban, vagy lehetővé teszik azt, mint például Fehéroroszország.
