Exatlon: Krisztián kegyetlen kiakadása, még káromkodott is, elege lett az egészből
Soha nem láthattuk így Krisztiánt azelőtt, akit láthatóan erősen megviselt Dani kiesése, ami részben neki is köszönhető.
Fotó: Instagram/Somhegyi Krisztián 
Krisztián összességében egy nagyon nyugodt karakter, tisztelettudó és nemigazán hallani őt káromkodni. Most viszont rendesen kihozták a sodrából azzal, hogy ismét egy alapembert kellett elveszítenie a bajnokoknak.
Nem volt a legjobb döntés Danit küldeni Balázs ellen, még akkor sem, ha alapestben a két játékos között igen nagy a különbség. A dobások nem működtek Daninál, így 70 nap után el kellett hagynia az Exatlont.
A bajnokok sorra veszítik el csapattársaikat, és ebből most nagyon elege lett Krisztiánnak, aki hangot is adott a dühének. „Nekem igazából most lett elegem az egészből. Abból a szempontból, hogy tovább nem csinálhatják velünk a kihívók. Nem akarok még egyszer dönteni, őszintén.”
„Nincs kedvem beküldeni valakit. Ma beküldtem Danit, és ezért ment haza, és én küldtem be, az én felelősségem volt. Most jutottam el én személy szerint arra a pontra, hogy nem érdekel. Történjen bármi, szakadjon le a lábam, törjön el a gerincem, és ledobom azt a sz*rt, amit odatesznek a végén, mert most már ******* elegem van.”
„Feltörlik velünk a padlót, szó szerint. Egyetlen egy napot tudtunk megnyerni, amikor Bazsiék bejöttek, és onnantól, és végigvertek minket. Ez a harmadik végjáték, amit zsinórban elveszítünk, ilyen még nem történt meg.”
A valaha volt egyik legszexibb kép Gáspár Evelinről, ez most valóban csúcs
„De az sem, hogy kettőt elvesztettünk volna egymás után, és most már én sem tudom szépen mondani, és egyébként, amikor Franci volt bent, ő kezdte el, hogy ne finomkodjunk, akkor most már nem fogok finomkodni.”
„Most már nem érdekel. Ha lesz sírás, legyen sírás, aki ezt megérti, az megérti, aki nem, azzal már nem tudok mit kezdeni. Menni kell most már előre, történjen bármi, ha fáradtak vagyunk aznap, ha fáj valamink, akkor is menni kell, mert most már tényleg unalmas, hogy mindig azt mondjuk, hogy holnap.”
„Most már tényleg unalmas az, hogy azt mondjuk, jó volt pedig, nem úgy jött ki a lépés. Ne hazudjunk már, ezek mind hazugságok most már. Ez így nem mehet tovább, ezt ki kell mondani most már. Nyilván tényleg van olyan, amikor mindenki akar, és mégsem jön össze, de akkor se azt mondjuk, hogy nem így jött ki, hanem szívjuk fel magunkat, egymást, saját magunkat, mondjuk azt, hogy ez most sz*r volt, ez most nem volt elég.
„Ha azt mondjuk, hogy holnap, azzal nem fogjuk felszívni magunkat, és aztán eltávozik még egy, meg még egy, és azt vesszük észre, hogy nem lesz bajnok a legjobb nyolcban. Azt semmiféleképpen sem engedhetjük meg, úgyhogy ezt most, amit Bazsi mondott, meghúzunk egy vonalat, aki lemarad, az sajnos lemarad. Most már ott tartunk, hogy nem tudjuk ápolgatni, akikben nincs meg.”
„Menni kell előre, jövő héten, amit Laci mondott, Dominika, már ott elkezdjük ezt. Tök mindegy, hogy egyesülünk a kihívókkal, akkor egyesülünk újra, de továbbra is úgy tekintünk rájuk, mint az ellenfelünkre. Még egyszer mondom, senkit nem akarok most már párbajra küldeni, senkit. Köszönöm.”
