Szakaszosan pislákol az univerzum egyik legnagyobb fekete lyuka
Amikor az Event Horizon Űrteleszkóp (EHT) tudósai bemutatták az első fekete lyukról készült fényképeket tavaly, az egész tudományos társadalom komoly áttörésként értékelte a felfedezéseket, most azonban még ennél is különösebb dologra bukkantak.
Amikor az Event Horizon Űrteleszkóp (EHT) tudósai bemutatták az első fekete lyukról készült fényképeket tavaly, az egész tudományos társadalom komoly áttörésként értékelte a felfedezéseket, most azonban még ennél is különösebb dologra bukkantak.
A csillagászat mérföldkövének számító felvételek után a kutatócsapat rájött, hogy az M87* névre keresztelt extrém sötét, 6,5 milliárd Nap-tömeggel rendelkező objektum periodikusan vibrál és imbolyog a világűrben.
Az Astrophysical Journal tudományos lapban nemrég közzétett publikációból megtudhattuk, hogy az M87*-at körülvevő félhold alakú árnyék folyamatosan, az idő függvényében változik.
Az EHT tudósai a 2009 és 2013 közötti adatokat vették tüzetesebben górcső alá, majd a fotókat egymáshoz illesztették, és bebizonyították, hogy a fekete lyuk bizony állandó mozgásban van.
„Tavaly láthattuk először a képeket a fekete lyuk árnyékáról, amelyek forró plazmából álló, világos kifli alakú objektumokról tanúskodtak. Az M87* lényegében az izzó rész közepében található, teljesen sötét – pont olyan, mint amilyennek egy fekete lyuknak lennie kell. A fotók 2017 áprilisában egy hét alatt készültek, ezért semmilyen változást nem tapasztalhattunk.”
magyarázta Maciek Wielgus, a tanulmány főszerzője.
Wielgus hozzátette, hogy a 2009 és 2013 között az egyes prototípus teleszkópok által alkotott felvételek segítségével sokkal szélesebb spektrumban tudták megvizsgálni az M87* körül lévő aktivitásokat, amelyek nem várt meglepetésekkel kecsegtettek az asztronómusok számára.
Összességében elmondhatjuk, hogy a fekete lyuk árnyékának átmérője Einstein általános relativitáselméletét igazolva konzisztens maradt, ezzel szemben a gyűrűszerű glória fel-fellángolt, így sikerült alátámasztani a feltételezéseket, amelyek alapján az akkréciós lemez dinamikus struktúrával van ellátva.
Ezen régió tanulmányozásával az úgynevezett relativisztikus üzemanyag kilövést is vizsgálni lehet, amellyel további bizonyítékokat kaphatnak a relativitáselmélettel kapcsolatos tesztek formulációjához.
