Az év egyik legjobban várt filmje, az Oppenheimer érkezik a magyar mozikba

A Christopher Nolan által írt és rendezett Oppenheimer teljes egészében IMAX formátumban forgatott nagyszabású thriller. Berepíti a nézőt abba az izgalmas paradoxonba, amit az a rejtélyes férfi élt át, aki megkockáztatta, hogy elpusztítja a világot annak érdekében, hogy megmentse.

A film háttértörténete

Christopher Nolan mindig arra törekedett filmjeivel, hogy minél messzebb tolja a történetmesélés határait. Nagyszabású történeteket álmodott vászonra elképesztő hősökről és vakmerő tervekről, a hétköznapokon messze túlnövő vállalkozások szükségességét, erkölcsi kérdéseit és istenkísértő aspektusait vizsgálva. A nézőt intenzív gondolkodásra késztető Eredet az álmodó elme legrejtettebb zugaiba vezet, látványos űrodüsszeáia, a Csillagok között a galaxison kívüli idő- és térörvényekbe repít. Soron kívül Így alakul a boltok nyitvatartása a pünkösdi hosszú hétvégén

A Dunkirkben Nolan több perspektívából ábrázolja a túlélésért küzdő katonák borzalmas tapasztalatait az embertelen háború poklában, a Tenet című metafizikai thrillerben pedig, amelyben a jelent támadás éri a jövőből, a nézőpontokkal és az idősíkokkal játszva vet fel merész gondolatokat. Minden alkotását áthatja a klasszikus filmkészítési technikák iránt érzett csillapíthatatlan szenvedély, miközben új eszközökkel is kísérletezik, leginkább IMAX®-kamerákkal, hogy újraálmodja a mozi művészetét.

Az Oscar®-jelölt forgatókönyvíró-rendező most eddigi legnagyobb igényű és legaktuálisabb művével jelentkezik. Magával ragadó, hatalmas léptékű thrillere egy zseniális amerikai elme lélektanát térképezi fel: azt a briliáns tudóst ismerteti meg a nézőkkel, akinek világraszóló találmánya összefoglalása mindannak, amit az emberiség kreativitása létrehozni képes, fordulatot jelent a civilizáció történetében, de egyben az emberiség pusztulását is elhozhatja. Az Oppenheimer című film Kai Bird és Martin J. Sherwin American Prometheus című Pulitzer-díjas könyve alapján készült, és Robert J. Oppenheimer, az atombomba atyja életét és örökségét mutatja be.

„Meg akartam ismertetni a nézőket egy olyan ember gondolatvilágával, aki a szó szoros értelmében a dolgok kellős közepéről vezényelte a történelem legnagyobb fordulatát – magyarázza Nolan. – Tetszik vagy sem, Robert J. Oppenheimer a legfontosabb ember, aki valaha is élt. Ő tette olyanná a világunkat, amilyen, gondoljunk bármit erről. És már csak ezért is látnunk kell a történetét ahhoz, hogy elhiggyük.”

Eljutnyi a gombnyomásig

Az Oppenheimer létrejötte

Az atombomba megalkotása az emberi zsenialitás diadala volt, a történelmi siker a tudomány és a technológia számtalan területén területén felhalmozott tudásnak volt köszönhető. Ám szédítően költséges fegyverkezési versenyt is eredményezett, földrengésszerű pusztító hatást gyakorolva az egész világra: súlyos sebet ejtett az emberiség globális tudatán, új, mindent átható egzisztenciális rettegés formájában, amely tartósan befészkelte magát az emberek gondolkodásába.

Miért határozta el Nolan, hogy elkészíti az Oppenheimert? Felkeltette érdeklődését a Manhattan terv tudósainak félelme: a maghasadáson alapuló bomba titkainak fürkészése közben felmerült bennük, ahogyan Oppenheimer nevezte, a „szörnyű lehetőség”.

„A Trinityhez (az első, kísérleti atombomba felrobbantása 1945. július 16-án az új-mexikói sivatagban, az atomkorszak jelképes kezdete – a ford.) vezető gondolkodási folyamat során azt a lehetőséget latolgatták – habár minimális volt a valószínűsége –, hogy miután megnyomták a gombot és felrobbant az első bomba, begyulladhat a Föld légköre és elpusztul az egész bolygó – magyarázza Nolan. – Nem volt matematikai vagy elméleti alap ahhoz, hogy teljesen kizárják ezt a lehetőséget, lett légyen mégoly csekély is. Mégis megnyomták a gombot.

Rendkívüli pillanat volt az emberiség történetében. El akartam vinni a közönséget abba a terembe, hogy tanúja lehessen a beszélgetésnek és láthassa, amint megnyomják a gombot. Ez a leghihetetlenebb pillanat a legelképesztőbb kockázattal, gondoljunk csak bele. A tudomány, az elmélet, az intellektus – vagyis az általunk elképzelt dolgok – kapcsolata áll itt szemben azzal, hogy ezeket az elvont eszméket hirtelen átültették a létező világba, konkrét valóságként kezelve őket, vállalva ennek összes következményét.” (Azt, hogy Nolant mennyire foglalkoztatja a „szörnyű lehetőség”, jól bizonyítja, hogy a fenti történetre már előző filmjében, a Tenetben is hivatkozik.)

„Oppenheimer története tele van paradoxonokkal és erkölcsi dilemmákkal, és engem mindig is az efféle dolgok érdekeltek – mondja Nolan. – A film megpróbál segíteni a nézőknek abban, hogy megértsék, mit miért tettek a hősök, ugyanakkor felteszi azt a kérdést is, hogy valóban így kellett-e tenniük. Különböző pontokon megpróbáltuk beleásni magunkat Oppenheimer lelkébe, hogy érzelmi utazásra vigyük a közönséget. Ez jelentette számunkra a kihívást: el akartuk mesélni egy olyan ember történetét, aki társaival felmérhetetlen pusztulást okozó eseményeket indított el, de a közönséget mindvégig bevonva azt is meg akartuk mutatni az ő szempontjából, hogy mindezt jogosan, nemes célok érdekében tette.”

Oppenheimer munkásságának Manhattan terv utáni története külső nézőpontokat is kínál, és megismerhetjük azon emberek motivációit és személyiségét, akik döntő befolyással voltak életére. Az elbeszélés középpontjában Lewis Strauss áll, aki szintén Amerika háború utáni politikájának egyik kulcsfigurája volt. 1959-ben Eisenhower elnök gazdasági miniszternek nevezte ki.

Nolan általában nem sokat aggódik amiatt, hogy a forgatókönyv nem eléggé egyértelmű a munkatársai számára. Ám most szükségét érezte annak, hogy feketén-fehéren leírja, milyen vizuális stratégiával szeretné elmesélni az összetett történetet, ahol a perspektíva folyamatosan váltakozik a szubjektív és objektív tapasztalatok között, továbbá két különböző pert folytatnak le különböző időpontokban.

Nolan úgy döntött, hogy az Oppenheimer szemszögéből elmesélt jelenetek színesek lesznek (és egyes szám első személyben írta őket, ami szokatlan megoldás egy forgatókönyv esetében), s e jeleneteket szürreális vágóképek tarkítják, amelyek a főhős belső világát hivatottak ábrázolni. A Strausszal kapcsolatos jelenetek fekete-fehérek lettek. „Ez furcsa dolog – magyarázza Nolan. – De világossá teszi mindenki számára, hogy mi, a közönség Oppenheimerrel veszünk részt ezen az utazáson. Az ő válla fölött kukucskálunk át, még a fejébe is beférkőzünk, mindenhová vele megyünk.”

Nolan 2021. nyarán írta meg a forgatókönyvet, és azonnal zöld utat adott a produkciónak a Universal Studios, amely először dolgozott Nolannel.

A karakterek

Az Oppenheimer nagy léptékű és összetett története népes és válogatott szereplőgárda után kiáltott, hiszen a karakterek mindegyike különleges a maga nemében, mivel jelentős részük volt a huszadik század történelme alakításában. A karakterek feszesen vágott jelenetekben bukkannak fel és tűnnek el, vagy okoznak meglepetést pompás kameókkal, ezért a rendező arra törekedett, hogy mindegyikük emlékezetessé váljon a közönség számára.

„Az Oppenheimert játszó Cillian Murphy áll a film középpontjában – mondja Nolan. – Rendkívüli szereplőgárdát épített köré John Papsidera kasztingrendező, úgyhogy ez lett a film egyik nagy vonzereje. Mindegyik színész a karakterére vonatkozó specifikus ismeretekkel felvértezve érkezett a forgatásra, így ők külön-külön többet tudtak az adott jelenetről, mint én, s nekem rendezőként pont erre volt szükségem.”

J. Robert Oppenheimer

Cillian Murphy

Az atombomba atyjának megformálására Cillian Murphyt kérte fel Nolan, akire eddig már öt filmjében bízott fontos feladatot (Batman-trilógia, Eredet, Dunkirk), de még sosem főszerepet.

„Amikor először volt szerencsém Cilliannel dolgozni, még nagyon új volt számára a színészet, de már megmutatkozott rendkívüli tehetsége – meséli Nolan. – Azonnal egy húron pendültünk minden értelemben. Ezért is volt nagy boldogság felhívni őt és azt mondani neki: eljött a nagy pillanat, itt van a film, amelyben mindent megmutathatsz, amit tudsz, mert ez a karakter a legnagyobb kihívás, amivel eddig találkoztál. Persze azonnal benne volt, így egy álom vált valóra mindkettőnk számára.”

„Mindvégig arra törekedtünk, hogy érzékletesen ábrázoljuk, Oppenheimer mennyire nem volt egyszerű ember – meséli Murphy. – De ebben a filmben senki nem az. Teherré válhat, ha valaki nagyon intelligens: az ilyen emberek egészen más szinten léteznek, mint a közönséges halandók, ami rengeteg bonyodalommal és kihívással jár a magánéletükben és az erkölcsi értékválasztásaikat tekintve.

Ez bizonyult a legtrükkösebb dolognak számunkra: megmutatni Oppenheimer erkölcsi útját, ami arra hasonlít, amikor valaki a zuhogó esőben megpróbál úgy sasszézni, hogy száraz maradjon. Először a Manhattan terv kivitelezésekor, a második világháború után pedig az atompolitika útvesztőjében bolyongva. Ki kellett bontanunk, hogyan változik az erkölcsi alapállása az események hatására, és emiatt miként kerül konfliktusba másokkal.”

Murphy elolvasta az American Prometheust és számos más könyvet a témáról, és sok órányi filmfelvételt nézett meg Oppenheimerről, amint előadást tart vagy interjút ad. Kidolgozta a tudós egyedi megjelenését: átható tekintetét, a testtartását, pipázási szokásait, kalapviselését. „Nem próbáltam utánozni Oppenheimert – magyarázza Murphy. – Ami a vásznon megjelenik, az sajátos Oppenheimer-párlat annak alapján, amit az archiv anyagok sugallnak és amit leszűrtem Chris forgatókönyvéből. Hosszú folyamat volt, amire létrejöhetett reprezentáció és interpretáció szintézise.”

Kitty Oppenheimer

Emily Blunt

Katherine „Kitty” Oppenheimer, akit Emily Blunt alakít, Németországban született 1910-ben, biológus és botanikus volt, és már háromszor férjnél volt, amikor találkozott Oppenheimerrel egy San Franciscói-i kerti partin 1939-ben. Gyorsan szerelembe estek és Kitty hamarosan várandós lett. 1940-ben házasodtak össze, egy nappal azután, hogy kimondták a menyasszony válását. Fiuk, Peter hét hónappal később jött világra. Lányuk, Katherine hároméves Los Alamos-i tartózkodásuk végén, 1944 decemberében született. Kitty a Manhattan tervben orvosi területen dolgozott, vérmintákat vizsgált a sugárbetegség kimutatása érdekében. Eközben küzdött az anyaság lelki gondjaival, a magánnyal és a függőséggel.

Blunt igalmasnak találta, hogy Kitty elutasította a társadalmi elvárásokat. „Mellőzte a bájcsevejt, mindenkinek arrogánsan a szemébe vágta, amit gondolt – mondja Blunt. – Nehezen lehetett rajta eligazodni, csapongott, ugyanakkor elbűvölő is tudott lenni. Azért tudtam azonosulni vele, mert nem volt hajlandó elfogadni a korszak nőideálját, miszerint házasodj meg, szüljél sokat, légy a férjed támasza, mert ez a dolgod, sőt ez minden, amit tenned szabad. Szembeszegült ezzel a rendszerrel, megelőzve korát. Gondoljunk csak bele, Oppenheimer már a negyedik férje lett, és még csak 29 éves volt! Keresztül akart száguldani az életen, a saját ritmusát követve. És Robert Oppenheimerben megtalálta azt az embert, aki intellektuálisan hozzá fogható. Oppenheimer pedig benne lelt támaszra és mindenben kikérte a véleményét. Kitty maga is tudós volt, és kitűnő példája azoknak a zseniális nőknek, akik abban a korban elsorvadtak a vasalódeszka mellett, amitől borzasztóan szenvedett. De feltétlenül hitt Robertben, bálványozta és támogatta őt.”

„Chris rendkívüli karaktert írt nekem, teljesen eggyé tudtam vele válni – folytatja a színésznő. – Kitty valósággal kirobbant számomra a forgatókönyvből, monumentális személyiségnek találtam őt. Chris szabadjára engedi a színészeit, hogy bátran felfedezzék maguknak a karaktert annak minden gyengeségével együtt. Amikor olyan figurával találkozom, aki szeszélyes, néha agresszív, máskor kőkemény, mindig azt keresem, mi munkál a lelke mélyén, hogy kiderüljön, mindez honnan jön, meg hogy mi mindent lehet még belejátszani egy adott pillanatba, hogy érezni lehessen, nem csupán spontán dühkitörésről van szó. Hanem megsebzettségről, megaláztatásról, lelepleződésről. Ezeket a dolgokat kellett megtalálnom a karakterben, és megkaptam hozzá a kreatív szabadságot, hogy sikerüljön.”

Blunt úgy érezte, könnyen kialakult a kémia Murphyvel, mivel nem sokkal korábban már játszottak együtt a Hang nélkül 2-ben. Az ottani karakterei között is szoros szövetség alakult ki, csak éppen másféle démonokkal küzdöttek. „Kitűnően szót tudtunk érteni és megbíztunk egymásban – mondja a színésznő. – Ennek köszönhetően gond nélkül tudtunk egy olyan házaspár bőrébe bújni, akik szinte összenőttek, mert teljesen rokon lelkek. Csodálatos élmény volt olyan emberrel együtt játszani, akinek nincs túlméretezett egója, nem a saját szertartáskönyvét akarja követni, hanem egyetlen vágya, hogy valami szépet és igazat hozzon létre veled.”

Leslie Groves

Matt Damon

A céltudatos, kötelességtudó és nyers modorú Leslie Groves Jr. az amerikai hadsereg Mérnökhadtestének megbecsült főtisztje volt, aki éppen befejezte a Pentagon építésének irányítását, amikor rábízták a Manhattan terv vezetését. Bár világnézetük és vérmérsékletük különböző volt, a gyakorlatias és konzervatív Graves azonnal Oppenheimer zsenijének hatása alá került, és sokak fenntartásai ellenére maga mellé vette a projekt vezetésére. Groves jelentős mértékben hozzájárult az atomfegyver megépítésének sikeréhez, többek között azzal is, hogy kockázatos módon hinni mert Oppenheimer lojalitásában, miközben a tudóst azzal gyanúsították, hogy kommunista szimpatizáns.

A dandártábornok szerepére Matt Damont sorozták be a film alkotói. „Oppenheimer és Groves kapcsolata a film egyik fontos élvezeti forrása – mondja Emma Thomas producer. – Mivel a történet túlnyomó részét Oppenheimer szemszögéből látjuk, kell valaki, aki Groves szerepében karon tudja fogni és kalauzolja a közönséget, akiben megvan a filmsztárok magával sodró magabiztossága, talán fennhéjázása is, de ugyanakkor mindenki teljesen megbízik benne. Matt pedig tökéletes erre a szerepre. Rengeteg humort és emberi melegséget sugároz, együtt Cilliannel ők ketten tökéletes páros.”

Damon számára az volt a szerep egyik fő vonzereje, hogy egy olyan eredettörténet elmesélésében vehet részt, amely az ő életének is része volt. „A hideghárorú gyermeke vagyok – mondja a színész. – Az általunk elmesélt események formálták az életemet. Érdemes volt visszagondolni erre az időszakra és megpróbálni megérteni, mit gondoltak ezek az emberek, mi történt velük, és milyen szörnyű döntéseket kellett meghozniuk. Roppant érdekes, ahogy a politika, az egyéni ambíciók és az erkölcs szálai összefonódnak az események forgatagában. Azt is át tudom érezni, hogy emberek egy csoportja – esetünkben tudósok – tudni akarják, véghez tudnak-e vinni olyasmit, amire előttük még senki nem vállalkozott. Ilyen az emberi kíváncsiság és becsvágy természete: el kell jutnunk a lehetőségeink határán is túlra, hogy lássuk, mit tudunk belőle tanulni, mi fog történni. És akkor még nem beszéltünk e csapat néhány tagjának az idealizmusáról, vagy ha úgy tetszik, a naivitásáról. Oppenheimer tényleg hitt abban, hogy minden háborúnak sikerül így véget vetni. Egész életemben ez a sajátos Damoklész kardja lógott felettünk, és nem gondolunk erre elégszer. Szóval kétségtelen, hogy ez napjaink egyik legfontosabb története.”

Damon Groves legfontosabb személyiségjegyei alapján építette fel a karaktert. „Grovesnak óriási volt az egója, ezért senki nem rajongott érte túlságosan – mondja a színész. – De Oppenheimer kedvelte; bizonyos egyetértés és összhang alakult ki köztük. Groves soha nem kérdőjelezte meg, hogy Oppenheimer mit tett vagy mit miért tett. Groves irtózatosan büszke volt arra, hogy milyen hatalmas mérnöki bravúrt hajtanak végre, és ennek milyen nagy a tudományos jelentősége. Nem sokat merengett a saját szerepén. Így állt hozzá a dologhoz: „Megmondtam, hogy megcsinálom, és meg is csináltam.” Hatalmas élvezet volt olyasvalakit eljászani, aki ennyire eltökélt és összeszedett, egyben nagyon-nagyon okos, aztán hirtelen egy csomó zseni veszi körül, akik egészen más szinten működnek – ugyanaz a célkitűzésük, mint Grovesnak, de rengeteg problémájuk van azzal, amit csinálnak, meg hogy mi sülhet ki az egészből.”

Damon számára nem volt gond, hogy megtalálja a kapcsolódási pontokat Grovesszal és a kockázatos Manhattan tervvel. Bár az első atombomba létrehozása összehasonlíthatatlanul nagyobb vállalkozás volt, személyes szintről megközelítve nem sokban különbözött a filmkészítéstől. „Sok a szembetűnő párhuzam – magyarázza Damon. – Különböző feszültségek keletkeznek, eltérő világokból jönnek össze emberek más-más tervekkel és elvárásokkal, reményekkel és álmokkal. Össze vannak zárva, és megpróbálnak közösen létrehozni valamit. A folyamat közben van egy csomó repedés meg törés, maghasadás és összeolvadás. Azt hiszem, a színészcsapat jól el tudta képzelni, min mentek keresztül az általuk játszott karakterek.”

Lewis Strauss

Robert Downey, Jr.

Lewis Strauss az Atomenergia Bizottság egyik alapítója volt 1947-ben, és kulcsszerepet játszott Amerika háború utáni atompolitikájában. Akkor találkozott Oppenheimerrel, amikor a csúcsra ért a Princeton Egyetemen működő Institute of Advanced Studies igazgatójaként (a korszak legjelentősebb agytrösztje, ahol Oppenheimer mellett Albert Einstein és Neumann János is dolgozott – a ford.). Így kezdődött a két férfi törékeny kapcsolata, akik egyformán makacsok, szélsőségesen becsvágyóak és a maguk módján igaz hazafiak voltak. Strauss déli származású volt, mélyen vallásos, egyetemi végzettséget nem sikerült szereznie (a német/osztrák nyelvterületől bevándorolt zsidó család anyagi helyzete, majd a gazdasági világválság miatt – a ford.), emiatt állandó bizonyítási kényszerben élt, perfekcionista módon végezte munkáját. Konzervatív nézeteket vallott és elszánt antikommunista volt, szemben az északkeleti partvidékről származó, zseniális és rendkívül magasan képzett, elkötelezett balliberális Oppenheimerrel.

Strauss szerepére Nolan és Emma Thomas azt a színészt kérték fel, akivel már régóta szerettek volna együtt dolgozni: a kétszeres Oscar®-jelölt (Chaplin, Trópusi vihar), sokszoros Vasembert, Robert Downey, Jr.-t.

A megkeresés pont jókor érte Downey Jr.-t, mert éppen valami változatosságra vágyott, miután rogyásig a Marvel Cinematic Universe legfontosabb bosszúállóját alakította. „A járvány előtt nagyjából egy évvel kezdtem helyrerázódni, sikerült újra összebarátkoznom a családtagjaimmal meg a korábbi érdeklődési köreimmel, és akkor jött Christopher Nolan, aki valamilyen komoly dologra készült – meséli a színész. – Nagyon jelentős csapat szerződött le a szerepekre. Aztán amikor már sínen volt a projekt, olyan dolgok történtek a világban, amiktől ez a film fontos metaforává vált. Szóval egyértelmű volt, hogy benne vagyok.”

Downey minél inkább beleásta magát Strauss – és az Oppenheimerrel kialakított kapcsolata – történetébe, egyre összetettebbnek látta a karaktert, akinek megvannak a maga kétségtelen erényei, legalábbis az adott történelmi összefüggésben. „Mondok egy példát. A csendes-óceáni hadszíntéren válságos volt a helyzet. A torpedóink a célpontoktól nem a megfelelő mélységben és távolságban robbantak fel. Strauss tudta, hogy a közelségi tűzgyújtó lesz a megoldás, keresztülnyomta ezt az innovációt a különböző hadügyi bizottságokon, s ezáltal része volt abban, hogy hamarabb véget érhetett a háború. (A közelségi tűzgyújtót a britek fejlesztették ki a Angliai Csata idején, amikor a német légierő terrorbombázásokat hajtott végre angol városok ellen. A távolságmérő szerkezet lehetővé tette, hogy a légvédelmi gránátok a célponthoz minél közelebb robbanjanak fel. A találmányt átvették az amerikaiak, a haditengerészetnél is bevezették, fejlesztése olyan szupertitkos projekt volt, mint az atomprogram. Ebben az időszakban Lewis Strauss tengernagy volt, és minden befolyását latba vetette az innováció rendszerbe állítása érdekében. – a ford.) De kimondta-e valaha valaki, hogy Lewis Strauss segített lerövidíteni a háborút? Soha senki. Aztán amikor már a ruszkiknak is volt atombombájuk, Strauss elkezdett lobbizni a hidrogénbomba kifejlesztése érdekében, amit Oppenheimer ellenzett, de Strauss nem tágított, mert hitt abban, hogy ezzel is életeket lehet menteni, ahogyan a közelségi tűzgyújtóval. A logika, ami alapján működött, nem olyan faék egyszerűségű volt, hogy ‘mindenáron győznünk kell’. Ha elemezzük a motivációit, azt mondhatjuk, hogy lehet vele vitatkozni, de végül is igaza van.”

Jean Tatlock

Florence Pugh

Jean Tatlock Stanfordon végzett pszichiáter volt, átszellemült, érzéki, néha melankóliára hajlamos nő, aki heves és zaklatott kapcsolatba bonyolódott Oppenheimerrel.

Tatlock szerepére Hollywood egyik legragyogóbb ifjú csillagát, Florence Pugh-t kérték fel, aki olyan filmekkel hívta fel magára a figyelmet, mint a Fekete Özvegy, a Fehér éjszakák (Midsommar) és a Kiasszonyok (Little Women – Oscar®-jelölést kapott érte).

A színésznő nagy örömmel alakított egy olyan kirobbanó személyiséget, aki minden porcikájával lázadt a társadalmi elvárások ellen, amelyek az adott korszakban a nők kisajátítását és elnyomását szolgálták. „Jean nyers és brutálisan őszinte, tudja, mit akar, és emiatt sosem szenved hátrányt, különösen Oppenheimer részéről nem – mondja Pugh. – Oppenheimer oldalán Jean önmaga lehet. Hatalmas és elképesztően izgalmas élmény volt, hogy egy ilyen erős és összetett lelki alkatú nőt alakíthattam, az pedig, hogy ebben Chris és Cillian voltak az alkotótársaim, már csak hab volt a tortán.”

A film szereplői

CILLIAN MURPHY (J. Robert Oppenheimer) ír színész Christopher Nolan öt filmjében szerepelt (Batman-trilógia, Eredet /Inception/, Dunkirk). Korai nagy sikerei a 28 nappal később (28 Days Later) című zombifilm, az Éjszakai járat (Red Eye) című thriller és a Felkavar a szél (The Wind That Shakes the Barley) című háborús dráma voltak. Számos díjat nyert a Birmingham bandája (Peaky Blinders) című drámasorozatért.

További fontosabb filmjei: Napfény (Sunshine), Hang nélkül 2. (A Quiet Place Part II), Anthropoid, Reggeli a Plútón (Breakfast on Pluto).

EMILY BLUNT (Kitty Oppenheimer) Az ördög Pradát visel (Devil Wears Prada) című filmmel robbant be Hollywoodba. Legnagyobb sikerei közé tartozik A holnap határa (Edge of Tomorrow), a Sorsügynökség (The Adjustment Bureau), a Sicario és a Lazacfogás Jemenben (Salmon Fishing in the Yemen).

További fontosabb filmjei: Lány a vonaton (The Girl on the Train), Hang nélkül 1-2., A fiatal Viktória (The Young Victoria).

MATT DAMON (Leslie Groves Jr.) 1997-ben Oscar®-t és Arany Glóbuszt nyert a Good Will Hunting című film forgatókönyvéért (gyerekkori barátjával, Ben Affleckkel megosztva), amelynek főszereplője is volt. Arany Glóbuszt kapott a Mentőexpedíció (The Martian) című film főszerepéért.

Jason Bourne-t alakította a Bourne-franchise-ban, Linus Caldwellt az Ocean-trilógiában. További fontosabb filmjei: Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan), Syriana, A tégla (The Departed), A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley), Air – Harc a legendáért, Az aszfalt királyai (Ford vs. Ferrari), Az utolsó párbaj (The Last Duel), Kicsinyítés (Downsizing), A Nagy Fal (The Great Wall).

ROBERT DOWNEY, JR. (Lewis Strauss) Oscar®-t és BAFTA-t nyert a Chaplin címszerepéért, Arany Glóbuszt az Ally McBeal című sorozaban nyújtott alakításáért. Oscar®-ra jelölték a Trópusi viharért (Tropic Thunder). Második Arany Glóbuszát a Sherlock Holmesért kapta.

A Marvel Cinematic Universe tíz filmjében alakította Vasembert, a szériának köszönhetően Hollywood egyik legjobban kereső színésze lett. 2008-ban a Time magazin beválasztotta a világ 100 legbefolyásosab személyisége közé.

A film alkotói

CHRISTOPHER NOLANt (forgatókönyvíró / rendező / producer) a 21. század egyik legfontosabb filmrendezőjének tartják, filmjeinek összbevétele meghaladja az 5 milliárd dollárt. Ötször jelölték Oscar®-ra és BAFTA-ra, hatszor Arany Glóbuszra. 2015-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé választotta, 2019-ben brit lovagi címet kapott.

Második filmjével, a Mementóval hívta fel magára a figyelmet, első Oscar®-jelölését a forgatókönyvért kapta. További filmjei is nagy kritikai és közönségsikert arattak: Batman-trilógia, A tökéletes trükk (The Prestige), Eredet (Inception), Dunkirk, Csillagok között (Interstellar), Tenet.

EMMA THOMAS (producer) Christopher Nolan felesége, együtt vezetik Syncopy Inc. nevű producercégüket. 1997 óta Nolan összes filmjének egyik producere volt.