Speciális beavatkozással lelassítható a rákos szövetek burjánzása
Osztrák és svájci kutatók olyan különleges fehérjére bukkantak, amely megakadályozza a rákos sejtek vándorlását azáltal, hogy a környező szövetekhez tapadnak.
Twenty20 
A sebészi eltávolítás és a kemoterápia hatásosnak bizonyulhat a kezdeti stádiumú daganat eltávolításában, de gyakran a rákos sejtek leszakadhatnak, és másodlagos tumorokat hozhatnak létre a szervezetben – ez áttétes rák néven ismert, és valójában a betegség okozta halálozás elsődleges oka, ami a terjedés megállításához köthető eljárásokkal kapcsolatos kutatásokat ösztönözte.
Míg az áttétes rák veszélyei jól ismertek, az nem annyira világos, hogy bizonyos betegeknél miért fordul elő gyakrabban az elsődleges daganat kezelését követően, míg másoknál nem. A visszamaradt rákos sejtek a vér-, illetve nyirokereken keresztül a test más részeibe vándorolhatnak, hogy ott új daganatokat képezzenek – az új tanulmány szerzői egy MFSD1 nevű fehérje segítségével igyekeztek többet megtudni erről a folyamatról.
Az osztrák Tudományos és Technológiai Intézet és a Zürichi Egyetem tudósaiból álló kutatócsoport korábban már kimutatta, hogy az említett fehérje szerepet játszik a sejtvándorlásban. A felfedezést gyümölcslegyeken végzett kísérletek révén tették, amelyek rövid életciklusuk és az emberrel közös számos génjük és biológiai funkciójuk miatt az orvosbiológiai kutatások egyik leggyakrabban használt kísérleti állatának számítanak.
A legutóbbi tanulmányban azonban egerekre összpontosítottak. Tudósok olyan rákos sejteket terveztek, amelyekből hiányzott ez a fehérje, ami azt eredményezte, hogy sokkal gyorsabban mozogtak, mint azok, amelyekben jelen volt a protein, ez pedig arra utal, hogy az MFSD1 megelőző szerepet játszik a sejtvándorlásban.
Az okok feltárására a tudósok egyfajta stressztesztet végeztek a rákos sejteken az MFSD1 fehérjével és anélkül. Ennek során egy apró gumiszerszámmal lekaparták a sejteket egy Petri-csésze felszínéről, majd megfigyelték, amint az MFSD1 fehérjét tartalmazó sejtek a mechanikai stressz hatására gyorsan elpusztulnak. Meglepő módon a fehérje nélküliek nagyrészt épek maradtak, amiből a kutatócsoport arra következtetett, hogy az MFSD1-et nem tartalmazó sejtek gyorsabban bejutnak a véráramba, és ott könnyebben mozognak.
Megfigyeléseik révén a kutatócsoport tagjai kimutatták, hogy az MFSD1 ezeket a hatásokat a sejtek felszínén lévő integrineknek nevezett receptorok fenntartásával éri el, amelyeknek köszönhetően a sejtek egymáshoz és az extracelluláris mátrixnak nevezett sűrű hálózathoz tapadnak, tehát az MFSD1-et nélkülöző tumorsejtek nem képesek olyan könnyen újrahasznosítani az integrinek bizonyos típusait.
Bár a kísérleteket egereken végezték, a kutatócsoport az MFSD1 szerepét emberi alanyoknál is vizsgálta, mégpedig rákos betegek adatait vizsgálva, melynek végeztével összefüggést mutattak ki a fehérje szintje és a páciens prognózisa között, ami jó hír lehet a jövőbeni kezelési módszerek kidolgozása kapcsán.
