Vannak, akik teljesen egyedül maradtak a koronavírus-járvány idejére, de egy kis beszélgetés enyhíthet a magányon
A koronavírus-járvány mindenki életét megváltoztatta, ám az egyedül élő, a fertőzés veszélyének jobban kitett idősek számára az izoláció egyet jelenthet a magánnyal.
Fotó: Annie Spratt/Unsplash 
A 87 éves Martha Barker a koronavírus-járvány csaknem teljes ideje alatt egyedül és magányosan élt izolációban az otthonában, de most végre lehetősége volt újra találkozni azokkal a háza falain kívül, akik segítettek neki átvészelni az elmúlt egy évet.
Egy mozgásszervi probléma miatt Martha a járvány kitörése előtt már fél éve nem hagyta el a cottinghami otthonát, majd levelet kapott a brit kormánytól, amiben azt tanácsolják neki, hogy maradjon otthon karanténban, hiszen egészségügyi állapota miatt fokozottan veszélyeztetettnek számít a koronavírus miatt.
A nyugdíjazott szabó 40 éve teljesen egyedül élt, de soha nem érezte magát annyira magányosnak és a külvilágtól elzártan, mint a járvány alatti izoláció idején. Martha csak akkor lépett ki a házból, amikor orvoshoz kellett mennie, és egyetlen látogatója a postás volt, illetve lánya, aki rendszeresen elintézte számára a bevásárlást.
Martha számára az hozta a gyökeres változást, hogy egy orvosi beutalónak hála csatlakozott 40, hozzá hasonló körülmények között élő emberhez, és így hamarosan rendszeres telefonhívásokat kapott a Bransholme Chat önkénteseitől.
A Bransholme Chat a járvány kitörésekor a szokásos személyes találkozók helyett telefonra és levelezésre váltott, így pedig nagyjából 500 telefonbeszélgetés zajlott le eddig a lezárások ideje alatt. Több mint 7000 percet töltöttek beszélgetéssel és 2400 levelet küldtek ki – írja a Hull Daily Mail.
Átéltem a háborút is, de még az sem volt annyira rossz, mint ez
– mesélte Martha a bezártságról és egyedüllétről.
A háború alatt volt egy valóságos bajtársiasság és mindenki összefogott. Manapság úgy tűnik, hogy az egyedül élő idősebbek elfelejtődnek és a beszélgetés művészete elveszett
– magyarázta Martha.
Ha egy teljesen idegen ember időt szán arra, hogy rád nézzen, úgy érzed, még mindig érdekel valakit, mi van veled. Ők a legkedvesebb emberek, akiket csak el tudsz képzelni. A telefonálás mellett leveleket is elkezdtek nekem írni. Hetente kapok hírleveleket, amik tele vannak rejtvényekkel és viccekkel. Tényleg nagyon várom mindig, hogy megérkezzen a postás
– mesélte el élményeit az idős hölgy. Hozzátette: Valentin napra egy kedves ajándékdobozzal lepték meg, amitől szeretettnek érezte magát, múlt hónapban pedig egy komornyikot küldtek, aki egy hatalmas csomagot kézbesített számára, amiben olyan partikellékek voltak, mint egy tollboa, játékszemüveg, lekvár, tea és sütemény.
Marthanak végre lehetősége nyílt arra, hogy személyesen is találkozzon az önkéntesekkel, miután újra megnyitották a “nappalit”, ahol a járvány előtt látták vendégül az embereket. A csoportot szervező Back to Ours vezetője arról beszélt, hogy a lezárások miatt nem tudták többé megtartani az élő előadásaikat és műsoraikat, így ezeket áthelyezték az online térbe, de kénytelenek voltak rájönni, hogy nem mindenki tud így szociálisan aktív maradni.
Ahhoz, hogy azokat is elérjék, akik nem rendelkeznek internettel, vissza kellett térniük a klasszikus módszerekhez, hiszen nem szerették volna, hogy bárki elveszítse teljesen a világgal való kapcsolatát. Így szervezték meg a telefonos és levelező önkénteseket, hogy az egyedül élő idősek számára is társaságot nyújtsanak a koronavírus-járvány ideje alatt.
