Kietlen, száraz szavannává alakulhat az amazóniai esőerdő
Ha továbbra is a jelenlegi ütemben folytatódik a deforesztáció, az Amazonas-medencében található erdőségek kritikus fordulóponthoz érhetnek.
MTI/EPA/EFE/Joedson Alves 
A Nature Climate Change tudományos folyóiratban március 7-én közzétett tanulmány szerint a 2000-es évek kezdete óta az amazóniai esőerdő több mint 75 százaléka folyamatosan veszített ellenálló képességéből, ami azt jelenti, hogy az esőerdő ezen részei már nem tudnak könnyen felépülni az aszályokból és az erdőtüzekből.
Az esőerdők azon területei, amelyek a legsúlyosabb veszteséget mutatják az ellenálló képességben, a mezőgazdasági üzemek, a városi területek és a fakitermelésre használt területek közelében találhatók.
Az éghajlatváltozás, a féktelen erdőirtás, valamint a mezőgazdasági és állattenyésztési célú égetések következtében az Amazonas-medence régiói sokkal melegebbé és szárazabbá váltak az elmúlt évtizedekhez képest.
1991 és 2016 között készült műholdfelvételek vizsgálatával kutatók megállapították, pontosan mennyi ideig tartott, mire az esőerdő talpra állt a negatív hatású események után: kimutatták, hogy a 21. század fordulója óta az esőerdőnek egyre hosszabb időbe telik, mire az aszályok és tüzek után visszanyeri korábbi biomasszáját, vagyis az élő fák és más növényzetek tömegét.
Az új tanulmány kiegészíti a már meglévő bizonyítékokat, amelyek szerint a világ legnagyobb fákkal borított területe egy olyan fordulópont felé tart, amelyen túl az erdő nagy része hirtelen kipusztulhat.
Ha az esőerdők túllépik ezt a fordulópontot, az ökoszisztéma gyorsan hatalmas szavannává változhatja a térséget, miközben az átalakulás során több tízmilliárd tonna szén-dioxid szabadulhat fel, ami a légkörbe kerülve végeláthatatlan pusztítást idézhet elő.
