Pesti (ál)ügyvéd volt a Monarchia legrafináltabb pénzhamisítója
Ennél kalandosabb életutat kitalálni sem lehetne, pedig cilinderes joghallgatóként kezdte.
Fotó: Twenty20 Robbantási merénylet tervezése, pénzhamisítási botrány, vendégeskedés a szegedi Csillagban, majd egy zürichi börtönben, végül egy teljesen soha fel nem térképezett brazíliai, vélhetően szintén nem épp talpig becsületben eltöltött időskor – Takács Zoltán elfeledett „karrierje” a magyar ravaszság egyik évszázados példája.
Takács még meg sem született az osztrák-magyar kiegyezés idején, a kaposvári születésű fiatalt azonban Pestre felkerülve egyből elkapta az ifjonti hév, és a Monarchia ellen tüntető diákok egyik vezéralakjaként szerzett ismertséget.
A jogásznak tanuló, cilinderes dr. Takács Zoltánt nem sokáig tartotta lázban az unalmas ügyvédi életforma, és fiatalkori balhéit sem sikerült maga mögött hagynia. 25 évesen emiatt került először börtönbe, a budavári Hentzi-szobor elleni robbantási merényletben való részvétel miatt pedig nem kevesebb mint öt évet kapott.
Mint kiderült, dr. Takács egy sikkasztási ügybe is belekeveredett, egyértelművé vált tehát, hogy az ügyvédi pályára nincs visszavezető út. De akkor miből is telt neki a századforduló környékén, börtönviseltként a legdrágább Pesti éttermekben elköltött vacsorákra, és az éjszakai életben történő aktív, fényűző részvételre?
A kérdés nem sokáig maradt megválaszolatlan, egy vendéglős ugyanis feldobta a hatóságoknak, akik kiderítették, hogy egy pénzhamisító banda vezéreként lett a lázadó fiatalból vagyonos úr, aki magabiztosan mozgott az elit körökben is. Mint azonban később rájöttek, Takács élete barátságát nem egy közülük valóval kötötte, hanem egy Dessauer-nyomdagéppel, amivel fotólitográfia útján készíttetett jó, ámde nem tökéletes hamis százkoronásokat.
Bukását követően az is napvilágot látott, hogy hamisítói hálózatába mintegy 30 fő tartozott, ennek ellenére visszaesőként is megúszta 5,5 év börtönnel, a büntetést ugyanakkor már a Csillagban kellett leülnie. Érthető módon a börtönben is igen népszerű Takács nem igazán élvezte a szigorú szegedi intézmény vendégszeretetét, ezért itt is megpróbálkozott néhány trükkel, hátha hamarabb szabadul, de sem mentális egészségének hanyatlását, sem végelgyengülését nem vették komolyan.
Ám nem adta fel, Pesten élő nagybátyjának írt levelében már a jövő terveit szövögette. Nevezett Béla bácsinak sikeresen beadta, hogy Amerikában tervez új életet kezdeni, amihez a naiv rokon anyagi támogatást ígért.
„Az itt töltött idő meggyógyított, kiábrándított régi kalandos terveimből… Erős elhatározással lépem át a börtön küszöbét azzal a vággyal, vajha még egyszer tisztességesen élhetnék… Béla bácsi megígérte, hogy a kiszabadulásom esetén ad pénzt, hogy Amerikába mehessek.” – írta szép szavakkal a rafinált róka
Takács meg is kapta a pénzt, de csak Aradig jutott vele, ahol szőlővel és borral üzletelt, illetve meg is házasodott. A tisztes életet viszont nem sokáig bírta, egy évvel később már Londonban, majd később Svájcban folytatta a pénzhamisítást.
Angliában ismét hűséges bűntársra lelt, egy Rékássy István nevű túrkevei birtokos még pénze egy részét is Takács rendelkezésére bocsátotta, tönkre is ment később, mert egy harmadik beavatott elárulta őket, aminek persze ismét börtön lett a vége.
Takács ezúttal csak másfél évet kapott, a zürichi kitérő után pedig a háború is elsodorta. Egyre kevesebbszer és kevesebbet lehetett róla hallani, ami nem is csoda, hiszen egészen Rio de Janeiróig menekült, ahol kávé és kaucsukültetvényeken gazdálkodott. Itt érte őt a halál 1936-ban, 68 éves korában.
Az általa készített, csak Takács-féle százkoronásként emlegetett hamis papírpénzeket a legenda szerint hosszú évtizedekre egy pesti bank páncélszekrényébe zárták . Talán még ma is őrzik a furfangos doktor örök titkát az azóta is ismeretlen helyen lévő bankók.
A cikk az Origo és az Újságmúzeum visszaemlékezései alapján íródott.
