Őrületes tempóban olvadnak a himalájai gleccserek
A világ legnagyobb hegységét övező régióban található több mint 15 ezer jégréteg elemzése során klímakutatók megállapították, hogy a gleccserek tízszer gyorsabb ütemben zsugorodnak, mint a korábbi évszázadokban.
Unsplash 
A Himalája gleccserei rendkívüli ütemben olvadnak, egy új kutatás szerint az elmúlt 40 évben tízszer gyorsabban zsugorodtak az ottani hatalmas jégtakarók, mint az előző hét évszázad során.
A gyorsuló jégveszteség következtében kialakuló lavinák, áradások és más hatások veszélyeztetik India, Nepál és Bhután lakosságát, és több százmillió embert sodorhatnak az egzisztenciális krízis szélére, mivel ezek a geológiai tényezők bezavarhatnak a mezőgazdasági folyamatokba.
Mivel az olvadó gleccserekből származó csapadék az óceánok vízszintjének emelkedéséhez is jelentős mértékben hozzájárul, a Himalája gleccserjég-vesztése a tengerárvíz veszélyét és a hozzá kapcsolódó problémákat egyaránt előidézheti.
Tudósok már régóta megfigyelték a nagyobb méretű gleccserek jégveszteségét Új-Zélandon, Grönlandon, Patagóniában és a világ más részein, az új tanulmány szerint azonban a Himalájában különösen gyors az olvadás tempója, melynek okát egyelőre még nem tudták pontosan beazonosítani, viszont megjegyezték, hogy a regionális éghajlati tényezők, például a dél-ázsiai monszun eltolódása szerepet játszhat a változásban.
Tudományos konszenzus alapján egyébként a gleccserek és a sarki jégtakarók jégveszteségét a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó üvegházhatású gázok kibocsátása által előidézett globális hőmérséklet-emelkedés okozza.
Az új tanulmányhoz a Leedsi Egyetem glaciológusa, dr. Jonathan Carrivick és kollégái a régió közel 15 000 gleccseréről készült műholdfelvételeket vizsgálták át, hogy megtalálják a nagy szikla- és törmelékgerinceket, amelyeket a gleccserek hagynak maguk után, miközben lassan utat törnek maguknak a völgyekben. Ezen ősi gleccsernyomok helyét felhasználva a tudósok megbecsülték a korábbi évszázadok jégtakarójának kiterjedését.
Az ominózus adatokat összehasonlították a jelenlegi jégtakaróéval, hogy megbecsüljék, mennyi jég veszett el a 400 és 700 évvel ezelőtti, kis jégkorszaknak nevezett globális lehűlés óta. A becslések szerint 390-586 köbkilométer jégről volt szó, ami elegendő mennyiségnek számít ahhoz, hogy a globális tengerszintet 0,92-1,38 milliméterrel megemelje.
Az árvizek mellett a tengerszint emelkedése talajeróziót okozhat, és veszélyeztetheti az utak és hidak, valamint a tengerparti területeken található erőművek és más kritikusan fontos ipari létesítmények szerkezeti épségét. Az Egyesült Államokban a lakosság csaknem 40 százaléka él olyan tengerparti területeken, amelyeket a következő években valószínűleg érintenek majd ezek a változások.
A jégveszteség hatásai a Himalája térségében különösen súlyosak lehetnek. A régió gleccsereinek olvadéka táplálja azokat a nagy folyókat, amelyek India hatalmas északi mezőgazdasági övezetét látják el vízzel. Kutatók szerint a gleccserek további zsugorodásával meredeken csökkenhet az öntözésre és ivóvízként felhasznált vízmennyiség, a lavinák pedig gyakorivá válhatnak, mivel a jégveszteség miatt a lejtők stabilitása meginoghat.
Egy januárban megjelent tanulmányból megtudhattuk, 1994 és 2017 között a Föld annyi fagyott csapadékot veszített, amennyivel teljes Közép-Európát egy 100 méter vastagságú jégréteggel be lehetne borítani – ebből is láthatjuk, mennyire súlyos a helyzet.
