Óriási pofont kapott a sajtószabadság Mianmarban, bekeményít a hadsereg

A hadsereg tovább folytatja az ellenszegülőkkel való leszámolást, melynek keretében több munkahelyet is bezártak a hét elején. A tüntetőket viszont látszólag továbbra sem tántorítja el semmi, és az egyre erőszakosabb katonai fellépésekre reakcióként egyre kitartóbban demonstrálnak.

A hétfői nap folyamán például újabb két ember vesztette életét a tüntetések során, ezúttal az Észak-Mianmarban található Myitkyina városában – írja a New York Times. Pyapon településén pedig szintén halálosan megsebesítettek egy tüntetőt, akit hasba lőttek a sereg tagjai. Soron kívül Pápua-új-guineai földcsuszamlás: 670-re emelkedett a halálos áldozatok száma

Yangonban a rendvédelmi erők pedig több száz tüntetőt szorítottak be, akik semerre nem tudtak emiatt menekülni. Egy demonstráló úgy írta le a helyzetet, hogy a katonaság minden utat blokkolt, így nem tudtak a szorításukból elmenekülni.

A február 1-jén történt puccs óta már több mint 60 halálos áldozatot követeltek a mianmari tüntetések, valamint legalább 1800 embert letartóztattak, köztük aktivistákat, tanárokat, szerzeteseket, újságírókat, valamint a korábbi vezetés valamennyi emberét.

Hétfőn este ráadásul még nagyobb szorítás alá vonta a mianmari közéletet a hadsereg, ugyanis az immáron irányításuk alatt lévő közszolgálati médiában bejelentették, hogy öt független médiaszervezet sajtólicencét vonták vissza, hatalmas pofont adva ezzel a sajtószabadságnak.

Amellett, hogy már több tucat újságírót letartóztattak a demonstrációk kezdete óta, a médialicencek visszavonása azt is jelentheti, hogy gyakorlatilag az alapvető működésüket, az eseményekről való hiteles beszámolást is törvénytelenné tehetik.

Nem nevezhető ugyanakkor sokkoló lépésnek a bejelentés, hiszen amíg Mianmart (korábban Burmát) katonai junta irányította, nem igazán volt ismert fogalom a sajtószabadság. Az öt évtizedig tartó uralom során gyakorlatilag folyamatosan cenzúrázták a médiát, és propagandát közvetítettek rajta.

Vasárnaptól kezdődően ráadásul a hadsereg és a rendvédelmi szervek emberi elkezdték ellepni az egyetemeket, kórházakat és még a buddhista vallási helyszíneket is, ahol ideiglenes hadműveleti központokat hoztak létre, nem kis felháborodásra.

Mandalay városában például katonai teherautók rohamozták meg az egyetemeket, egy négyjárműves konvojjal érkezett a hadsereg az oktatási intézményekbe, ahol még könnygázt és gumilövedéket is elsütöttek a tüntetőkre.

Ko Kyaw Thu, a Mandalay Technológiai Egyetem egyik biztonsági őre például arról számolt be, hogy egy gumilövedék következtében súlyos sérüléseket szenvedett a bal szemén, amely miatt meg is kell műteni. Mint fogalmazott: „ezek terroristák, szerintem ezek egy brutális háborúra készülnek a nép ellen”.

A mianmari hadsereg kezében lévő sajtóban azzal indokolják a létesítmények megrohamozását, hogy a „lakosság arra kérte őket, vegyék át az irányítást az állami egyetemek és kórházak felett, és hatékony fellépést tegyenek az emberek érdekében”.

A katonaság figyelmeztetett: bárki, aki azokkal a törvényhozókkal akárcsak közvetett módon együttműködik, akik egyfajta száműzött kormányként funkcionálnak, bűnözőnek fogják minősíteni, és fellépnek ellene.

Mianmarban emellett az elmúlt napokban elkezdett terjedni az „R2P” kifejezés, mely az ENSZ „védelmezői felelősségére” utal. Ezen politika lényege, hogy a nemzetközi közösség közbeavatkozhat egy országban, amennyiben a békés módszerek nem tudják megfékezni az olyan jellegű bűncselekményeket, mint a népirtás, etnikai tisztogatás vagy emberiség elleni bűntett.

Ez volt az az alapelv, amelyre hivatkozva a nemzetközi közösség Líbiában is beavatkozott 2011-ben, és azért született meg, mert az ENSZ elismerte, nem sikerült megállítaniuk azokat a borzalmas tetteket, amik Ruandában és a Balkánon történtek a kilencvenes évek során.