Piet Mondrian absztrakt festő műve 75 évig fejjel lefelé lógott a múzeumokban
A felfedezés sokakat meglepett, ám annak érdekében, hogy az alkotás ne sérüljön meg, a New York City I. című művet továbbra is fejjel lefelé állítják ki.
Fotó: Wikimedia Commons/Paris: Musée National d’Art Moderne – Centre Georges Pompidou 
Piet Mondrian absztrakt holland művész New York City I. című műve a 75 évvel ezelőtti első kiállítása óta fejjel lefelé lógott a különböző múzeumokban, ahol kiállították azt. A megdöbbentő felfedezést egy művészettörténész tette, aki ezzel együtt figyelmeztetett, ha most megfordítanák az alkotást, úgy nagy eséllyel egyszerűen szétesne.
Az 1941-ben elkészült absztrakt alkotás vörös, sárga, fekete és kék ragasztószalag-hatású vonalakból áll, egy bonyolult, egymásba fonódó rácsot képezve: a New York City I. című művet először 1945-ben állították ki stílszerűen a New York-i MoMA-ban, de 1980 óta a németországi Észak-Rajna-Vesztfália tartomány düsseldorfi műgyűjteményében megtekinthető.
Egészen eddig azt gondolták, hogy a műalkotás a New York-i városkép rendkívül leegyszerűsített változatát sugallja, amikor azonban Susanne Meyer-Büser kurátor az év elején elkezdett kutatni a múzeum új, a holland művészről szóló kiállítása után, rájött, hogy a képnek fordítva kellene lennie.
„A rács sűrűsödésének a tetején kellene lennie, mint egy sötét égboltnak. Miután erre rámutattam a többi kurátornak, rájöttünk, hogy ez nagyon is nyilvánvaló. 100 százalékig biztos vagyok benne, hogy a kép fordítva van.”
Így utólag visszatekintve a helytelen kiállításra utaló jelek igen sokrétűek: a hasonló című és azonos méretű olajfestményen ugyanis a vonalak sűrűsödése szintén az alkotás tetején látható.
Annak idején valószínűleg az zavarhatta meg a műértőket, hogy néhány nappal a művész halála után készítettek egy fotót Mondrian műterméről, mely 1944 júniusában jelent meg egy amerikai életmódmagazinban, melyen ugyanez az alkotás szintén fordítva állt a festőállványon.
Meyer-Brüser ennek kapcsán megosztotta, nagy valószínűséggel Mondrian úgy dolgozott, hogy a bonyolultabb rétegezést a keret tetején kezdte egy vonallal, majd lefelé haladva dolgozott, ami azt is megmagyarázná, hogy a sárga vonalak némelyike miért ér véget néhány milliméterrel az alsó széle előtt.
