Kulcsfontosságú találkozót tartanak a világ legerőszakosabb régiójának jövőjéről

A G5 országok – Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger – vezetői a csádi fővárosban, N’Djamenában tárgyalnak két napon keresztül, ahova videón keresztül csatlakozik a francia elnök – írja a France24. A találkozók egy évvel azt követően hívták össze, hogy Franciaország megerősítette katonai jelenlétét a Száhel-övezetben az iszlamista erőszak eszkalálódása okán.

Annak ellenére, hogy többször sikerként határozták meg a francia katonák megjelenését, a dzsihadisták továbbra is jelentős területeket tartanak uralmuk alatt a régióban, és a támadások továbbra is napi szintűnek tekinthetők. Csak az idei év során hat ENSZ-békefenntartót öltek meg Maliban, december óta pedig öt francia katona lelte halálát a környéken. Soron kívül Látványos meteort fotóztak a salgói vár felett (fotók)

A dzsihadisták legelőször 2012-ben jelentek meg a régióban, egészen pontosan akkor, amikor Maliban a tuaregek egy szeparatista lázadást indítottak. A tuareg szakadárok nem jártak sikerrel, és a lázadást sikerült elcsakliznia az iszlamista milíciáknak.

Franciaország megpróbálta kiűzni Maliból a dzsihadistákat, ám csak annyit értek el, hogy kisebb sejtekre bomlottak, majd Burkina Fasóban, Nigerben és Csádban is megvetették a lábukat. Az iszlamista erőszak következtében eddig több ezer katona és civil vesztette életét, valamint kétmillió ember kényszerült elhagyni otthonát.

Emmanuel Macron a tavalyi „Száheli G5” találkozón is úgy fogalmazott, hogy meg kell erősíteni a katonai együttműködést, és már eredményeket kell felmutatni a dzsihadisták ellen. Egyes nemzetközi szervezetek azonban úgy vélik, ez nem lesz elegendő, sokkal mélyebb és intézményes szintű reformokra lesz szükség.

A Nemzetközi Válságcsoport (ICG) február 1-jén nyilvánosságra hozott jelentésében például arra kérte a Száheli-övezet országainak vezetőit, hogy a fellépésüket inkább a kormányzás és a kormányképesség szintjén próbálják megváltoztatni, és inkább enyhítsék a feszültséget a különböző közösségek, valamint a vidéki közösségek és az állam között.

Az ICG ugyanis azzal érvel, hogy ezen feszültségek ágyaznak meg az iszlamistáknak, hogy kiaknázzák a helyi közösségek közbiztonsági gyengeségeit. A szerv megjegyezte, hogy az alapvető demokratikus és gazdasági helyzet javítása, a korrupció visszaszorítása, az emberi jogok mélyebb tiszteletben tartása és az alapvető szolgáltatások biztosításának javítása szintén a dzsihadisták visszaszorításához vezetne.

Habár tavaly Franciaország 4500-ról 5100-ra emelte a Száheli-övezetben állomásozó seregeinek számát, Jean-Herve Jezequel, az ICG száheli irodájának igazgatója szerint a katonai fellépés nem vezetett kielégítő sikerhez – még ha a haderő növelése némi sikert mégis hozott, például Abdelmalek Droukdel Al-Kaida vezető megölését.

Az elmúlt idők támadásaiban életüket vesztő katonák folyamatosan növekvő száma azonban mégis gondolkodóba ejtette Franciaországot, hogy mi legyen a jövője a száheli missziónak. Macron múlt hónapban elhintette, hogy „finomítani” fognak a katonai kötelezettségeiken, viszont nem várható, hogy Franciaország visszavonja csapatait az övezetből.

A csapatok kivonása helyett Macronék inkább abban reménykednek, hogy az európai szövetségeseik is besegítenek a régió védelmében, például úgy, hogy a Takuba Munkacsoportba több katonát küldenek, amely direkt arra jött létre, hogy Maliban a dzsihadista terrorszervezetek ellen küzdjön.

Ami a Száhel-övezeti országok haderejét illeti, azon a téren nem tudnak sok mindenben reménykedni a franciák – jegyzi meg a France24. Erre példa, hogy 2017-ben például egy 5000 fős közös haderőt kívánt a két ország felállítani, ám ez továbbra sem sikerült a rossz felszerelések, a gyenge felkészítés és az alapvető pénzhiány miatt.

Az öt ország közül Csád rendelkezik a leginkább felkészült haderővel, akik egy éve ígéretet tettek, hogy a Niger-Mali-Burkina Faso hármas határhoz, ahol rendkívül jelentős az iszlamista erőszak, csapatokat fognak küldeni. Ám cikkünk írásának pillanatáig ez továbbra sem történt meg, így az erőszak sem szorult vissza a térségben.

Csád elnöke, Idriss Deby Itno ugyanakkor ismételten bejelentette, ezúttal a saját Twitter-fiókján, hogy egy 1200 fős sereget fognak küldeni a szóban forgó határhoz. Deby a találkozón egyébként kihangsúlyozta, a nemzetközi közösségnek azonnali segítséget kell küldenie, hogy sikerüljön a szegénységből kiemelni, és a fejlődés pályájára állítani azon régiókat, ahol a dzsihadisták jobban előretörtek.

Mint arról az AFP hírügynökség alapján a francia nemzetközi hírhálózat is beszámolt, néhány órával a találkozó megnyitását követően újabb támadást történt Maliban, ahol két mali katonát öltek meg, amellyel csak az év eleje óta 29-re emelkedett a halálos áldozatok száma.

Maliban a dzsihadisták támadásai mellett ráadásul súlyos belső politikai válság alakult ki augusztusban, miután a katonaság puccsot követett el Ibrahim Boubacar Keita elnök ellen. Az elnök egyébként is jelenetős nyomás alatt volt a nyáron, miután tömeges demonstrációk törtek ki a körülötte felmerült korrupciós ügyek és a közbiztonság állapota miatt.

Burkina Fasónak kell a legsürgősebb segítség

Ramesh Rajasingham, a humanitárius kérdések koordinálásával foglalkozó OCHA koordinátora a Deutsche Welle hasábjain megjelent élménybeszámolójában tudósított arról, milyen is volt a régió egyik legrosszabb állapotban lévő országában, Burkina Fasóban tett túrája.

Mint írta, találkozott egy tízgyermekes anyukával, akinek szintén a kilátástalan erőszak miatt kellett elhagynia az otthonát. Elmondása szerint minden ingóságát és az egész korábbi életét maga mögött kellett hagynia, és jelenleg a nemzetközi segélyező csoportok és a helyiek segítségével próbál túlélni.

Elmondása szerint minden vágya az, hogy zöldségeket tudjon termeszteni, azokat a helyi piacon eladni, és egy új jövőt építeni magának és a gyerekeinek. Azt azonban maga is elismerte, ez jelenleg sajnos lehetetlen, és egyelőre csak hálás tud lenni a helyieknek, hogy befogadták és védelmezik őt és a családját.

Mint Rajasingham fogalmazott, nem egy ilyen beszámolót hallott helyi asszonyoktól, akiknek a fegyveres milíciák erőszaka, nemritkán nemi erőszaka elől kellett elmenekülniük. Az élelmiszerellátás is problémás: minden tízedik Burkina Fasóinak gondot jelent az élelmiszer beszerzése, és ha nemzetközi segélyt nem kapnának, több ezer család zuhanna az éhezés kilátástalanságába.

A koronavírus-járvány és az abból fakadó gazdasági összeomlás ráadásul felgyorsította a problémák eszkalálódását. Rajasingham megjegyzi, hogy legalább egymillió embernek nincs megfelelő egészségügyi ellátáshoz hozzáférése, amely a pandémia idején egy abszolút humanitárius katasztrófával ér fel.

Ezen felül az oktatást is súlyosan érinti a pandémia, összesen 2200 iskolát kellett országszerte bezárni, ami mintegy 311 000 gyermektől vette el az oktatás lehetőségét. Ami viszont még nagyobb probléma, hogy a tanulásból kiesett gyermekek sokkal inkább kivannak téve a kizsákmányolásnak, a bántalmazásnak, a kényszermunkának és akár a rabszolgaságnak is.

Az elmúlt két év során az erőszak által leginkább sújtott régióban ráadásul leírhatatlanul alacsonyra zuhant vissza az iskolai részvétel aránya: a korábban sem túl magasnak nevezhető 50-60 százalék körüli arányról 25 százalékra zuhant vissza azon gyermekek aránya, akik az iskolapadban töltik a legfontosabb éveiket.

Rajasingham megjegyzi, hogy ez borzasztó hatással van a gyermekek jövőjére, különösen a kislányok jövőjére, akik kisebb arányban térnek vissza az iskolákba, mint a fiúgyermekek. A lányok így sokkal inkább kitetté válnak a szörnyű emberi jogi sértéseknek, mint a kényszerprostitúció.

A nemzetközi segélyező szervezetek az elmúlt évek során megtriplázták a humanitárius szállítmányok számát, a tavalyi év során például 2.4 millió embert sikerült kisegíteni ezekkel. A konfliktust azonban még mindig nem sikerült felszámolni, a segélyre szorulók száma viszont folyamatosan nő, akiken legfőképpen a helyiek tudnak segíteni, akiket épp nem érint az erőszak. A koordinátor ki is emelte, mennyire nagylelkűek a helyiek.

Rajasingham végül arra szólította fel a nemzetközi segélyszervezeteket, hogy azonnali közbeavatkozás szükséges Burkina Fasóba, hogy a dolgok ne forduljanak ennél rosszabb. Mint írta, lenyűgözte, mennyire kitartóak az emberek, és milyen lehetetlennek tűnő kihívásokon lendültek túl, ezért a nemzetközi közösségnek feladata a megsegítésük.

Megjegyzi: a megfelelő mennyiségű erőforrással rendelkező segélyszervezetek már bebizonyították, hogy képesek egy humanitárius válságon segíteni. Mint mondta, a 2021-es terveik alapján 2.9 millió embert terveznek megsegíteni, amihez 608 millió dollár értékű adományra lenne szükség, ezért arra kérte a legnagyobb adományozókat, hogy segítsenek Burkina Faso jövője érdekében.