Egy szintre kerülhet a környezetirtás az emberiség elleni bűntettekkel
A törvénytervezet célja a környezet elleni bűncselekmények üldözése.
Fotó: Unsplash/NOAA 
Jogi szakértők a világ minden tájáról közösen kidolgozták az ökocídium „történelmi” meghatározását, amelyet a nemzetközi büntetőbíróság a környezet elleni legsúlyosabb bűncselekmények üldözése céljából kíván elfogadni.
A kedden bemutatott törvénytervezet szerint az ökocídium „jogellenes vagy szándékos cselekmény, amelyet annak tudatában követtek el, hogy a cselekmény által okozott súlyos és széles körű vagy hosszú távú környezeti károk jelentős valószínűséggel bekövetkezhetnek a jövőben”.
A Stop Ecocide Alapítvány kezdeményezése azon aggodalmak közepette született meg, hogy a világ vezetői nem tesznek eleget az éghajlati és ökológiai válság kezelése érdekében. Ha az NBB tagjai elfogadják, ez lenne az ötödik bűncselekmény, amelyet a bíróság üldöz – a háborús bűnök, az emberiség elleni bűncselekmények, a népirtás és az agresszió bűntette mellett –, és az első új nemzetközi bűncselekmény az 1940-es évek óta, amikor a náci vezetőket a nürnbergi perben vád alá helyezték.
Philippe Sands, a University College London professzora, aki társelnöke volt annak a testületnek, amely az elmúlt hat hónapot a definíció kidolgozásával töltötte, elmondta:
„A négy másik bűncselekmény mindegyike kizárólag az emberi jólétre összpontosít. Ez természetesen szintén ezt teszi, de egy új, nem antropocentrikus megközelítést vezet be, nevezetesen a környezetet helyezi a nemzetközi jog középpontjába, ami eredeti és innovatív. Számomra a legfontosabb ebben a kezdeményezésben az, hogy része annak a szélesebb körű folyamatnak, amely a köztudat megváltoztatására irányul, annak felismerésére, hogy kapcsolatban állunk a környezetünkkel, jólétünk a környezet jólététől függ, és hogy különböző politikai, diplomáciai, de jogi eszközöket is be kell vetnünk a környezet védelmének elérése érdekében”.
Az ökocídiumról szóló törvényt már évtizedek óta vitatják, a néhai svéd miniszterelnök, Olof Palme 1972-ben az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferenciáján szorgalmazta a koncepciót. A közelmúltban az ökocídiumot a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó 1998-as római alapokmányba is be akarták illeszteni, de aztán elvetették az ötletet. Polly Higgins skót ügyvédnő 2019-ben bekövetkezett halála előtt egy évtizedes kampányt vezetett azért, hogy az ökocídiumot emberiség elleni bűncselekményként ismerjék el – írja a Guardian.
A testület tagjai, akik között szamoai, ecuadori és amerikai szakértők is voltak, bíznak abban, hogy most jött el a megfelelő idő a megállapodásra. A másik társelnök, Dior Fall Sow, az ENSZ jogásza és volt szenegáli ügyész elmondta:
„A környezetet világszerte fenyegetik a benne okozott nagyon súlyos és tartós károk, amelyek veszélyeztetik a benne élő emberek életét. Ez a meghatározás segít hangsúlyozni, hogy bolygónk biztonságát nemzetközi szinten kell garantálni. A jelenlegi helyzetben, amikor a környezet súlyos károsítása egyre nagyobb jelentőséggel bír, és számos államot érint, támogatásukat elnyerhette az ökocídium bűncselekményének ezen új meghatározása. Gondolhatunk többek között a fejlődő szigetországokra, amelyek a vállalatok által elkövetett ökológiai ökocídiumok áldozatai”.
Több kis szigetország, köztük a csendes-óceáni Vanuatu és az Indiai-óceánon található Maldív-szigetek 2019-es éves közgyűlésén az ökocídium bűncselekményének „komoly megfontolására” szólított fel. Emmanuel Macron francia elnök és a pápa is támogatta az ötletet, és más európai országok is kifejezték érdeklődésüket. Az NBB-t bírálták már, hogy nem vizsgálja ki a súlyos környezeti bűncselekményeket. 2016-ban azt mondta, hogy a meglévő bűncselekményeket – például az emberiség elleni bűncselekményeket – tágabb kontextusban fogja értékelni, hogy az a környezetpusztítást és a földrablást is magában foglalja.
Sands elmondta, hogy a testület néhány tagja azt szorgalmazta, hogy a definícióban kifejezetten említsék meg az éghajlatváltozást, de ezt elvetették, mert meg akarták nehezíteni az országok – és a vállalatok – számára, hogy ellenezzék a javasolt új törvényt. Ehelyett „egy olyan definíciót alkottak, amely a legkirívóbb cselekményeket érinti, de nem fogja meg azokat a mindennapi tevékenységeket, amelyekben oly sokan közülünk, régiók, népek és országok vesznek részt, és amelyek hosszú távon jelentős károkat okoznak a környezetnek„.
Az ökocídium lehetséges példáiként említette a határokon átívelő nukleáris baleseteket, a nagy olajkatasztrófákat és az amazóniai erdőirtást, de kisebb földrajzi léptékben egy-egy jelentős védett faj, például a két megmaradt északi szélesszájú orrszarvú jogellenes vadászatát is. Jojo Mehta, a Stop Ecocide Alapítvány munkatársa szerint ez „történelmi pillanat”, és hozzátette:
„Az így kapott meghatározás jól illeszkedik abba, hogy mit kell konkrétan tenni az ökoszisztémák védelme érdekében, és mi az, ami elfogadható az államok számára. Tömör, erős jogi precedenseken alapul, és jól illeszkedik a meglévő jogszabályokba. A kormányok komolyan fogják venni, és egy működőképes jogi eszközt kínál, amely megfelel a világ valós és sürgető szükségletének”.
