Ma 77 éve annak, hogy a világ szembenézett a történelem legsötétebb eseményével

Ezen a napon szabadították fel ugyanis a második világháború legnagyobb koncentrációs- és megsemmisítő táborát, az auschwitzi koncentrációs tábort. 1945. január 27-én érkezett meg a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége, amely körülbelül 7500 foglyot tudott még élve megmenteni.

A Dél-Lengyelországban található haláltábor gyakorlatilag szimbólumává vált a második világháború legborzalmasabb részének, amely azóta komoly emlékhellyé vált, évente több tízezer turista szokott elutazni a tömeges kivégzések helyére. Soron kívül Pénzügyminisztérium: a kormány fokozatosan csökkenti a költségvetési hiányt és az államadósságot

Auschwitz volt az a haláltábor, ahol a legtöbb zsidó vallású embert kivégezték, elsősorban gázkamrákban. A náci Németország tisztjei ugyanakkor nem válogattak, a legbrutálisabb módszerektől sem riadtak meg, ha a zsidók kiirtásáról volt szó.

Mivel a nácik a lehető legtöbb dokumentumot megpróbálták megsemmisíteni a népirtásról, ezért hajszálpontos adatot nem lehet mondani, hány ember vesztette életét a gyűlölettel teli ideológia által vezérelt végrehajtók kezei között, a legelfogadottabb becslés 6 millió körülire teszi az áldozatok számát, de ez akár 9-11 millió körül is lehet.

Egészen felfoghatatlan, hogy akkoriban miképpen tudott kialakulni ekkora gyűlölet egy népcsoporttal szemben. Ennek nyilvánvalóan megvolt az ideológiai megalapozása, Adolf Hitler a Mein Kampf című könyvben is kifejtette erre az elméletét, a nácik végig a zsidókat kiáltották ki bűnbakként az akkori Németország szenvedéseiért.

Ennek volt bőséggel történelmi előzménye, már a középkortól kezdve megfigyelhető volt, hogy amikor valami félrement egy adott országban, jött egy nehezebb időszak, akkor szinte mindig a zsidók voltak a „hibásak”. Már évszázadokkal a holokauszt előtt is zajlottak ellenük pogromok, keltettek ellenük gyűlöletet.

Történelmi előzmények és ideológiai megalapozottság ellenére továbbra is ép ésszel felfoghatatlan, hogy a civilizáció hogyan tudott annyira meghasadni, amennyire a holokauszt idején tette. Akkor az emberi civilizáció egy kicsit megbukott, a történelem egy feketelyukba lépett, az ember az állatnál is rosszabb, brutálisabb és kegyetlenebb lénnyé avanzsált.

Jól mutatja, mennyire erős volt akkoriban ez az érzület, hogy a német még a második világháborút is hajlandók voltak feláldozni azért, hogy minél több zsidót öljenek meg. Amikor látszódott, hogy a keleti front megbukott és a németek hátrányba kerülhetnek, inkább a zsidók kiirtására feküdtek rá, mintsem átcsoportosították volna hadereiket a harcért – ami háborúban logikusabb lett volna.

A náci német mégis a holokauszt végrehajtását és a népirtás maximalizálását választották, amely csak erősíti a tényt, hogy a civilizáció akkor megbukott, a történelem pedig egy új korba lépett, az ember elfelejtette a felvilágosodását. Ne gondoljuk egy pillanatra se, hogy akkor ennek nem volt támogatója: sajnos a holokausztnak akkoriban bőséggel akadt támogatója.

Zsidó, roma, fogyatékos, lengyel, magyar, szláv, szocialista, kommunista – mindegy ki volt, csak ne legyen a föld színén, legalábbis a nácik gondolata szerint. Ilyenkor jogos a gondolat, hogy valójában a holokauszt volt a cél és a második világháború az eszköz Adolf Hitler fejében? Már amúgy sem tudjuk meg.

A zsidók kiirtása, üldöztetése, megbélyegzése és internálása azonban egy felfoghatatlan következményt hozott Európa számos országában, mely Magyarországon is szembetűnő volt, azonban sokan, különösen az antiszemita körökből egyszerűen nem hajlandók ezt felismerni.

A zsidóság alkotta sokáig azt a kispolgári és polgári társadalmi osztály magját, amely pörgette a dualizmus gazdaságát. A vállalkozók közül is a legtöbben zsidó vallásúak voltak, gombamód szaporodtak a vállalkozások, amely az Osztrák-Magyar Monarchiát hajdanán európai tényezővé emelte.

Internálásuk és üldöztetésük azonban egyet jelentett azzal, hogy ez a vállalkozói és polgári réteg de facto megszűnt, minimálisra zsugorodott, akik pedig elvették az üzleteiket, elvették vagyonaikat, azok nem tudták hatékonyan használni, elherdálták, mert nem értettek hozzá. Magyarország fejlődését, polgárosodását konkrétan derékba törte, hogy elhurcolták a zsidóság tagjait.

A mai napig azonban ez egy olyan tény, amiről kevesen beszélnek – sokan nem is akarnak a bennük élő antiszemitizmus miatt, amelyre a politika, a fórumok, az online felületeken kommentelők időről-időre ráerősítenek. Van olyan, aki „otthonról hozta”, mert a szüleitől is gyakran hallotta a zsidókat becsmérlő kifejezéseket.

Bizonyos körök pedig továbbra is a zsidókat hibáztatják minden rosszért, ami a világban történik. Megfigyelhető, hogy ugyanez a személyi kör a saját nihilista és ebből fakadóan nyomorúságos életének megváltoztatására nem hajlandó, felelősséget nem vállaló emberek csoportja, akik még a rossz időjárásért is a zsidókat teszik felelőssé.

A zsidó vallású emberek mindig is céltáblák voltak a történelem során, amely sokszor sajnálatos módon emberi irigység és a felelősségvállalás képtelensége miatt alakult így. 77 éve annak, hogy a civilizációnk bukásáról végleges megerősítő hírt kaptunk – néhányan fejben azonban még a mai napig sem jöttek ki ebből a gödörből.