Elhunyt az apáca, aki súlyos emberi jogi jogsértésekről rántotta le a leplet
Életének 79. évében elhunyt Janice McLaughlin nővér, a Maryknoll Nővérek korábbi elnöke és apácája, aki életét a társadalmi igazságosságnak szentelte és súlyos emberi jogi jogsértésekről rántotta le a leplet Rodéziában.
Illusztráció/MTI/EPA/Aaron Ufumeli 
McLaughlin nagy támogatója volt az afrikai Rodézia függetlenségének, amely később Zimbabwe néven vált független nemzetté. A nővér nagymértékben hozzájárult az ország oktatási rendszeréhez, és legalább 40 évig dolgozott az afrikai kontinensen, ahol később a Maryknoll Nővérek szervezet elnöke lett.
A pittsburgh-i születésű apáca 1961-ben csatlakozott a szervezethez, és hosszú évekig Afrikában dolgozott – idézte fel az AP hírügynökség. McLaughlin 1977-ben tette át a székhelyét a dél-afrikai országba, amely éppen egy polgárháború közepén találta magát, a fekete nacionalisták éppen megpróbálták megdönteni az Ian Smith által vezetett fehér kisebbség uralmát.
Amikor a zimbabwei Igazság és Béke Katolikus Bizottságának dolgozott, az egyház hálózatán keresztül nagyon súlyos emberi jogi jogsértésekről rántotta le a leplet, köztük a vidéki falvakban lakó fekete lakosság szisztematikus kínzásáról, és 600 ezer fő erőszakos letelepítéséről, amelyet az akkori rodéziai hatóságok úgynevezett „védett falvakban” hajtottak végre.
Az akkori beszámolói szerint a védett falvak a valóságban a rodéziai biztonsági szolgálatok által hevesen védett táborok voltak, ahol rendkívüli volt a túlzsúfoltság, és nem állt rendelkezésre megfelelő tisztálkodás vagy étkezés. Mint a jelentéseiből kiderült, kétszer annyi ember élt ezekben a táborokban, mint eredetileg a kormány elismerte.
A jelentésekre válaszul a rodéziai hatóságok letartóztatták McLaughlint 1977 augusztusában, és terrorizmus támogatásával vádolták meg. Előbb az ország egyik legszigorúbban őrzött büntetés-végrehajtási intézetébe, a Chikurubi Börtönbe szállították, majd három héttel később deportálták.
„A rodéziai rezsim megpróbálta elhallgattatni a munkámat, ám a letartóztatásomat övező nemzetközi figyelem csak nagyobb érdeklődést váltott ki irántuk. A cikkeim kisebb, viszonylag ismeretlen lapokban jelentek meg, azonban miután bebörtönöztek, sokkal nagyobb lapok is közzétették a munkámat, így sokkal több emberhez jutottak el ezek”
mondta néhány évvel később McLaughlin.
A deportálását követően a Washington Afrikai Irodája nevű egyházi lobbicsoportnak dolgozott, amely az amerikai nyilvánosságot és Kongresszust próbálta meg minél inkább okítani az afrikai eseményekről. 1979-ben a Zimbabwe Projekthez csatlakozott, amely a rodéziai háború elől menekülőket segítették két éven keresztül Mozambikból.
Zimbabwe 1980-as függetlenségét követően McLaughlin a helyi kormánynak kezdett el dolgozni, akiknek segítségével sikerült kilenc iskolát felállítani a korábbi menekültek és a háborús veteránok számára. A nővér doktori címet is szerzett a Zimbabwei Egyetemen, a disszertációja pedig „A Frontvonalon: vidéki katolikus missziók Zimbabwe felszabadulása idején” címen könyvként is megjelent.
A Maryknoll Nővérek elnökének 2009-ben választották meg, amely szervezetett 2015-ig irányított. Elmondása szerint nagyon sok barátságot kötött Afrikában, és az elnök címéről való lemondást követően visszatért Zimbabwéba, ahol több fontos projektbe kezdett, mint a helyi emberkereskedelem felszámolásába.
McLaughlin nagyon kritikus volt egyébként a zimbabwei kormánnyal szemben, különösen az általuk elkövetett emberi jogi jogsértések miatt Robert Mugabe vezetési idején. Ennek ellenére nagy tiszteletben lévő alakja maradt az országnak, és a ZANU-PF kormánypárt is mély elismeréssel állt felé.
2020 második felében McLaughlin visszatért a Maryknoll főhadiszállására, ahol 2021. március 7-én örök álomra hajtotta a fejét. A nővérek csak a halál tényét ismertették, arról nem számoltak be, mi volt halálának az oka.
Emmerson Mnangagwa, Zimbabwe jelenlegi elnöke részvétét fejezte ki McLaughlin halála kapcsán, akit elkötelezett katolikusnak nevezett, aki „a hitével az emberi szabadságokért küzdött”. Mint mondta, a nővér választhatta volna a csendes apácaéletet is, ám ehelyett azt választotta, hogy a mozambiki dzsungelokban segíti a háború menekültjeit.
A Zimbabwei Nemzeti Felszabadító Háború Veteránjainak Szakszervezete arra kérte Mnangagwát, hogy McLaughlint „nemzeti hősnek” nyilvánítsák, amely titulust általában csak a háborúban résztvevő veteránoknak szoktak odaadni.
