Tizenöt évvel ezelőtti kínzásokról és emberi jogi sértésekről rántották le a leplet

Mint a legtöbb afrikai országnak, úgy Gambiának is meglehetősen eseménydús volt a függetlenség óta eltelt történelme. Az ország 1965-ben nyerte el függetlenségét, az első elnök pedig egészen 1994-ig volt hatalomban, amikor is Yhaya Jammeh egy erőszakmentes puccsot hajtott ellene végre.

Egészen hét évig például több politikai párt is be volt tiltva, akiket a puccs során megdöntöttek, valamint Jammeh elnök a médiával és az ellenzékiekkel szemben is drákói szigorral lépett fel. Az egyik legnagyobb figyelmet kapó eset 2004 decemberében történt, amikor lelőttek egy újságírót, aki a szigorú médiatörvényt kritizálta. Soron kívül Pünkösd: vasárnap és hétfőn is zárva lesznek az üzletek

Jammeh elnök többek között azt állította magáról, hogy képes az AIDS-et gyógyítani, egy ENSZ-küldöttet például ki is utasított az országból, aki ezt megkérdőjelezte. 2008-ban már azzal fenyegetőzött, hogy minden homoszexuálisnak levágja a fejét, az Amnesty International pedig ugyanebben az évben arról számolt be, hogy több száz embert rabolt el a kormány „boszorkányság” vádjával.

A gambiai elnök nem egyszer került be a nemzetközi sajtóba a különböző kijelentéseivel és a megkérdőjelezhető tisztaságú választási győzelmeivel. 2013-ban például bejelentette, hogy kilépteti Gambiát a Nemzetközösségből, majd később azt is bejelentette, hogy az iszlámot vezeti be államvallásként, mindkét döntést azzal indokolta, hogy le akar számolni a neokolonializmussal.

Jammeh rémuralma végül 2017-ben ért véget, amikor Adama Barrow ellen – aki jelenleg is Gambia elnöke – elvesztette a választásokat. Először nem akarta elfogadni a választás eredményét, ám az ECOWAS intervenciós fenyegetése elég volt ahhoz, hogy visszavonja véleményét, majd elmeneküljön az országból, és jelenleg is Egyenlítői-Guineában éljen.

Uralma során több alkalommal is megpróbáltak puccsot szervezni ellene, melyek közül a legemlékezetesebb a 2009-es és a 2015-ös volt, előbbi esetében több katonát akkor halálra ítélték. Friss információk láttak napvilágot azonban a 2006-ban szervezett puccsról, amelynek szervezőivel kegyetlenül leszámoltak Jammeh emberei.

A Forooya nevű gambiai hírportál beszámolója szerint ugyanis Malamin Ceesay, a rendvédelmi erők akkori vezetője részletese beszámolót tartott a 2006-os eseményekről, és ezzel összefüggésben az elnök leszámolásáról. Mint kiderült, a Jammeh-hívő militánsok, az úgynevezett „Dzsungellakók” megkínozták a puccs résztvevőit.

Elmondása szerint a rendőrség akkor több szervezőt is őrizetbe vett, és mindegyiküket hosszasan és kegyetlenül megkínozták, amelytől maradandó sérüléseik keletkeztek. Ceesay állítása szerint ráadásul Jammeh pontosan tudott arról, hogy a puccs szervezőit éppen kínozzák, mégsem állította le a szörnyű emberi jogi jogsértéseket.

Ceesay elmondása szerint ő maga nem volt jelen a kínzásokkor, viszont számos magas beosztású rendőr igen, akik azért nem állították le a kínzásokat, mert büszkévé akarták tenni Jammeh kormányát. Ráadásul az eset összefüggésében eltűnt két amerikai-gambiai állampolgár is, akinek hollétét azóta sem sikerült pontosan megtalálni.

Mint mondta, egy vizsgálóbizottságot is felállítottak a két eltűnt megtalálására, ám ezt mint utóbb kiderült, a lakosság átverésére állították fel, és nem végeztek valós nyomozást, mivel az elnök érdekkörébe tartoztak az eltűnések. A kormány pedig el akarta rejtegetni az igazságot, mert tisztában voltak vele, hogy a nemzetközi közösség is vizsgálatot fog indítani.

Ceesay elmondása szerint amikor megérkeztek a nemzetközi nyomozók, akkor Jammeh kormánya őt is a gyanúsak listájára tette, mint a kormány ellenségét. Mint mondta, akkoriban titkos számokról halálos fenyegetéseket kapott, és még az állami titkosszolgálatok is megfigyelése alá helyezték.

A korábbi rendőrfőnök úgy fogalmazott, hogy később kapott egy fülest, miszerint a két férfi Bissau-Guineába menekült, amivel kapcsolatban maguk is vizsgálatot folytattak le, de nem találtak nyomokat a két eltűnt hollétére.