Újranöveszthető szerveket ígér a transzplantációkra váró betegnek egy új felfedezés
Kutatók megállapították, hogy minden őssejt „anyja”, vagyis az úgynevezett totipotens őssejtek DNS-replikációja sokkal lassabb, ezáltal könnyebben lehet javítani a hatékonyságukon a más sejtekké történő differenciálódás során.
Pixabay 
Az őssejtek képesek a szervezetben különböző típusú sejtekké differenciálódni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármilyen szövetté át tudnak alakulni, így funkcionalitásukat tekintve különösen fontosak a szervezet számára.
A multipotens őssejtek a felnőtt szervezet legtöbb szövetében megtalálhatóak, és korlátozott számú sejttípussá képesek differenciálódni. A pluripotens őssejtek egy lépéssel előrébb állnak, képesek ugyanis a szervezet szinte bármilyen sejttípusává átalakulni. Ezek a sejtek főként természetes módon a fejlődő embriókban találhatók meg – nem véletlen, hogy az őssejt-alapú regeneratív gyógyászat alapját képezik.
Létezik azonban egy jóval masszívabb, korábban létrejövő típus is: az úgynevezett totipotens őssejtek. Ezek képesek a szervezet bármely sejttípusává differenciálódni, és csak ezek tudnak bonyolult struktúrákat és szerveket létrehozni (mint például a méhlepény), mivel kizárólag a megtermékenyítést követő első néhány napban jelennek meg, még mielőtt a sejtek elkezdenének specializálódni.
A totipotens őssejtek rendkívül hasznosak lehetnek a regeneratív orvoslásban, ám további kutatásokra van szükség a megértésükhöz. Az új tanulmányban a müncheni Helmholtz és Ludwig-Maximilians Egyetem kutatói felfedezték ezen sejtek egyik új tulajdonságát, amely segíthet megmagyarázni, hogy miért is ennyire hatékonyak.
A DNS-replikáció kulcsfontosságú folyamat, amely során a sejt az osztódás előtt megkettőzi a teljes genomját, hogy mind az eredeti, mind a leánysejtnek legyen egy-egy példánya. A totipotens őssejtek más sejteknél lassabban mehetnek keresztül ezen a procedúrán annak érdekében, hogy csökkentsék a hibákat, és hatékonyabban differenciálódjanak más sejtekké.
A kutatócsoport felfedezte, hogy nemcsak a természetes totipotens őssejtek mentek keresztül lassabban a DNS-replikáción, hanem a laboratóriumban tenyésztett totipotens-szerű sejtek is ugyanezt tették.
Az ötlet teszteléséhez a kutatók mesterségesen lelassították a DNS-replikációt a sejtek által a DNS szintéziséhez használt szubsztrátum korlátozásával, és kimutatták, hogy a DNS replikációjára időt szakító sejtek jobb hatékonysággal voltak átprogramozhatók. A kutatócsoport szerint ez a felfedezés segíthet a tudósoknak jobb totipotens őssejtek előállításában, javítva ezzel a regeneratív gyógymódok hatékonyságát.
