Talán még a Nyugat is elfelejti: az ukrán megszállás nem csak politikai, de jogi ügy is

Az Al Jazeera holnapjára publikáló nemzetközi joggal foglalkozó jogászok megemlítik, hogy amíg mindenki azt tartja szem előtt, hogy az oroszok milyen csapamozgásokat alkalmaznak, valamint azt, hogy az esetleges inváziót milyen válaszlépésekkel vagy szankciókkal lehetne megtorolni, a dolognak van egy másik, nem politikai oldala is. 

Kiemelik, hogy amikor Oroszország 2014-ben megszállta a Krímet és Kelet-Ukrajnát, azzal próbálta elkerülni azokat az állításokat, hogy jogtalanul folyamodott erőszakhoz, hogy katonáit jelöletlen egyenruhában küldte át a határon, most pedig nyíltan vonultatnak fel katonai alakulatokat a határon, bár tény, hogy jelenleg semmilyen olyan cselekedet nem követtek el, amely a Nyugatot lépésre kényszeríthetné.  Soron kívül Felmérés: ez aggasztja most a legjobban az 50 év feletti korosztályt

Oroszország többször megemelte a kalapját az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt, amely megpróbálja a világ minden táján fenntartani a békét és az egyensúlyt, azonban a Nyugat is úgy áll hozzá a jelenleg kialakult szituációhoz, hogy megpróbálják fenntartani európai erőegyensúlyt és az energiaellátás folytonosságát, a nyelvezet tehát mindkét oldalon egyértelműen a politikai számításokat és lehetőségek tartja szem előtt. 

Úgy vélik, hogy van egy nagyon fontos dolog, amely hiányzik a párbeszédekből, ez pedig nem más, mint a nemzetközi jog, amely kimondja, hogy Ukrajna lerohanása kifejezetten sértené annak az egyik központi normáját, nevezetesen az agresszió tilalmát. 

Az ENSZ Közgyűlése által 1974-ben szavazás nélkül elfogadott 3314. számú határozat 3. cikke az agressziót a következőképpen határozza meg: „egy állam fegyveres erői által egy másik állam területének inváziója vagy megtámadása, vagy az ilyen invázióból vagy támadásból eredő bármilyen ideiglenes katonai megszállás, vagy egy másik állam területének vagy annak egy részének erőszakkal történő annektálása“. 

Ennek alapján nem kérdéses, hogy orosz megszállása jogellenes agressziónak minősülne, amelynek felelőssége Oroszország mint állam vállát nyomná, ugyanis egy ilyen akció nem csak Ukrajna szuverenitását sértené, hanem a nemzetközi közösség békéje és biztonsága elleni támadást is jelentené, azokról a civil emberekről nem is beszélve, akik központi szereplői lennének egy ilyen konfliktusnak. 

Hozzáteszik, hogy a II. világháború óta a nemzetközi közösség elismerte, hogy az agresszió nemzetközi bűncselekmény, ha azt magas rangú katonai vagy kormányzati tisztviselők követik el.

A nürnbergi perekben a 24 vádlott közül tizenkettőt ítéltek el az agresszió bűntette miatt, amelyet akkoriban béke elleni bűncselekményeknek neveztek, a legalacsonyabb büntetés, amit kaphattak, 10 év volt, a legsúlyosabb halálbüntetés. A közelmúltban a Nemzetközi Büntetőbíróság 123 tagállama elfogadta a Római Statútum egyik sorának módosítását, amely meghatározza az agresszió fogalmát és aktiválja a bíróság joghatóságát a bűncselekményre vonatkozóan.

Az viszont tény, hogy az agresszió bűncselekményének a Római Statútumba való felvétele vitatott folyamat volt, amely egy nagyon korlátozott joghatósági rendszert eredményezett. A legfontosabb, hogy a bűncselekmény nem vonatkozik az olyan országok által elkövetett agresszív cselekményekre, amelyek nem csatlakoztak a Nemzetközi Büntetőbírósághoz.

Oroszország pedig nem tagja az ICC-nek, tehát nem tudnák őket felelősségre vonni egy esetleges invázió miatt, azonban elképzelhető, hogy az ott elkövetett háborús bűnökkel szemben büntetőeljárás indulhatna, ahogyan azt fontolgatják a Krím elfoglalásával kapcsolatos ügyekben is, amelyre vonatkozóan Kijev már elfogadta az ICC joghatóságát.

Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy több mint 40 ország kriminalizálta az agressziót a belföldi jog alapján, és közülük néhány ország gyakorol is egyetemes joghatóságot a bűncselekmény felett, és így büntetőeljárás alá vonhatja azt, függetlenül attól, hogy hol és ki követi el.

Az ilyen ilyen Ukrajna, akik már korábban is alkalmazták ezeket a szabályokat Krím és Kelet-Ukrajna orosz megszállását követően, amikor a távollétében elítélte Viktor Janukovics volt elnököt agresszióban való bűnrészességért, valamint két volt orosz katonát a törvénytelen invázióban való részvételért. Janukovicsot 13 év börtönbüntetést kapott, a két orosz egyenként 14-14 évet. 

Ezzel szemben nem valószínű, hogy az, ha Ukrajna vagy bárki más vádat emel Oroszország ellen agresszió miatt, az meggyőzi az oroszokat, hogy ne támadjanak, azonban a jogászok úgy gondolják, hogy egy jól időzített és gondosan megfogalmazott figyelmeztetés a büntetőeljárás lehetőségére elrettentő hatással lehetne, ha nem is Putyin elnökre, de a felső vezetés egyes tisztviselőire. 

Az Ukrajna lerohanásának potenciális büntethetőségének hangsúlyozása azt az elképzelést is előtérbe helyezné, hogy az orosz agresszióval szembeni ellenállással Ukrajna a nemzetközi jog szerinti önvédelemhez való jogát gyakorolná. 

Úgy gondolják, hogy bár Oroszország többször is kijelentette, hogy nem akarnak háborút, csak az érdekeiket védik, nem szabad a Nyugatnak megvárni, hogy egy agresszív cselekedet bekövetkezzen, hanem valamely hatóságnak világosan és nyilvánosan emlékeztetnie kell Oroszországot arra, hogy az agresszió a nemzetközi jog súlyos megsértése és bűncselekménynek minősül.