Katasztrofális következményekkel járhat az antarktiszi jégtakaró hirtelen összeomlása
Március végén egy New York méretű antarktiszi jégtábla az óceánba omlott – klímakutatók szerint a jelenség egy nagyobb, súlyosabb krízis előfutára lehet.
Tweny20 
A Kelet-Antarktiszon található Conger jégtakaró geológiai szempontból szinte pillanatok alatt, március 14. és 16. között darabjaira hullott, és eltűnt a Föld színéről. A képződmény az 1970-es évek óta fokozatosan zsugorodott, azonban a közelmúltban olyannyira felgyorsult az olvadás mértéke, hogy elkerülhetetlenné vált a szétesése.
A Déli-sarkvidék esetebén azt gondolhatnánk, hogy nem mindig fagyos minden egyes terület, a Kelet-Antarktisz viszont a Föld egyik leghidegebb és legszárazabb régiójának számít, emiatt a jégtáblák összeomlása abszolút nem jellemző.
Az AP hírügynökség értesülései szerint a jégréteg széthullása a térségben szokatlanul magas hőmérsékleti körülmények miatt következett be, a Concordia kutatóállomáson például március 18-án -11,8 Celsius fokos nappali hőmérsékletet mértek – ilyen meleget még egyszer sem regisztráltak a környéken.
Ez a hőmérséklet több mint 40 Celsius-fokkal több, mint amennyit a tavaszi évszak ezen időszakában általában mérni szoktak. Kiderítették, hogy a jelenség hátterében minden bizonnyal egy furcsa légköri folyó kialakulása állhatott, mely jelenség során meleg, nedves levegőből álló áramlat érkezett a régióba, aminek hatására felmelegedett a jégréteg, és elkezdett intenzíven olvadni.
A légköri folyóból származó hő nagy részét valószínűleg a Conger jégtakaró alatti víz nyelte el, és bár az összeomláson túl vagyunk, hasonló folyamatok az elkövetkező években is lejátszódhatnak.
Tudósok az esemény apropóján figyelmeztettek, az ominózus jégréteg megsemmisülése egy aggasztó tendencia kezdete lehet, a jégtáblák ugyanis pufferként védik az antarktiszi gleccsereket az olvadástól, mivel elszigetelik őket a meleg óceáni víztől, így ha ezek eltűnnek, akkor jelentős emelkedés várható a globális tengervízszintben.
