A túl tavaszias időjárás nekünk ugyan jó, ám a növényeknek kevésbé
Az enyhe időjárás ugyanis zavarja a vegetáció nyugalmi fázisát.
Fotó: Unsplash/Richard Tao 
A HungaroMet beszámolója szerint az átlagosnál 1-2 fokkal enyhébb január után február első hetében erős nyugati szél kíséretében rendkívül enyhe légtömegek érkeztek fölénk. A meleg idő megzavarja a vegetáció téli mélynyugalmi fázisát, a növények fejlődni kezdtek, pedig a télnek még nincs vége, és a túl korai fejlődés a tavaszi fagykárok veszélyét növeli. Lassú lehűlés a jövő hét elejétől várható, de továbbra is melegebb lesz az ilyenkor szokásosnál.
Azt írják, a mögöttünk álló egy hétben tavasziasan meleg, többnyire napos, jellemzően száraz időben volt részünk. Kevés eső a múlt csütörtökön valamint a Győr – Szeged vonal térségében vasárnap és hétfőn reggel, északkeleten pedig szerdán hullott, de a tíz napos mennyiség ezeken a területeken sem haladja meg az 5 mm-t. Január 20-a óta csak nagyon kevés eső esett, így a harminc napos csapadékösszeg országszerte hiányt mutat a sokéves átlaghoz képest, de a csapadékos november és december miatt a 90 napos összegben még mindig nagy a pozitív eltérés.
Az elmúlt időszak szárazabb, szeles, ugyanakkor meleg időjárása kissé szárította, szikkasztotta a talajok felső néhány centiméteres rétegét, viszont a Tisza tágabb környezetében és a Tiszántúlon még mindig sokfelé vannak belvízfoltok. Az ősz második és a tél első felében teljesen feltöltődött talajok a felszín közeli rész kivételével most is nedvességgel telített állapotban vannak. Az elmúlt egy hét átlaghőmérséklete +6 és +9 fok között alakult, ami 6-9 fokkal haladja meg az ilyenkor szokásos 0 fok körüli átlagot. Gyenge fagyok hajnalonként is csak kevés helyen fordultak elő, de a szeles éjszakákon sokfelé nem csökkent +7 fok alá a hőmérséklet. Napközben jellemzően 13-17 fok közé melegedett a levegő, de kedden néhol 20 fokot is mérhettünk.
Az őszi vetések, ahol nincs tartós belvíz, viszonylag jó állapotban vannak, ezen a télen sem volt eddig olyan hideg, ami hótakaró nélkül kárt okozott volna. A kórokozókat és a kártevőket bár megtizedelte a január második hetétől a hónap végéig jellemző, legalább éjszakánként fagyos idő, de tartósabb hidegre lett volna szükség ahhoz, hogy számottevően gyérüljenek.
A talajfagy maximális mélységét (5-25 cm) január közepén érte el eddig ezen a télen, az elmúlt egy hétben azonban mindenhol kiolvadtak a talajok. Belvízfoltok főleg az Alföldön fordulnak elő, ezek kiterjedése csak lassan csökken. A vízborítás alatt álló őszi vetéseknek a hideg idő a kedvezőbb, +4, +5 Celsius fokos napi középhőmérséklet alatt kevésbé károsodnak. December második felében és január első hetében valamint az elmúlt egy hétben azonban jelentősen meghaladta a hőmérséklet ezt a küszöbértéket, és főként a repce meg is sínylette a tartós vízborítást.
