Fény derült a Vénusz döbbenetes rejtélyére
Csillagászok egy feltáró tanulmányban bemutatták, pontosan miként működnek együtt a Vénuszon kavargó szelek a perzselő hőséggel.
NASA 
Annak ellenére, hogy a Vénusz felépítésében szinte teljesen megegyezik a Földdel, a valóságban a felszíne valóságos pokol, ahol a hőmérsékletek egészen 467 Celsius-fokig emelkednek, ami elegendő ahhoz, hogy az ólom is megolvadjon.
Ezt a rendkívüli hőséget a szén-dioxidból álló vastag légkör tartja fenn, amely üvegházhatás révén csapdába ejti a bolygót, nem mellesleg mérgező, savas kénfelhőket és intenzíven kavargó szélviharokat generál.
Az Atmosphere tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban a Lisszaboni Egyetem kutatócsoportja megmérte a Vénusz szélsebességét két különböző magasságban, egymástól mintegy 20 kilométeres távolságban. Egyórás időközönként követték nyomon a felhők alakulását, és közvetett módszerekkel elemezték a felhőket mozgató áramlatokat.
Kimutatták, hogy a nagyobb magasságokban lévő felhőknél a szél 150 km/órával gyorsabbnak bizonyult, mint amennyit az alacsonyabb rétegekben található légáramok esetében észleltek. Ez a megállapítás alátámasztja azt a korábban felvetett elképzelést, miszerint a Vénusz atmoszférájának alsó szintjein lévő hőből származó energia felfelé irányul, felgyorsítva a bolygó légköri keringési ciklusát.
A Vénuszon a felszín szélsőséges hőmérséklete infravörös sugárzást, vagyis hőkibocsátást eredményez, ami a felszín felett mintegy 48 kilométerre lévő felhőkig emelkedik a levegőbe.
A kutatócsoport 2012-ben a Kanári-szigetekre telepített Galileo Nemzeti Távcsővel figyelte meg a Naprendszer második bolygóját infravörösben, mégpedig ugyanazokon a napokon, amikor az Európai Űrügynökség (ESA) Venus Express nevű űrszondája az égitest felhőinek tetején átszivárgó fényt vizsgálta, végül ezekből az adatokból kiindulva állították fel hipotéziseiket.
