Mikor jön a koronavírus-vakcina és hogyan zajlik az előállítása?
Minden új vakcina próbaideje évekig eltarthat.
A globális pandémia kellős közepén a tudósok éjt nappallá téve fáradoznak az ellenszérum megalkotásában. Amíg a világon mindenhol emberek milliói vannak bezárva saját lakásukba és az országok szigorú óvintézkedések betartására ösztönzik a lakosságot, addig mindenki az egyetlen csodaszerre vár, ami nem más, mint a vakcina.
Az 50-es évek gyermekbénulás-járványa az Egyesült Államokban nem látott tudományos előrehaladást eredményezett. A Jonas Salk vezette kutatói csapat hat év alatt olyan vakcinát állított elő, amit a mai napig rendszeresen használnak és a védőoltások mintapéldájaként tartanak számon. A veszélyesnek hitt kórokozót szinte eltüntette a Föld felszínéről.
A COVID-19 elleni szérum esetében 12-18 hónapos fejlesztési ablakkal kell számolni, ami azt jelenti, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is csupán jövő tavaszra érkezhet a várva várt vakcina. Jelenleg több mint 70 potenciális védőoltást tanulmányoznak, ezek közül pedig hármat már embereken is tesztelnek.
Azelőtt, hogy a védőoltást hivatalosan elfogadják, normál esetben a tesztelés három fázisán kell végigmennie.
Az első fázis során egy kisebb csoporton alkalmazzák a szert. A gyengített vírusok befecskendezése után a kutatók minden egyes önkéntes szervezetét figyelemmel követik és feljegyzik az antitestek képződésének mértékét, ezzel pedig pontosabb képet kaphatnak a vakcina hatékonyságáról.
A második szakaszban kiterjesztik a tesztelést egy jóval nagyobb emberi mintacsoportra és megállapítják az optimális dózis mennyiségét, valamint a védőoltás beadásának eljárási módját. Mindeközben ugyanúgy monitorozzák az antitesteket a kísérletben részt vevő embereknél.
A harmadik fázis a leghosszabb és egyben a legfontosabb is. 6-12 hónapig tarthat ez a szakasz, a kutatóknak pedig olyan személyeken kell tesztelniük a vakcinát, akik a fertőzésre fogékonyak lehetnek – koronavírus esetében ezek az idősek és a krónikus betegek. Követniük kell az első és a második fázisban tapasztalt reakciókat és aszerint kell eljárniuk az önkéntes pácienseknél.
A kórlefolyás figyelése mellett véletlenszerűen két csoportba osztják az embereket. Fontos megjegyezni, hogy mindenkivel azt az információt közlik a kezelés előtt, hogy megkapták a védőoltást. Ennek ellenére az egyik csoportba tartozó egyének hatástalan szérumot kapnak (placebo vagy kontrollcsoport), míg a másik csoportba sorolt személyeket a valódi vakcinával oltják be.
A harmadik szakasz végén a több ezer letesztelt ember után összehasonlítják a placebo és a valósan fertőzött csoportok eredményeit, ezután pedig összeállítanak egy ajánlott útmutatót, ami alapján használni lehet majd az új védőoltást.
Sokan megkérdőjelezik az emberi kísérletezéseket, azonban másként sajnos képtelenség meghatározni a vakcinák reális hatékonyságát. Ahhoz, hogy biztosak lehessenek a kutatók a dolgukban, kénytelenek emberi tesztalanyokat toborozni. Az inhumánusnak tartott eljárással emberéletek millióit menthetik meg, ezért nagyon fontos kompromisszumot kötni.
Eddig a világ 44 országából összesen 1 200-an jelentkeztek önkéntesnek a kutatásokhoz. A szakemberek arra ösztönzik az egészséges lakosságot, hogy ha tehetik, akkor vállalják a kockázatot és egy jó cél érdekében álljanak be a tesztalanyok sorába.
Úgy tűnik, hogy meg kell tanulnunk együtt élnünk az új kórokozóval:
