Koronavírus-beszámoló – vannak, akiket a kert végében ástak el
A latin-amerikai Ecuador második legnagyobb városa, Guayaquil talán a járvány történetének legsúlyosabb és legbrutálisabb kitörésével kellett szembenézni, aminek terhétől pillanatok alatt összeomlott az egészségügyi ellátórendszer.
A latin-amerikai Ecuador második legnagyobb városa, Guayaquil talán a járvány történetének legsúlyosabb és legbrutálisabb kitörésével nézett szembe, aminek terhétől pillanatok alatt összeomlott az egészségügyi ellátórendszer.
A város kórházai, halottasházai és temetői hatalmas mértékben túlterheltté váltak, ami földi pokollá változtatta Guayaquil mindennapjait. Számos koronavírus-áldozat holttestét nem gyűjtötték össze, van olyan is, aki már több hónapja nem látta a párja holttestét.
Utcán heverő koporsók, kert végében elásott családtagok, parkolóban heverő holttestek – ezek a jelenetek jellemezték a város tavaszi hónapjait. Blanca Moncada, egy helyi újságíró a családok érdekében elkezdett beszámolni a horrorisztikus esetekről, amiről az ecuadori média igencsak visszafogottan számolt be addig a pontig.
„Mindenütt koporsók hevertek. Koporsók az utcán, koporsók a teherautók platóin, koporsók sorakoztak a temetőkben, várva arra, hogy végső nyugalomra kerüljenek. Guayaquil a holtak városa lett. Éreztük a halottak szagát, amit soha nem lehet elfelejteni”
kezdte a sokkoló beszámolót Moncada.
Az újságírónő elmondása szerint akkor kezdett számukra kirajzolódni, hogy valami nincs rendjén, amikor ellepték a közösségi médiát az olyan kétségbeesett beszámolók, melyek szerint már napok vagy akár hetek óta a házukban hever valamelyik családtagjuk holtteste. Akkoriban még nem sejtették a probléma kiterjedtségét, de hamar rá kellett jönniük, hogy nagyobb, mint amiről beszámolnak.
Amikor érzékelte a problémát, több posztot is írt Twitter-fiókjára az ecuadori krízisről, aminek köszönhetően végül sikeresen fel tudta hívni a nemzetközi sajtó figyelmét. Elmondása szerint ez is kellett ahhoz, hogy végül a kormány egy sürgősségi munkacsoportot állítson fel és összegyűjtse a holttesteket.
„Amikor a hivatalos adatok azt mutatták, hogy 30-50 körüli ember hunyt el a koronavírus következtében, valami nem tűnt pontosnak. A rákövetkező két-három napban több mint 100 holttestet számoltam össze”, mondta Moncada, aki szerint a hatóságok tudtak a probléma súlyáról, de próbálták azt eltitkolni.
Az újságírónő a reményvesztett családoknak is próbál segíteni, akik az összeomlás közvetett áldozatai lettek. Az egyik helyi özvegy például arról számolt be, hogy férje még áprilisban hunyt el a koronavírus szövődményeiben, azonban a holttestet azóta sem adták neki oda.
„Az történt, hogy az orvosok egyáltalán nem szenteltek rá figyelmet. Könyörögtem nekik, hogy gyógyítsák meg a férjemet, de nem tették. A karjaim között halt meg. Kivezettettek, mert azt mondták, túl sok volt a szervezetében a vírus. Visszamentünk másnap, és a holttestének nyoma veszett”, mesélte a gyászoló özvegy, aki szerint sem a kórházban sem a halottasházban nem adtak neki választ.
