Mi történne, ha a Föld nem forogna tovább a tengelye körül?
Bár bolygónk stabilan szeli pályáját évmilliárdok óta, a kutatók szerint lehetséges, hogy a forgás nem tart a végtelenségig, szerencsére azonban ez nem feltétlenül jelentené az emberiség végét.
Fotó: danielbraggphotos / Twenty20 Bolygónk, a Föld 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezése óta forog a Naprendszer szívében, miután materializálódott a törmelékekből az ősrobbanás után. Az anyag gömbbé állt össze, amelyet ma bolygónak hívunk, útját pedig folyamatosan járja a Nap körül, miközben saját tengelye körül is forgást végez.
A Föld forgása állandó, 23 óra 56 perc alatt tesz meg egy teljes fordulatot, ami számunka egy napot jelent. Közben a Nap körül is kering, egy évet vesz igénybe, mire bejárja teljes pályáját. Ez a kiszámíthatóság abból adódik, hogy semmilyen külső hatás nem akadályozza bolygónkat, sok égitest azonban idővel megszűnik forogni az őket lassító tényezők miatt, beleértve a súrlódást és gravitációt.
A hatalmas, légüres tér elegendő szabadságot biztosít bolygónknak, szakértők szerint azonban akad egy olyan tényező, ami megállíthatja a végtelen forgást, mégpedig a holdunk. Az elmélet szerint a Föld és Hold egymás felé néző területei között a gravitációs reakció miatt egyensúlyhiány áll fenn, ennek megnyilvánulása az árapály jelenség is.
A dagály hullámként vonul a bolygó körül, amikor pedig a hatalmas víztömegek a Föld forgásával ütköznek, lassíthat egy kicsit a bolygó forgásának sebességén. Ez a kölcsönhatás egy másodperccel növeli a napok hosszát 50 ezer évenként – számolt be a Science Times.
Ha a Föld forgása leállna, az emberek nem repülnének ki az űrbe. A gravitáció a helyén tartaná a felszíni tárgyakat, jelentős változások következnének be azonban környezetünkben.
Ha a bolygó továbbra is kering a Nap körül, de saját forgása már leállt, a Földön egy esztendő egyetlen hosszúra nyúlt napból és éjszakából állna. A nappali meleg és éjszakai hideg szélsőséges értékek között mozogna, a légtömegek keveredése pedig hatalmas szélörvényeket idézne elő.
A mágneses mező sem okozna többé látványos aurora jelenséget, és nem védene többé a halálos kozmikus részecskéktől, például a sugárzástól sem. Összezavarodnának azok a fajok is, amelyek utazásuk során a mágneses térre támaszkodnak.
Ha északi fényt nem is, de a csillagokat továbbra is látnánk, ezek azonban nem váltogatnák olyan gyakran egymást, mint a forgás során; a féléves éjszaka során ugyanaz az éjszakai égbolt tárulna a szemünk elé.
