Az ősrobbanás után született első csillagok már évmilliárdokkal ezelőtt kihunytak, így közülük nem maradtak még hírmondónak sem olyanok, melyek a világegyetem korai szakaszairól árulkodnának. Az úgynevezett második generációs csillagok szintén nagyon ritkák, mindössze százezerből egy ilyen.

A Nagy Magellán-felhőben nemrég felfedezett égitest azért is rendkívül érdekes felfedezés, mivel a kutatók számára bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a csillagok kialakulásának körülményei nem mindenhol voltak egyformák az univerzumban.

Ezeknek az ősi csillagoknak a külső rétegei megőrzik a keletkezésük folyamatában nékülözhetetlen gázfelhőjük kémiai összetételét, melyből kiderült, hogy körülbelül háromnegyed részben hidrogénből és egynegyed részben héliumból álltak, a következő generációk pedig már új elemekből épültek.

Ez a körforgás az évmilliárdok során tovább folytatódott, egyre nehezebb elemek keletkeztek, míg végül az élethez elengedhetetlen összetevők – mint az oxigén is megjelentek. A űrkutatók az elemek mennyiségének mérésével tudják megbecsülni a csillag korát, a fiatalabb csillagokban ugyanis számos új összetevő megtalálható.

A chilei Magellán-teleszkóp segítségével immár tíz olyan csillagot azonosítottak, melyek nagyon régiek, a kutatócsoport pedig az Európai Űrügynökség Gaia űrteleszkópja által gyűjtött adatokban is az ősi csillagok nyomait keresi – írja a Live Science.