A tudományos ok, amiért néha láthatjuk a leheletünket
Vannak bizonyos nagyon természetes dolgok, amiknek a legtöbb esetben nem ismerjük a tudományos magyarázatát. Ezek közé tartozik az a folyamat is, aminek során látjuk a saját leheletünket.
Az emberi test és szervezet megannyi érdekességet tartalmaz, ami a reakciókra is visszavezethető. Miután a testünk körülbelül 60%-ban vízből áll, ami azt jelenti, hogy amikor lélegzetet veszünk, nemcsak kilélegezzük a szén-dioxidot, egy bizonyos mennyiségű vízgőzt is kilélegzünk.
A Mental Floss a Wonderopolis jelentése alapján egy igen érdekes folyamatról számolt be, ami lehetővé teszi azt, hogy láthatjuk a leheletünket. A vízmolekuláknak sok energiára van szükségük ahhoz, hogy gáznemű formában maradjanak.
Amikor a tüdőből származó meleg vízgőzmolekulák hidegebb levegőt érnek, akkor ezek apró folyékony víz-és jégcseppekké kondenzálódnak, tömörítődnek. Valójában ez a páralecsapódás a felhők kialakulásának képessége is.
Ugyanakkor nemcsak a hőmérséklet határozza meg azt, hogy láthatjuk-e a leheletünket. A lélegzetünkben lévő vízgőz folyadékká kondenzálódik, amikor az eléri a harmatpontot, azt a hőmérsékletet, amelyen a levegő telített, és már nem képes több gázt tartani a vízben.
Mivel a hideg levegő nem képes annyi vízgőzt tartani, mint a meleg levegő, sokkal valószínűbb, hogy a hideg napokon látjuk a lélegzetünket, de nem mindig ez a helyzet. A nedvesebb napokon szintén előfordulhat ez az érdekes jelenség, ha odakint viszonylag meleg van.
Ennek az oka az, hogy a levegő már telített, így a harmatpont is magasabb. Különösen a száraz napokon, még ha kívül hideg is van, lehetséges, hogy egyáltalán nem látjuk a lélegzetünket. A száraz, telítetlen levegő több vízgőzt képes visszatartani, ami anélkül kerülhet reakcióba, hogy arra bármilyen külső bizonyítékot is látnánk.
