A Tejútrendszer középpontjából kiáramló, pusztító gamma- és röntgensugarakat minden bizonnyal az ott található szupermasszív fekete lyuk „mohó lakmározása” okozhatja.
A csillagászat történetében először sikerült asztronómusoknak olyan aktív fekete lyukat beazonosítaniuk, melynek centruma felhevült gázt bocsát ki az univerzumba.
Csillagászok egy teljesen új szupernóvatípust fedeztek fel, ami idő előtt felrobbant, köszönhetően egy közelben ólálkodó fekete lyuknak vagy neutroncsillagnak.
Ausztrál csillagászok elektronokból álló felhőt detektáltak a világűr egyik rejtett szegletében.
Pontosan úgy, mint ahogyan azt már Albert Einstein is előrejelezte, csillagászoknak sikerült röntgensugarak villogó fényeit detektálni egy szupermasszív fekete lyuk mögött.
Közeli fotókat készítettek asztronómusok azokról a rádiósugarakról, amelyeket egy szupermasszív fekete lyuk bocsátott ki magából.
Az eljárás során lényegében óriási örvényeket alkottak meg kvantumrészecskékből, amelyek pontosan úgy viselkedtek, mintha leengednénk a vizet a lefolyón.
Az úgynevezett spagettifikáció akkor áll fenn, amikor egy fekete lyuk részlegesen felemészti a közelében ólálkodó csillagokat.
Kutatók szerint hatalmas gázóriások közepében kell keresnünk a rejtélyes matériát, nem pedig az univerzum különböző neutroncsillagainak közelében.
Az Ohiói Állami Egyetem (OSU) csillagászai szerint megtalálták a bolygónkhoz legközelebb tartózkodó fekete lyukat, ami mindössze 1 500 fényévre van tőlünk.
Rendkívül alacsony rádiófrekvenciákra bukkantak asztronómusok, melyek egy medúza formájú égitest felől érkeztek az egyik távoli galaxishalmaz központjából.