Az objektum a korai univerzumból származik, és jóval „nagyobb az étvágya”, mint a korábban megfigyelt, hasonló korú fekete lyukaknak.
Asztronómusok rábukkantak a csillagok és galaxisok keletkezésének magyarázatához szükséges hiányzó láncszemre.
Legalábbis ezt állítják azok a tudósok, akik úgy gondolják, részletesen át kellene értelmezni a múltbéli adatokat.
Egy új hipotézis szerint a fekete lyukba áramló anyagok úgy távozhatnak az objektumból, hogy közben nem sérül az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika egyetlen fontos alapelve sem.
Kutatók szerint a szupermasszív fekete lyukak kialakulásának megértéséhez a sötét anyag viselkedési mintáinak azonosítása vezethet.
A Tejútrendszer középpontjából kiáramló, pusztító gamma- és röntgensugarakat minden bizonnyal az ott található szupermasszív fekete lyuk „mohó lakmározása” okozhatja.
Ha a feketelyuk-pár nagyjából tízezer év múlva összeütközik, az egymásnak csapódásból származó hullámhatás az egész univerzumban látható lesz.
Bármennyire is titokzatosnak tűnnek a gyors rádiókitörések (FRB), manapság olyannyira gyakorinak számítanak, hogy fennáll a veszélye, rövid idő alatt hétköznapi jelenségekké válnak.
A Földtől 9 milliárd fényévre lévő sötét objektumok egy igencsak intenzív összeolvadás küszöbén állnak.
Az anyagalaxisunk szívében található Sagittarius A* óránként villódzik, ezért folyamatos észlelése óriási kihívást jelent a teleszkópok számára.
Fekete lyukak belsejébe tekintve kaphatunk választ a csillagászat és a modern fizika egyik legfontosabb kérdésére.