Speciális hormonterápiával gyógyítható az alkoholfüggőség
Kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk erősen alkoholfüggő kísérleti majmoknál, hogy sokkal kevesebb szeszes italhoz nyúltak, amint egy specifikus hormon szintetikus változatát adagolták nekik.
Twenty20 
A szóban forgó hormon a 21-es fibroblaszt növekedési faktor (FGF21) nevet viseli, és a máj termeli. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az FGF21-hez kapcsolódó gének variánsai kapcsolatban állnak az emberek fokozott alkoholfogyasztásával, ám az összefüggés pontos természete bizonytalan maradt. Egy új tanulmány során azt vizsgálták, hogy az FGF21 az agy mely részeire van hatással, illetve hogy a hormon adagolása csökkentheti-e az alkohol iránti vágyat.
A csapat vervet majmokon tesztelte az ötletet, amelyeknek az alkoholhoz való viszonya érdekes módon hasonló az emberéhez. Azokban a majomközösségekben, ahol az állatok hozzáférnek az alkoholhoz – akár természetes erjesztésű gyümölcsökhöz, akár turisztikai látványosságok környékén felügyelet nélkül fogyasztott italokhoz –, a legtöbb állat társas ivó, míg néhányan tartózkodnak, egy kis százalékuk pedig folyamatosan tivornyázik; ez utóbbi csoport volt a tanulmány tárgya.
A kísérletek során a majmok két üveg víz és etanol közül választhattak, míg az egyik csoportnak az FGF21 analógját adták be, hogy lássák, milyen hatása van. Megfigyelték, hogy a teszteknek alávetett majmok 50 százalékkal kevesebb alkoholt ittak, mint a kontrollcsoport. Az egereken végzett hasonló tesztek során szintén 50 százalékos csökkenést tapasztaltak az alkoholfogyasztásban, miután emberi FGF21-et vagy annak analógját kapták.
Ezután a kutatók azt vizsgálták, hogy az FGF21 pontosan az agy mely részein működhet a rágcsálóknál. Rájöttek, hogy a hormon megváltoztatja bizonyos neuronok aktivitását a basolaterális amygdalában, ami viszont befolyásolja a nucleus accumbens felé történő idegi átvitelt – a szerv ezen régiója kulcsszerepet játszik a jutalmazási funkciókban és a függőségben.
Amikor egy állat szeszes italt iszik, a máj magasabb koncentrációban termeli az FGF21-t, ami a további alkoholfogyasztás iránti vágy elfojtásán dolgozik. Ez az oka annak, hogy az FGF21 génváltozatokkal rendelkező egyének többet ihatnak, és annak is, hogy a kísérletekben részt vevő rágcsálók és majmok kezdetben még keresték az alkoholt, ám minden egyes alkalommal kevesebbet ittak belőle.
Kutatók szerint a mechanizmus azért alakulhatott ki, hogy megvédje az állatokat a túlzott alkoholfogyasztás egészségügyi veszélyeitől. Ha minden az előzetes tervek szerint alakul, akkor az FGF21 analógokat végül az alkoholfüggőség potenciális terápiás módszerévé fejleszthetik, ám addig még rengeteg kísérletet szükséges elvégezni, hiszen a humán tesztekig biztonságossá kell tenni az eljárást.
