Egy férfi őszinte dühe a nőkről alkotott nevetséges vélemények miatt
Sokszor nagyon nehéz magunkban tartani azokat a véleményeket, amiket kimondanánk néhány idegen embernek, akik minősíthetetlen formában beszélnek a nőkről. Normális, tisztelettudó férfiként mindez mélyen elszomorító.
Nincs tartásuk a mai Nőknek? Csak a munkára koncentrálnak? Imádják az egyedüllétet? Időről időre az agyvérzés kerülget, amikor hallgatom ezeket a gyomorforgató „eszmefuttatásokat”, és mindezt rendkívül tiszteletlen stílusban.
Még ennyi idő után is nehéz megállnom, hogy ne szóljak közbe egy-egy idegen beszélgetésnél. Nem hallgatózom, mivel ez végtelenül messze áll tőlem, de vannak pillanatok, amikor „túl közel” vagyok. Legutóbb is túl közel voltam…
Ugyanakkor hálás is vagyok, mert egyre tisztább képet kapok arról, hogy a nagy átlag milyennek tartja a mai Nőket. Mint az a beszélgetésből leszűrődött, a mai Nőknek állítólag semmi tartásuk nincs, a munkának élnek, vagy épp csak buliznak, miközben imádják azt, hogy egyedülállóak. És nyilván mi következik ebből? Már előre sejthettük….
Nincs tartásuk a mai Nőknek? Kedves véleményformáló, ezen ne csodálkozz, amikor olyan közegben kell lenniük, mint a jelenlegi. Mégis mit vár el egy ilyen férfi a nőtől alapesetben? Nézzen ki mindig tökéletesen, legyen hibátlan, akkor beszéljen, amikor kell, legyenek saját gondolatai, de ne attraktívak, legyen esze, de ne túl sok, legyenek céljai, de ne túl nagyra törőek, legyen nőies, de ne túl kihívó, legyen otthonülő, de ne legyen zárkózott, tegye büszkévé a férfit, de ne hívja fel magára a figyelmet…
A végtelenségig folytathatnám a felsorolást. A nők időtlen idők óta hátrányban vannak, amit senki nem kérdőjelez meg, és egyúttal sokat nem is teszünk ellene, de a mai világban ez elért egy olyan határt, mely számomra is sokszor dühítő.
Igenis van tartásuk, mert elviselik a napi megaláztatást, és megbélyegzést, kezdve a vulgáris odaszólásokkal, vagy amikor már-már szemmel levetkőztetik őket. És továbbra sem azokról beszélek, akik más értékeket képviselnek, hanem azokról, akik egyszerűen csak boldogok szeretnének lenni, egy jó párkapcsolatban, közösen, a jövőt tervezve. Tartás nélkül már egy erős Nő sem lenne a világon, csak megsúgom…
Csak a munkára koncentrálnak? Nem… Próbálnak érvényesülni, mint a társadalom másik fele. Semmivel sem tesznek kevesebbet. Sőt, többet kell tenniük, hogy előrébb kerüljenek. Amikor pedig többet tesznek, vagy nagyobb célokat fogalmaznak meg magunknak, mert fejlődni szeretnének, jön az újabb megbélyegzés, hogy „ez is csak a munkának él…”
Imádják az egyedüllétet? Ki az, aki imádja az egyedüllétet? Könyörgöm…! Főleg egy nő, hogy a fenébe imádná az egyedüllétet?! Nem, nem imádja! A nőnek különösen nem mindegy, hogy miben van benne, és pontosan az ilyen vélemények miatt kerülnek be egy olyan körbe, ahol nagyon kevés olyan férfi van, akik ideálisak lennének számukra.
Minden egyes ilyen megfogalmazott véleménnyel rácsapják az ajtót azokra a nőkre, akik igazán sokat tudnának adni. Nemcsak tudnának, de szeretnének is, ami óriási különbséget jelent, így azonban lehetetlen. Pontosan emiatt van ennyi egyedülálló ember a Földünkön, nem másért… Pont.
