Nem Abramovics az egyetlen orosz milliárdos futballklub-tulajdonos, aki bajban van

Aliser Uszmanov Üzbegisztánban született és nevelkedett, de azzal a szándékkal ment Moszkvába, hogy diplomáciai karriert kezdjen. 1976-ban visszatért az üzbég fővárosba, Taskentbe, ahol nemzetközi jogi diplomát szerzett, majd a Szovjet Békebizottság Külgazdasági Szövetségének igazgatójaként helyezkedett el, amely szervezet a nyugati országok háborúi vagy militarizációs akciói elleni béketüntetéseket koordinálta. 1980-ban azonban csalásért és „szocialista tulajdon ellopásáért“ elítélték, majd a nyolcéves börtönbüntetésből hat évet letöltött. Ezt az ítéletet 2000 júliusában, kilenc évvel a Szovjetunió felbomlása után, Üzbegisztán legfelsőbb bírósága hatályon kívül helyezte.

Az 1990-es évek végén a Gazprom Invest Holdings, a Gazprom befektetési célú leányvállalatának vezérigazgatója lett, és több mint egy évtizeden át vezette azt, mielőtt 2014-ben távozott a cégtől. Az évszázad első éveiben többek között az acél, a rézbányászat, a mobiltelefonok és a média területén tevékenykedett. Soron kívül Szentkirályi Alexandra lassan szinte félve vezet Budapesten a kátyúk miatt (videó)

A sportban való részvétele régóta tart, a Premier League-be pedig 2007 augusztusában érkezett, amikor üzlettársával, Farhad Moshirivel együtt 14,58 százalékos részesedést vásárolt az Arsenalban a Red & White Holdings nevű cégén keresztül. Heteken belül ők lettek a klub második legnagyobb részvényesei, de a többi igazgató ellenállt a további szerepvállalásának, megakadályozva, hogy elérjék a 30 százalékos részesedést, amelynél már hivatalos vételi ajánlatot kellett volna tennie a klubért. Az Arsenal teljes átvételére vonatkozó reményei szertefoszlottak, amikor Stan Kroenke 62 százalékra növelte részesedését a klubban. Végül 2018-ban 550 millió fontért adta el részvénycsomagját Kroenke-nek.

Moshiri 2016 elején eladta az Arsenalban közösen birtokolt részesedésük felét Uszmanovnak, hogy finanszírozni tudja az Evertonban való 49,9 százalékos részesedés megvásárlását, de bár Uszmanov neve a Kroenke-nek való eladása óta összekapcsolódik a klubbal, hivatalosan nincs más pozíciója, mint főszponzor. 2017 januárjában Uszmanov USM nevű holdingtársasága ötéves megállapodást kötött az Evertonnal a klub edzőpályájának, a Finch Farmnak a névhasználati jogairól.

2019-ben az általa társtulajdonolt mobiltelefon-vállalat, a Megafon lett az Everton mezének az ujján elhelyezett szponzor és hivatalos „meccsnapi bemutató partnerük“, amely „jelentősen megnövelt jelenlétet biztosított a csoporton belüli vállalatok számára a Goodison Parkban a meccsnapokon“. 2020-ban Usmanov megvásárolta az Everton Bramley-Moore Dockban tervezett új stadionjának kizárólagos névhasználati jogait is, míg a MegaFon az Everton női csapatának szponzora lett.

A Goodison Park pénzügyi problémái egy ideje már közismertek. Bár az Everton nem állt közel a fizetésképtelenséghez, több átigazolási időszakban drasztikusan túlköltekezett. A Premier League FFP-szabályai három év alatt összesen 105 millió font veszteségre korlátozták a klubokat, az Everton pedig 2018-ban 13,1 millió, 2019-ben 111,8 millió, 2020-ban pedig 139 millió font veszteséget könyvelt el.

Egy kis szerencséjük volt, amikor a Premier League elhalasztotta a 2020 márciusi értékelést. Ehelyett a 2021. márciusi értékelést úgy módosították, hogy az egy négyéves időszakra (2017/18, 2018/19, 2019/20 és 2020/21) vonatkozzon, az utolsó két időszakot pedig a két szezon átlagaként értékelték. Mindez abban nyilvánult meg, hogy a klub nem volt aktív a 2021-es nyári átigazolási időszakban, de Moshiri még idén januárban 94 százalékra növelte részesedését a klubban, és további 100 millió fontot tett bele. A 2020/21-es szezonra vonatkozó beszámoló március végén esedékes, és ezekből lényegesen tisztább képet kaphatunk arról, hogy a klubnak sikerült-e tisztáznia az FFP-s zűrzavart.

Farhad Moshiri nem orosz. Iránban született, családja nem sokkal az 1979-es forradalom előtt költözött Angliába. 2006 és 2013 között Uszmanov Metalloinvest nevű bányavállalatának elnökeként tevékenykedett, majd ezt követően kinevezték az Uszmanov egyéb üzleti érdekeltségeit irányító USM Holdings elnökévé. Úgy tudni, hogy a vagyona lényegesen kevesebb, mint Uszmanové (a Sunday Times 2021 Rich List szerint 2 milliárd font, míg Uszmanové 13 milliárd font), de az ukrajnai orosz invázió miatt nem vonatkoznak rá a szankciók.

A Chelsea helyzetét bonyolítja, hogy Roman Abramovicsé a Chelsea-t birtokló cég, a Chelsea pedig 1,5 milliárd font adóssággal tartozik neki. Az Evertonnál más a helyzet, mivel Oszmanov nem igazgatója vagy részvényese a klubnak, inkább csak „szponzor“ marad. Mindez azonban még mindig bizonytalanná teszi az Everton helyzetét.

Az, hogy a Bramley-Moore dokkba való költözést érinti-e a dolog, az vitatható. Az új stadion költségeit 500 millió font körülire becsülik, és bár Moshiri és Uszmanov soha – sem egyedül, sem egymás között – nem akarták ezt teljes egészében finanszírozni, Moshiri 100 millió fontot vállalt, és a projekt fennmaradó részének finanszírozása valószínűleg nem lesz könnyebb az elmúlt napok nyilvánossága nyomán.  Ennél is aggasztóbb, hogy további lyuk tátonghat a klub pénzügyein, ha a szezon végén kiesnek a Premier League-ből. Jelenleg egy hellyel és egy ponttal állnak az utolsó három helyezett előtt.

Meg kell ismételni, hogy az Everton itt inkább tünet, mint ok. Az angol labdarúgásnak tényleg szüksége van egy elmélkedési időszakra, hogy mit tett magával az elmúlt 20-30 évben. Az erkölcsi barométere már évekkel ezelőtt eltűnt, szemben az egyre növekvő bérek és a sportban megjelent pénzmosás egyre fokozódó versenyével, és továbbra is olyan iparág, amely úgy tűnik, elfelejtette, hogy mi is valójában.

Az orosz oligarchákra és az orosz vezető kimondhatatlan viselkedésére jelenleg ráirányított kíméletlen reflektorfénynek kellemetlen kérdéseket kellene felvetnie arról, hogy ez az ország milyen mértékben keveredett egy ilyen helyzetbe. Ki tudja, talán még értelmes reformokhoz is vezethet. De mindez nem sok vigaszt nyújt az Everton-szurkolóknak, akik a legfrissebb híreket figyelik. Lehet, hogy mindez végül nem lesz komoly hatással a klubjukra, de a bizonytalanság érzése megmarad.

(Football365)