A koronavírus-járvány nem várt hatása: elképesztő ütemben növekszik a gyermekmunka

A SARS-CoV-2 vírus felbukkanása akkora sokkot hozott a világra, hogy sok esetben figyelembe sem vesszük, hogy milyen közvetett hatásokkal jár a vírus társadalmi és gazdasági szinten. Van egy terület, ahol több évtized munkája veszhet oda, ez pedig a gyermekmunka visszaszorítása – írja az AP hírügynökség.

Egy indiai kisfiú példája jól szemlélteti a járvány hatását a gyermekmunka területén. Mint a hírügynökség írja, Agra városában arra lett figyelmes egy járókelő, hogy éppen egy kisfiút vernek, mert hasi fájdalomra panaszkodik – szintén korábbi ütlegelések miatt. A járókelő értesítette a rendőrséget, akik az eset mentén egy illegális cipőgyárra találtak rá, ahol főként 10-17 év közötti gyermekeket dolgoztattak. Soron kívül Szentkirályi Alexandra a Szomszédok legendájával, Vágási Ferivel üzent Karácsonynak

A koronavírus-járvány következtében nagyon sok iskola bezárt – még ha ideiglenesen is – és nagyon sok ember vesztette el a munkáját. Erre pedig úgy reagált számos indiai család, hogy a gyermeküket munkába küldték, amely akkora mértékeket kezd el ölteni, hogy akár több évtizednyi munka válhat semmivé, amit a világ és különösen India a gyermekmunka visszaszorítása terén ért el.

A márciusban bevezetett országos vesztegzár India vidéki részein okozta a legnagyobb pusztítást, több millió embert taszított a mélyszegénységben. Ennek következtében sok falusi család a saját gyermekét vagy gyermekeit küldte be a városba, méghozzá emberkereskedők bevonásával, gyakorlatilag eladták gyermekeiket.

A koronavírus-járvány ennek könnyen kihasználható lehetőséget teremtett, ugyanis a hatóságok nem tudják olyan hatékonysággal betartatni a gyermekmunka felszámolása érdekében hozott törvényeket, részben az egyéb leterheltség, másrészt a korlátozások miatt. Az emberkereskedők pedig az ilyen környezetben óriási lehetőséget kaptak, hogy az embertelen tevékenységüket folytatni tudják.

Összehasonlításképp megjegyzendő a Childline statisztikája, amely egy segélyhívó vonal bajba jutott és veszélyben lévő gyermekek számára: március és augusztus között összesen 192 ezer hívást fogadtak, a legtöbbjét gyermekmunkával összefüggően. A tavalyi év során, ugyanezen periódus alatt 170 ezer volt a hívások száma.

Dhananhay Tingal egy gyermekjogi szervezet igazgatója, amely már összesen 1197 gyermeket mentett ki az emberkereskedők karmai közül, csak április és szeptember között. Ugyanebben a periódusban a tavalyi év során fele annyi, összesen 613 gyermeket kellett kimenteniük. Tingal beszámolója pedig a helyzetről meglehetősen aggasztó:

Az agrai, illegális cipőgyárban dolgozó fiú – akinek a pontos identitását az indiai törvények szerint nem lehet nyilvánosságra hozni – mindössze 13 éves, és 12-14 órát dolgozott naponta. Feladata elsősorban a gumi cipőtalpak ragasztása volt, melyet egy nagyon szűk szobában kellett sok más gyermekhez hasonlóan végeznie, és alig biztosítottak számukra élelmiszert, valamint vizet.

A rendőrség szeptemberben sikeresen fel tudta őt és több társát szabadítani, a 13 éves fiút pedig az országos gyermekvédelmi szolgálat segítségével haza tudták vinni, Uttar Pradesh államba, egy vidéki városkába, amely mintegy 460 kilométerre volt Agrától, ahol az illegális cipőgyár volt.

Mivel azonban az iskolák továbbra is zárva tartanak, és az édesapja az alacsony jövedelme miatt alig tudja etetni őt és három testvérét, ezért a 13 éves fiúnak vissza kellett mennie dolgozni, ezúttal szerencsére nem az agrai cipőgyárba, hanem egy falújában található farmra. Ez az indiai törvények szerint legális, ugyanis a 14 év alatti gyermekeknek engedélyezett a munka családi vállalkozásokban és farmokon.

Habár India hatalmas előrelépést tett a gyermekmunkával való leszámolás terén – például betiltották, hogy veszélyes munkaköröket töltsenek be, mint építkezés vagy vegyipari munkák – de a UNICEF adatai szerint így is van még 10 millió indiai gyermek, aki valamilyen formában érintett a hatalmas problémában.

Sukhai Ram, a 13 éves kisfiú édesapja a gyakorlatban továbbra is érvényben lévő indiai kasztrendszer alján helyezkedik el, ennek értelmezésében egy földnélküli parasztnak tekinthető. A koronavírus-járvány őt is pokolian érintette, ugyanis elvesztette a munkáját, ezért kétségbe esett.

Egy nap találkozott egy férfival, aki munkát ígért Ram fiának, és ígéretet tett arra is, hogy 60 dollárt fizet neki havonta, ami a családnak hatalmas pénzt jelentett volna. A kisfiú két hónapot dolgozott pokoli körülmények között az illegális cipőgyárban, viszont ezért csak egy hónapnyi bért kapott. Ram sóhajtva közölte, elhitte a férfi szavait, ezért engedte el a fiát a városba.

Uttar Pradesh egyes faluiban pedig manipulációs taktikákat is alkalmaztak az emberkereskedők, például a 68 napig tartó vesztegzár alatt ételt osztottak a falusiaknak, ezzel pedig sikerült a bizalmukba férkőzniük, így könnyebben ki tudták alkudni a kétségbe esett családoktól, hogy engedjék el a gyerekeiket dolgozni.

Nagyon sokan hónapokig nem is tértek haza, és csak akkor tudtak elmenekülni, amikor a hatóságok vagy civil szervezetek felszabadították őket. Nagyon sok gyermek azonban eltűnt, és azóta sem sikerült rátalálni hollétükre. A kormány megpróbált már intézkedni, megerősítették a gyermekmunka-ellenes törvényeket, ám eddig ez nem vezetett sok sikerre.

A járvány miatt a legtöbb indiai általános- és középiskola továbbra is zárva van, ami mintegy 200 millió gyermeket érint az országban. Ugyan a tanárok gyakran látogatják az egyes, főként vidéki családokat, az online oktatás lehetősége több millió család számára nem opció, mivel sem okostelefont, sem laptopot nem tudnak megengedni maguknak.

Mohammad Shahzad, egy újdelhi lakos például elmesélte, hogy kényszerből neki is el kellett küldenie a 14 éves fiát dolgozni. Mint mesélte, könnyes szemmel figyelte, ahogy a fia – több másik gyermekkel együtt – hatalmas homokzsákokat pakol egy építkezésen, teljesen mezitláb.