A Titanic-tengeralattjáró egykori utasa szerint merülése „kamikaze-akció” volt
Miközben a kereső- és mentőcsapatok versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a Titanic roncsainak megtekintésére indult Titan nevű tengeralattjárót, megszólalt egy egykori utas is.
Fotó: EPA/US COAST GUARD 
A CNA jelentése szerint megszólalt az eltűnt tengeralattjáró ügyében egy 61 éves német üzletember, aki az érintett cég egyik első ügyfele volt, amikor két évvel ezelőtt a tengeralattjáróval lemerült a Titanic roncsaihoz. Arthur Loibl nem rejtette véka alá véleményét, s kijelentette:
„Kicsit őrültnek kell lenni ahhoz, hogy az ember ilyesmire vállalkozzon.”
A német üzletember és kalandor szerdán az AP-nek nyilatkozva megosztotta, először 2016-ban, egy Déli-sarki utazás során jutott eszébe, hogy szívesen megtekintené a Titanic roncsait. Elmondása szerint akkoriban egy orosz cég 500 ezer dolláros áron (168,3 millió forint) hirdette merüléseit a roncshoz.
Egy évvel később azonban az OceanGate bejelentette saját akcióját, az üzletember pedig élt a lehetőséggel, s végül 110 ezer dollárt (37 millió forint) fizetett egy merülésért 2019-ben, noha az első merülőhajó nem élte túl a tesztutat. Végül két évvel később az OceanGate vezérigazgatójával, Stockton Rushsal, a francia búvárral és Titanic-szakértővel, Paul-Henri Nargeolet-val és két férfival együtt sikeres merülést hajtottak végre.
Loibl azonban rámutatott, egyáltalán nem veszélytelen az ilyen merülés, rámutatva:
„Képzeljünk el egy néhány méter hosszú fémcsövet, melynek padlója egy fémlemez. Nem tudsz felállni. Nem tudsz letérdelni. Mindenki egymás mellett vagy egymás tetején ül. Nem lehet klausztrofóbiás az ember.”
Az üzletember megosztotta, a 2,5 órás ereszkedés és felemelkedés alatt a világítást kikapcsolták, hogy energiát takarítsanak meg, az egyetlen fényforrásuk pedig egy fluoreszkáló pálcika volt. A merülést azonban korábban több alkalommal is elhalasztották, miután az akkumulátorral és az egyensúlyozó súlyokkal is problémák voltak.
A sikeres út végül összesen 10,5 órát vett igénybe. Loibl szerint a csoportnak szerencséje volt, és csodálatos kilátás nyílt a roncsra, ellentétben más merüléseken részt vevő látogatókkal, akik csak egy törmelékmezőt vagy néhány esetben egyáltalán semmit sem láthattak. Sőt, néhány ügyfél elvesztette a vissza nem térítendő befizetéseket is, miután a rossz időjárás lehetetlenné tette a leereszkedést.
