Kulcsfontosságú mérföldkőhöz értek a NASA szakemberei, megtalálták ugyanis az ötezredik Naprendszeren kívüli bolygót, amiből valószínűleg több százmilliárd lehet még a Tejútrendszerben.
A földönkívüli létformák utáni kutatásban kulcsszerepet játszó exobolygók viselkedése gyakran még a szakavatott asztrofizikusokat is meglepi.
Nem csupán a Naprendszeren kívüli planéták mélyén fordulhat elő ez a különleges anyag, ugyanis már az Uránuszon és a Neptunuszon is azonosították a jelenlétét.
A Tejútrendszerben száguldozó égitest mindössze négy fényévre van a bolygónktól, bár még ez is túlságosan távolinak számít emberi léptékkel nézve.
Különleges rádiójeleket fogtak csillagászok a Chandra űrteleszkóp segítségével, amelyet a Tejútrendszertől távol lévő Messier 51 spirálgalaxisra állítottak.
Először sikerült csillagászoknak bizonyítékot találniuk arra a jelenségre, mely során egy kozmikus ütközés után lényegében eltűnt egy égitest teljes légköre.
Csillagászoknak sikerült lencsevégre kapniuk azt a Jupiternél is nagyobb égitestet, amelynél fiatalabbat eddig egyszer sem detektáltak.
Csillagászok furcsa rádiójelekre bukkantak, amelyek olyan égitestekről érkezhettek, amiket korábban még fel sem fedeztek.
Mióta asztronómusok felfedezték a Földtől nagyjából 640 fényévre található WASP-76b exoplanétát, egyre több érdekességre derült fény a szó szerint pokoli égitestről.
Először sikerült lencsevégre kapni a GW Orionis tripla csillagrendszert, melynek közepében egy bolygó található, ami mindhárom égitest körül szabályosan kering.
Tudósoknak sikerült a felszínen és az atmoszférában uralkodó körülményeket górcső alá venniük egy olyan exobolygón, ami a Naprendszeren kívül található a galaxis mélyén.