Lézerrel bombázhatják a Holdat, hogy észleljék a korai világegyetem gravitációs hullámait
Egy európai kutatócsoport javaslata szerint a Hold pályáját az univerzumban bolyongó gravitációs hullámok óriási méretű detektoraként lehetne használni.
Twenty20 
A kozmikus szinten nagyszabású események, mint például a fekete lyukak ütközései, olyan hatalmas mennyiségű energiát szabadítanak fel, hogy eltorzítják a téridő-kontinuumot, ami gravitációs hullámokként ismert fodrozódásokat eredményez. Bár a jelenséget Albert Einstein több mint egy évszázaddal ezelőtt megjósolta, csak 2015-ben sikerült először közvetlenül detektálni.
Az elmúlt évek során több tucatnyi észlelést végeztek, de a jelenlegi technológia csak bizonyos frekvenciákon belüli jeleket képes érzékelni.
Az új tanulmányban a spanyolországi UAB és IFAE, valamint a University College London kutatói új módszert javasoltak a gravitációs hullámok sokkal alacsonyabb frekvenciákon történő azonosítására, mégpedig a Hold Föld körüli pályáját felhasználva.
Az Apollo-űrhajósok tükröket hagytak a Hold felszínén – a földi obszervatóriumok folyamatosan lézerrel sugároznak rájuk, és mérik, milyen szögben és intenzitással verődnek vissza, ami lehetővé teszi a tudósok számára, hogy centiméteres pontossággal nyomon kövessék a Hold távolságát a Földtől. Bizonyos értelemben ez a technika a meglévő gravitációs hullámdetektorok sokkal nagyobb méretű változataként is felfogható.
A Holdra vonatkozó mérések pontossága, plusz az extra távolság, illetve annak a ténye, hogy a Hold 28 nap alatt kerüli meg a Földet, együttesen különösen érzékennyé teszik ezt a módszert a mikrohertzes sávban lévő gravitációs hullámok észlelésére.
Tudósok úgy gondolják, a mikrohertzes gravitációs hullámok a nagyon korai világegyetemből származhatnak, és észlelésükkel, illetve dekódolásukkal hatalmas mennyiségű információkat tárhatnának fel az univerzum történetének egy olyan időszakáról, amelyet rendkívül nehéz feladat tanulmányozni.
