Az ipari szabályozás történetének egyik legfontosabb jogszabálya jöhet, mely súlyos emberi jogi jogsértések számolhat fel
Az Európai Bizottság fontos törvénytervezetet készít elő, amellyel a zöldenergiára való átállást helyeznék új alapokra. Az uniós Akkumulátor Szabályozás célja az lenne, hogy az akkumulátorgyártó ipar minden szereplője köteles lesz jelenteni, hogy a működésüknek milyen társadalmi és gazdasági hatásai vannak.
Kamituga, 2020. szeptember 14.
Emberek nézik a kotrógépet, miközben egy, a heves esõzések miatt beomlott bányában rekedt túlélõket keresnek a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részén fekvõ Kamitugában 2020. szeptember 13-án. Becslések szerint körülbelül ötven bányász veszíthette életét a bánya alagútjainak beomlása miatt.
MTI/EPA/STR 
A szabálytervezet célja továbbá, hogy minden akkumulátor, ami az uniós piacra bekerül és később elektromos autók, okostelefonok vagy napelemek formájában a fogyasztókhoz kerül, megfelelő körülmények között kerül előállításra, és mindenek előtt fenntartható jövőt biztosít.
Ez alatt arra kell gondolni, hogy az ipar minden vállalkozásának be kell bizonyítania, hogy az akkumulátorok előállításához felhasznált nyersanyagok megvételével nem finanszíroznak közvetett módon fegyveres csoportokat vagy gyermekmunkát, és azt, hogy az ellátásilánc alapvetően korrupciótól mentes.
Ez a törvény lenne az európai „Green New Deal” egyik alappillére, és a legnagyobb szabályozás, amely a nyersanyagok kitermelését ennyire közel hozza a környezetvédelmi szabályozáshoz. Jelenleg azonban nincsenek olyan törvények, amelyek biztosítják, hogy a zöld technológiák önmagukban nem okoznak kárt, pedig a valóság az, hogy jelenleg nagyon is okoznak.
Mint az Amnesty International is megjegyzi, az akkumulátor forradalmának nem a brüsszeli folyosókon kell elkezdődnie. A forradalomnak a Kongói Demokratikus Köztársaság szabályozatlan kobaltbányáiban kell kezdődnie, ahol hét éves gyermekek dolgoznak meglehetősen veszélyes munkakörülmények között.
A forradalomnak a szibériai Tajmír-félszigeten kell kezdődnie, ahol a nikkelt bányászó vállalatok több ezer tonna dízelüzemanyagot öntenek a tengerbe az Északi-sarkkörön. A forradalomnak a latina-amerikai sóbányákban kell kezdődnie, ahol a lítium kinyerése a helyiek életét veszélyezteti. A kobalt, a nikkel és a lítium kulcsfontosságú alapanyagok az akkumulátorok előállításához, ám azok kinyerése jelenleg csak az egyik környezetvédelmi igazságtalanság másikra való lecserélése – súlyos társadalmi következményekkel.
Az Amnesty szerint a helyzet szomorú iróniája, hogy a zöldenergiára való átállásban érdekelt iparágak által elkövetett súlyos jogsértések azokon csattannak, akik talán a legkevésbé felelősek a klímaválságért. Ott vannak például Pápua Új-Guinea őshonos halászai, akik nem szennyezik széndioxiddal a levegőt, mégis az ő vizeikbe öntöttek 23 tonna mérgező hulladékot egy nikkelbányából.
Nagyon sok cég ráadásul azzal sem tud elszámolni, hogy pontosan honnan érkezik például a kobalt az akkumulátoraikba. A nemzetközi szervezet szerint többek között a Microsoft, a Renault és a Volkswagen sem tud erre válaszolni, valamint további alapvető kérdésekre az ellátásiláncukat illetően.
Az Amnesty szerint azonban tény, hogy a világ kobaltjának fele a Kongói Demokratikus Köztársaságból érkezik, ahol gyermekmunkások, és esetenként rabszolgák bányásszák ki a „zöld forradalomhoz” szükséges alapanyagokat olyan bányákban, amelyek bármelyik pillanatban összeomolhatnak, mindössze néhány dollárért.
A szervezet megjegyzi, hogy az Európai Akkumulátor Szabályozás ezért lehet az ipari szabályozás történetének egyik legfontosabb jogszabálya, ugyanis amennyiben sikerül betartatni az előírásokat, megtisztulhat az ellátásilánc a borzalmas gyakorlatoktól, és akkor nem emberi jogi jogsértésekkel kell átállni az elektromos autókra.
