Katasztrofális a tógazdaságok helyzete, a víz negyven százaléka hiányzik
Évtizedek óta nem történt érdemi rekonstrukció, a halászati ágazat szereplői pedig nem pályázhatnak azokra a forrásokra, amelyek a többi mezőgazdasági ágazat számára elérhetők.
Fotó: marcdb / Twenty20 A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, továbbá az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, Lévai Ferenc a „katasztrofális” szóval illette a tógazdaságok jelenlegi helyzetét; elmondása szerint a „a magyar mezőgazdaság legnagyobb vízfelhasználója és vízraktározója a halászat, amely körülbelül 300 millió köbméter vizet képes tározni, ez a vízmennyiség idén azonban nem állt rendelkezésre”.
Kétfelé szakadt az ország, a Tiszántúlon ugyanis kisebb a baj az 1960-as években kialakított vízellátó rendszereknek köszönhetően, amelyekre rákötötték az akkor még intenzív öntözést és halgazdálkodást. Annak ellenére, hogy ezek karbantartása évtizedek óta nem elégséges, mégis sikeresen ellátnak mintegy 1 800 hektár halastófelületet.
A Dunántúlon azonban völgyzáró gátas rendszerek működnek, ezért a halastavak már második éve szenvednek a vízhiánytól, kiszáradnak és elpocsolyásodnak – olvasható a Napi cikkében.
Az elmúlt 30-40 évben egyik régióban sem történt fejlesztés – ez ugyanis csak állami segítséggel lenne lehetséges -, pedig nagy szükség lenne rá; a halastavak funkciója nem csupán a haltermelés, az ökoszisztéma ugyanis az erdőkön kívül csak vizes élőhelyeken tartható fenn, ez pedig nem lehetséges a nagyüzemi mezőgazdaság által művelt területeken.
A halastavak víztározó kapacitása most 60 százalékon van, egy átlagosan egyméteres mélységű tóba pedig évente hektáronként 15 ezer köbméter víz kellene, aminek a fele elpárolog, illetve elszivárog a talajba. Ha a tavak vízszintje megfelelő, az a talaj vízszintjét is emeli, és a párolgás sem haszontalan; ezek összessége jótékonyan hat a mikroklímára és csökkenti az aszálykárokat.
Az Agrárközgazdasági Intézet friss jelentése alapján már tavaly is csaknem 3 500 köbméter víz hiányzott hektáronként.
Lévai Ferenc szerint növelni kellene a vízmegtartó kapacitást, ehhez pedig ki kellene kotorni a meglévő tavakat és tározókat, de az Európai Bizottsághoz benyújtott Mahop Plusz elfogadása is javíthatja a helyzetet, ami a hazai társfinanszírozással együtt mintegy 20,14 milliárd forintot biztosítana a magyar halgazdálkodás fejlesztésére.
A szakember szerint fontos lenne, hogy a halászati ágazat szereplőit a többi mezőgazdasági ágazattal hasonló elbírálás alá sorolják, jelenleg ugyanis a magyar akvakultúra az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra alaphoz tartozik, ahol nincsenek pályázható források.
