Titkos felvétel bizonyítja a WHO járványkezelési hibáit?

Érdekes belső beszélgetéseket hozott nyilvánosságra az Associated Press (AP) még a január és április közötti időszakról, amikor a járvány első hulláma éppen kibontakozóban volt, melyből leszűrhető, milyen kaotikus állapodok uralkodtak a WHO és az egyes országok között.

Az Egészségügyi Világszervezetet már számos, időnként egészen éles kritika érte, amiért sokak szerint nagyon késlekedve válaszoltak a koronavírus-járvány kitörésére, valamint azért, mert nem álltak ki kellő határozottsággal az egyes országok ellen, amikor nem működtek együtt megfelelően a szervezettel. Soron kívül Különleges program a fővárosi állatkertben: esti sétákra invitálják az érdeklődőket

Ennek a kritikának tetőpontját Donald Trump hozta el, amikor hosszas támadások után végül bejelentette, hogy az Egyesült Államok visszavonja a tagságát a szervezettől, és más projektekre fog koncentrálni. A kilépés Joe Biden alatt várhatóan nem realizálódik, ám intő jel lehetett a szervezet számára is, hogy valami nem okés.

Az AP birtokába jutott titkos beszélgetéseken pedig látszódik, hogy a szervezet kezdetben mennyire nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Míg magánbeszélgetéseken úgy írtak le egyes országokat, hogy „egy szerencsétlen laboratórium, amelyen a vírust tanulmányozni lehet”, valamint egy „rémisztő lehetőség a megoldási javaslatok tanulmányozására”, addig a nyilvánosság előtt valamennyi ország járványkezelését az egekig magasztalták, holott nyilvánvaló volt a katasztrófa.

Nem véletlen, hogy az USA kilépési kérelmét követően egyre többen követelték, hogy állítsanak fel egy független vizsgálóbizottságot, amely kiértékeli a WHO járványra adott válaszát. Ez azonban még nem oldja meg a helyzet központi problémáját: a WHO-nak nincs meg a hatásköre arra, hogy kikényszerítse az egészségügyi iránymutatások betartását, vagy egy-egy országban vizsgálatot indítson.

Ebből kifolyólag a különböző háttéralkukban, és az „együttműködés reményében” bízhatnak a tagállamok részéről. A kritikusoknak viszont pont ez az, amit szemet szúrt, ugyanis a WHO még egy ekkora járvány idején is látványosan kerüli a konfliktust, amelynek azonban súlyos, immáron 1.3 millió áldozatos ára lett.

Ez is látszik a titkos beszélgetésekből, ahol annak ellenére nem álltak ki a nyilvánosság előtt a nagy pénzügyi hozzájárulást adó országokkal szemben, mint Japán, Franciaország és Nagy-Britannia, hogy maguk is látták, hogy ezen országok hibát hibára halmoznak. Sophie Harman, a Queen Mary Egyetem nemzetközi politikai szakértője is ezt látja hibának:

„Arra lenne szükségünk, hogy a WHO határozott legyen, és használja a politikai erejét, hogy megnevezze és nyilvánosan felelősségre vonja az országokat, mivel látjuk, hogy a következmények pusztító erejűek. Ez az ő Spanyolnátha pillanatuk… ha nem szólalnak fel az országok megkérdőjelezhető döntései ellen, a saját kompetenciájukat ássák alá, miközben a világ lángokban áll”

A kommunikáció nyomvonala, amivel önmagukat cáfolták meg

Farah Dakhallah, a WHO szóvivője viszont a járvány kitörése óta azt mondja, hogy a szervezet vezetői folyamatosan „őszinte és nyílt” tárgyalásokban állnak az egyes kormányokkal, és büszke a szervezeti kultúrára, ahol „életmentő megoldások elérésének céljával” ilyen sikeres megbeszélések tudnak létrejönni.

Dr. Mike Ryan, a szervezet egészségügyi vészhelyzetekért felelős igazgatója pedig egy március 11-i média kérdésre adott válaszában foglalta össze, hogy mi a szervezet kommunikációja, arra a kérdésre, hogy mi a szervezet válasza azoknak az országoknak, akik nem tesznek eleget a járványkezelés terén:

„Az a válasz, hogy pontosan tudják, kik ők. A WHO nem fog nyilvános vitába keveredni, se nem fogja kritizálni az egyes tagországait. Amit mi csinálunk, az a konstruktív együttműködés, minden egyes tagországgal”

Ez azért érdekes, mert már volt rá precedens, hogy a WHO nyíltan kritizál egy tagországot:

• így tettek, amikor azzal fenyegették Kínát, hogy bezárják az ottani irodájukat, amiért a 2003-as SARS-járvány kitörésekor szándékosan titkolóztak az akkor még ismeretlen, tüdőgyulladásos betegség esetei kapcsán
• Nyíltan kiálltak Nigériával szemben, amiért szintén 2003-ban bojkottálni akarták a járványos gyermekbénulás elleni vakcinát
• Még 2019-ben is sikerült nyílt konfrontációba kezdeniük, amikor Tanzániát állították pellengérre azért, mert az országban bekövetkezett Ebola-járványkitörésről nem osztottak meg elég információt

Az újabban nyilvánosságra hozott titkos beszélgetéseknek megvolt már az előzménye, ugyanis még nyáron derült ki, hogy hiába dicsérte nem egy alkalommal is Kína járványkezelését és segítőkészségét nyilvánosan a WHO, szintén belső beszélgetésekben már inkább frusztrációjuknak adtak hangot, hogy nem osztottak meg velük elegendő információt január és február során az új vírus okozta járványkitörésről.

Maria Van Kerkhove, a WHO koronavírus-ügyi felelőse például úgy fogalmazott, hogy egyszerűen nem volt elegendő adatuk ahhoz sem, hogy kitalálják, mi az, ami működhet. Az akkori szivárogtatásból az is kiderült, hogy a vírus genetikai térképét meglehetős késéssel szolgáltatták a szervezetnek a kínai tudósok, amikor már jelentősen elterjedt az új vírus Vuhanban.

Diamond Princess – az abszolút, totális katasztrófa

Februárban a WHO tudósai Japán miatt kezdtek aggódni, ugyanis a Diamond Princess nevű óceánjáró hajó hongkongi megállójában találtak egy koronavírus-fertőzöttet, majd az út következő megállójánál, Yokohamában tíz további fertőzöttet. Ekkor a hatóságok azonban úgy döntöttek, hogy karantén alá helyezik a sétahajó mind a 3711 utasát, de nem egy külön helyszínen, hanem magán a hajón.

Ekkor Mike Ryan azt mondta az újságírói kérdésekre, hogy nem szabad túlreagálni a helyzetet, óvatosan kell lépéseket tenni. Február 10-re azonban megduplázódott az esetszám, amire Ryan hozzáállása is megváltozott, és kiderült egy belső beszélgetésből, hogy a japán hatóságok kolosszális hibát vétettek a Diamond Princess vizsgálatával.

„Ebben semmi meglepő nincs, ha kiindulunk abból, ahogyan az eset vizsgálatát lefolytatták, mivel nagyon kevés epidemiológust vontak be. Ha egy nap alatt megduplázódik az esetszámod egy hajón, akkor biztos lehetsz benne, hogy valami itt nem jól működik”

Dr. Thomas Grein, a WHO egyik szintén vezető beosztású igazgatója például arról jelentett ezt követően a kollegáinak, hogy beszélt a japán hatóságokkal az esetről, de egyszerűen nem sikerül „használható” információt kiszedni belőlük. A Diamond Princess esetéről ekkor azt mondta: „ez egy nagyon-nagyon érzékeny helyzet, amit óvatosan kell kezelnünk”.

Habár a WHO-nak már-már fájdalmasan pontos tudomása volt arról, hogy mi zajlik az óceánjárón, egyes tudósok mégis azt mondták, hogy ez a szerencsétlen kitörés segíthet abban, hogy a COVID-19 terjedési mintáit feltérképezzék. Mike Ryan például így fogalmazott:

„Ez egy szerencsétlen, ámde nagyon hasznos lehetőség, hogy a vírus természetéről némi információt szerezzünk”

Néhány nappal ezt követően Dr. Kentaro Iwata, egy japán víruskitörés szakértő körbenézett a Diamond Princess-en, és annyit tudott mondani a nyilvánosság előtt, hogy „teljesen kaotikus” az a válasz, amit a tömeges fertőzésre adtak. Nem sokra rá jött a bejelentés a WHO-tól, hogy a Kínán kívüli koronavírus-fertőzések fele az óceánjárón történt.

Lawrence Gostin, a Georgetowni Egyetem Közegészségügyi és Emberi Jogi Intézet WHO-val Közreműködő Központjának igazgatója például elég élesen bírálta a szervezetet ez miatt:

„Teljesen egyértelmű volt, hogy azon az óceánjárón szörnyen félresiklottak a dolgok, és a WHO-nak muszáj lett volna felszólalnia. Amikor az országok egy totálisan rossz döntést hoznak, az ellen a szervezetnek fel kell szólalnia.

Ekkor jött csak Európa

Habár a WHO nem nevezett meg konkrét országot, de már február 26-án jelezték a problémát, konkrétan Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, a szervezet főigazgatója írta ki Twitterre, hogy: „jelenleg a legnagyobb kihívás, amivel szembe kell néznünk, hogy számos, már érintett ország nem osztotta még meg az adatait

Februárra, valamint március elejére pedig már ott jutottunk, hogy többek között Dél-Koreában, Szingapúrban és Iránban is egyre súlyosabb kitörés történt, utóbbi országban brutális jelenetekről, és tömegsírokról számoltak be. Ekkor jelent meg a vírus Európában is, legelőször Olaszországban tudta megvetni merevebben a lábát.

Valószínűleg amíg élünk, az életben nem fogjuk elfelejteni azokat a pokoli jelenteket, amik Észak-Olaszország és Spanyolország kórházaiban zajlottak le a tavaszi hónapokban, amikor a földön hevertek a holttestek, és már katonai autókkal jöttek a halottakért. A kitörés csak egyre pokolibbá vált, és egyre több európai országban indult a vírus útjának.

Eközben a WHO-ban, a belső találkozókon Európa is azzal okozott fejtörést, hogy számos tagország egyszerűen nem szolgáltatott elegendő mértékű információt a saját járványkitöréséről. Thomas Grein sokatmondóan írta le az állapotot:

„A WHO próbálkozásai, amivel információt kívántak szerezni az egyre inkább irányíthatatlanná váló kitörésekről, kolosszálisan és látványosan elbuktak”

Ennek ellenére Dr. Tedros március 8-án éltette az olasz kormány válaszadását, holott már érzékelhetően nagy volt a baj:

„Nagyon bátor lépéseket tesz az olasz kormány és az olasz nép, hogy lelassítsák a koronavírus terjedését, és megvédjék a saját országukat és egyben a világot”

Három nappal később viszont, március 11-án kihirdette Dr. Tedros, hogy a koronavírus-járvány kitörését és egyre súlyosabb terjedését pandémiának, vagyis világjárványnak minősítik, részben arra hivatkozva, hogy egyes – egyébként meg nem nevezett – országok nem tesznek meg eleget a védekezésért.

Lawrence Gostin azonban ezt teljesen elfogadhatatlannak tartja, szerinte a WHO-nak kötelessége, hogy a nyilvánosság előtt megnevezze azokat az országokat, amelyek nem szolgáltatnak elegendő információt, így hátráltatják a globális védekezést:

„Ha egy ország nem szolgáltat létfontosságú epidemiológiai és biológiai információkat, akkor a WHO és egyben a világ is szemét bekötve küzd egy járvány ellen, ami teljességgel elfogadhatatlan.

A WHO azzal kapcsolatban is nemtetszését fejezte ki, hogy a nyugati államok felhalmozták az egyébként is hiánycikkeknek számító, koronavírus-járvány elleni védekezéshez szükséges termékeket:

„Borzalmas helyzetbe kerültünk tegnap, mivel a védőfelszerelések nagy részéhez egyszerűen elvesztettük a hozzáférésünket Franciaországban”

mondta Ryan.

Ryan hozzátette, a WHO-nak nyomás alá kellene helyeznie az országokat és a vállalatokat annak érdekében, hogy elkerüljék a hasonló kellemetlen szituációkat.

Miközben az európai államok többsége a közösségi távolságtartáshoz alkalmazkodott, és március óta betiltották a közösségi összejöveteleket, Ryan észrevette, hogy volt egy ország, ahol fittyet hánytak ezekre a szabályokra: Nagy-Britannia.

„Egyetlen sportrendezvényt sem tartottak meg Európában, ezzel szemben a Premier League mérkőzései folytatódtak.”

Ryan az Egyesült Királyság pandémia-stratégiáját problémásnak nevezte, miután megtudta, hogy a brit vezető járványügyi biztos nyilvánosan arról beszélt, hogy a szigetországban a nyájimmunitás elérését szeretnék megcélozni:

„Ahhoz, hogy a nyájimmunitás megtörténhessen, több százezer vagy millió idős embernek kellene megfertőződnie rengeteg elhalálozás mellett.”

A szakember közölte, a járványkezelés egy globális ökológiai tanulmánnyá válhat, az Egészségügyi Világszervezet pedig dokumentálni fogja az összes részletet, majd a pandémia végén kiértékelik az eredményeket, és kiválasztják a legjobb módszert: „Hátborzongatónak hangzik, de ez a valóság.”

A Queen Mary Egyetem szakértője, Harman elmondta, a WHO-nak óriási felelőssége volt a COVID-19 járvány első hónapjaiban, azonban még mindig kihívások hosszú sorával kell szembenézniük:

„Ez nem egy kísérlet a WHO számára, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a jövőre nézve, mivel a tét túl nagy. A pandémia második hullámával szerintem lőttek a csendes diplomáciának.”