Új fővárost épít Egyiptom, de kinek lesz jó mindez?

Egyiptomban, Kairó mellett építik az új „adminisztratív fővárost”, egy Szingapúr méretű területen. Az Al Jazeerának írt véleménycikkében Mustafa Menshawy, a Lancasteri Egyetem kutatója arról ír, ha valaki járt Kairóban, az megértheti, miért lehet erre szükség, a központi Tahrir tér körül, ahol az ország irányítása folyik, folyamatosak az útlezárások és gyakorlatilag lehetetlen közlekedni.

Az új, többmilliárd dolláros beruházás a parlamentet, a kormányépületeket, a minisztériumokat és úgy 6,5 millió embert fog elvinni Kairóból, ezzel új lakhelyeket is kreál, amire a fővárosnak égető szüksége van. Ráadásul lakosonként 15 négyzetméter zöldterületet is ígért a kormány a projekt bejelentésekor. Soron kívül Még mindig nem találják a tavaly augusztusban eltűnt 12 éves szolnoki fiút

Menshawy szerint azonban a dolgok felszínét megkapargatva már nem ilyen rózsás a helyzet. A 40 milliárd dolláros projektet egy olyan cég fizeti, melynek 51%-ban a hadsereg, 49%-ban pedig a lakhatási minisztérium a tulajdonosa, ez pedig még jobban belemoshatja a civil életbe a hadsereget, miután az Egyiptom első demokratikusan megválasztott elnökét eltávolíttató Abdel Fattah el-Sziszi tábornok került hatalomra.

A hadsereg az új lakások eladásából várhatóan iszonyatos mennyiségű pénzt fog bezsebelni, ahogy az ő cégük felel majd a Kairóban üresen hagyott épületek eladásáért és üzemeltetéséért, egyenesen az előző főváros szívében. Ezeket a bevételeket pedig arra költik, amire akarják, a kormánynak ugyanis nincs beleszólása a hadsereg pénzügyeibe.

Már maga az építkezés egy hatalmas gazdasági lehetőség, amely rengeteg munkahelyet teremt például az építőiparban. Ezzel együtt Menshawy szerint sokan attól tart, hogy a hadsereg ezt kihasználva fog egyre jobban belefolyni az egyiptomi privátszférába, például azzal, hogy ők szállítják az építkezéshez szükséges nyersanyagokat olcsó munkabérű munkásokkal.

Az sem tisztázott még, hogy ki élhet majd az új fővárosban, de egy sejtésünk lehet. Már elkezdték árulni a leendő lakásokat ugyanis, kb. 14 millió forintba kerül majd egy, ami az észak-afrikai országban igen komoly összeg, így félő, hogy nem lesz ezzel megoldva a kairói lakhatási válság.

El-Sziszinek is sokat segíthet az új főváros. Egyrészt az összes sikeres egyiptomi céget a saját oldalára állíthatja, amire szüksége lehet, hogy megtartsa hatalmát. A privátszféra eddig második számú volt a kormányfő terveiben, azonban egy ekkora projektben rengeteg lehetőség van arra, hogy magáncégeknek is csurranjon-cseppenjen valami.

El-Sziszinek az is a célja lehet, hogy az új főváros legyen az, amiről majd rá emlékeznek a jövőben, ráadásul azzal, hogy a kormányt „kitelepíti” Kairóból, kiveheti az ellene zajló tüntetések méregfogát.

Hoszni Mubarak 2011-ben azután lett elkergetve, hogy elvesztette a kontrollt a város főtere, a Tahrir tér fölött. Utódja, Morszi a választás után itt mondta első beszédét, golyóálló mellény nélkül, Morszi ellenzéke pedig hónapok múlva itt tüntetett ellene és ünnepelte eltávolítását a hatalomból.

Az új elnök első dolga emiatt az lett, hogy megfossza a teret szimbolikus jelentőségétől. Kormánya telehordta azt fáraószobrokkal, melyeket biztonsági őrök védenek, ezzel megakadályozva, hogy a kormányellenes tüntetők elfoglalhassák a teret. Azzal, hogy az ország „súlypontját” kiviszi egy mesterséges oázisba, még kisebb értelme lesz az itteni tüntetéseknek.

Összességében Menshawy úgy gondolja, hogy az új főváros építése elsősorban a kormány hatalmának megerősítésére szolgál: Erősíti és közelebb hozza a privátszférát és örökséget jelent el-Sziszinek. De hogy mi lesz a történet vége, arra még éveket kell várni.