5 fontos tanulság a koronavírus utáni időszakra
Az emberiség nem került akkora kihívás elé az elmúlt években, mint amekkora elé a koronavírus állította.
A bizonytalanság főként abból fakad, hogy nem igazán tudjuk megjósolni, hogy a járvány mikor lassul le annyira, hogy visszatérjünk a rendes kerékvágásba, valamint a pandémia lecsengése után kell majd felmérnünk azokat a gazdasági károkat is, amiket a leállások következtében szenvedett el az országunk.
Saját magunkról is sokat tanulhatunk a nehéz idők alatt, például, hogy mennyire nem becsültük meg a társas kapcsolatok erejét, vagy azt, hogy mennyire nem magától értetődő, hogy azt csináljuk és akkor, amikor épp kigondoljuk. A történtek kétségtelenül nagy változásokat fognak hozni a világunkba, Rebecca Solnit pedig sorra vette, vajon mik is lehetnek ezek.
A szolgáltatási szektor dolgozóinak megbecsülése
A mostani helyzetben, amikor megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor egyesek pánikvásárlásba kezdenek, a kiskereskedelemben dolgozóknak távolról sem egyszerű a helyzete. A megnövekvő vásárlói igények miatt hosszú és kimerítő munkaórák várnak rájuk, amit – általánosan kimondható, hogy – sok esetben nem túl magas fizetéssel honorálnak.
Pedig a feladataik rég voltak ilyen fontosak, mint most: folyamatosan pótolniuk kell a polcokról elkapkodott árucikkeket és extragyorsasággal kell kiszolgálniuk a kasszában a vevőket, hogy ne alakuljanak ki kígyózó, akár negyed órás sorok a pénztáraknál. Emellett azt sem lehet elfelejteni, hogy bizony időnként egy-egy ember a vásárlás során benne felgyülemlett feszültséget a szerencsétlen alkalmazottakon vezeti le.
Az első lépésnek ezért egy koronavírus utáni világban mindenképpen a reflektálásnak kell lennie arra, hogy ezekben a nehéz időkben milyen mennyiségű munkát kellett elvégezniük ezeknek a dolgozóknak a vásárlók kényelmének biztosítása érdekében. Ideje elkezdeni jobban megbecsülni, hogy milyen fontos a szerepük a társadalomban.
Visszatérés a konyhába
Sokáig attól volt hangos a sajtó – ha már utaltunk fentebb a pánikvásárlásra – hogy teljesen kifosztották az egyes üzletközpontok liszt, cukor és vécépapír készletét. Amellett, hogy egyébként a tartós élelmiszereknek és a hagyományos „nasiknak” is megnövekedett az eladása, többen is saját maguk kezdtek kenyérkészítésbe otthon.
Mindez azért lehet jelentős fejlődés, mert így az emberek olyan konyhai képességeket sajátíthatnak el, amivel a jövőben akár jelentős mennyiségű pénzt is megspórolhatnak maguknak. A visszatérés a konyhába nagy haszonnal járhat – ha mással nem, hát azzal, hogy a felhalmozott liszt és cukor nem romlik meg a raktárban.
Olvasás, mint unaloműzés
Nem kell megijedni attól, hogy most nem lehet minden esetben akadálytalanul megrendelni az internetről azt a könyvet, amit már régóta kinéztünk magunknak, hiszen az olvasásnak számtalan alternatívája létezik. Vegyük például az Ebook formátumot, amiben a legtöbb könyvet megtalálhatod a különböző online fórumokon. Amennyiben a papír alapú könyveket részesíted előnyben, akkor se ess kétségbe, biztosan van olyan felmenőd, aki valaha könyvmoly volt és az évek során egy kisebb házi könyvtárat halmozott fel.
Az olvasás pedig több szempontból is hasznos: ha egy jó regényt találsz, akár napokra is lefoglalhatod magad vele, és csak azt veszed észre, hogy repül az idő, ha pedig olyan könyvet választasz, ami egy komolyabb tudományos vagy filozófiai témát boncolgat, akkor meg az intelligenciád bővül felbecsülhetetlen értékű tudással.
Séta mindenek felett
A mai felgyorsult világban mindenki vagy a maga autóját, kétkerekűjét, vagy esetleg a tömegközlekedést választja, hogy gyorsabban elérjen a célállomáshoz, ezért mára megfeledkeztünk a séta nyugtató erejéről, viszont a karantén időszaka alatt sokkal több embert látni, hogy sétál az utcákon.
Nyilván, amint teljesen vége az izolációs időszaknak, az élet ezen része visszatér a rendes medrébe, és újra járművekkel lesz tele a város, ám hátha lesz legalább néhány tucatnyi ember, aki rájön, hogy mennyivel jobb élmény egy nagyot sétálni.
Társulás
Nehezen tudtuk elképzelni, hogy politikai értelemben még egy járvány idején is ilyen polarizált a társadalom. Ez megfigyelhető az Egyesült Államokban és sajnos hazánkban is, noha abban legalább konszenzus van, hogy minél hamarabb meg kell fékezni a vírust.
Most nincs itt az ideje, hogy az ügyet átpolitizáljuk, félre kell tenni az ősi ellentéteket, és közösen kell legyőzni a ‘”gonoszt’. Később ráérünk újra egymásnak esni, de először fontosabb, hogy közösen legyőzzük a járványt, hogy vissza tudjunk térni a normál hétköznapokhoz.
A fentebb említett öt pont meglepően egyszerű dolognak tűnik, mondhatnánk azt is, hogy az életünk fundamentumai, mégis kiveszni látszanak a világból. Talán ez a globális krízis arra jó lesz, hogy az emberek magukba nézzenek, és visszatérjenek ezekhez az alapokhoz.
Eközben az ENSZ-főtitkár nemtetszését fejezte ki egy nemkívánatos jelenséggel kapcsolatban:
