A kis hold fagyos felszíne alatt mintegy 20-30 kilométeres mélységben húzódhat meg a rejtett óceán.
Ritka pillanatnak lehetünk szemtanúi, ha az elkövetkező napokban az égboltra pillantunk.
A Szaturnuszon felfedezett sarki fények egy részét a gázóriás légkörében kavargó szelek okozhatják.
Bolygókutatók szerint a Szaturnusz légköri áramlásait tanulmányozva nemcsak egy, hanem kapásból két rejtélyt is megfejtettek.
A Naprendszer második legnagyobb bolygója körül keringő Mimas hold a legújabb tanulmány alapján több lehet, mint egy szimpla jeges égitest.
Annak érdekében, hogy megértsék a Szaturnusz legnagyobb holdján uralkodó időjárási körülményeket, tudósok egy üvegcsében próbálták meg imitálni az égitest légkörét.
Minden idők egyik legambiciózusabb misszióját jelentette be az amerikai űrhivatal, előzetes terveik szerint a 2030-as évek közepén a Dragonfly-program keretében apró űrszondát küldhetnek a rejtélyes hold felszínére.
Az Enceladus már jó pár éve izgalomban tartja a csillagászokat, ugyanis szinte felfoghatatlan mértékű metán található rajta, a szerves gáz pedig nem csupán geológiai folyamatok révén termelődhet.
A Titán kétségkívül a Naprendszer egyik legérdekesebb holdja, ugyanis rengeteg óceánnal és folyóval rendelkezik, amelyekben nem víz, hanem folyékony metán csörgedezik.
A december 21-én éjjel megjelenő együttállás olyan ritka, hogy legutóbb 794 éve történt hasonló. A csillagászok szerint az együttállás során a Jupiter és a Szaturnusz a Földről olyan közelinek látszik majd egymáshoz, mintha csak egy centiméter választaná el a két bolygót.
A 2007-ig szolgáló Cassini űrszonda infravörös felvételeinek részletes elemzése után a csillagászok jég jelenlétére utaló jeleket és bizonyítékokat találtak az Enceladus északi féltekén.