Fény derült a Szaturnusz titkos rejtélyére
Bolygókutatók szerint a Szaturnusz légköri áramlásait tanulmányozva nemcsak egy, hanem kapásból két rejtélyt is megfejtettek.
NASA 
A Leicesteri Egyetem csillagásza, Nahid Chowdhury által vezetett kutatócsapat a Geophysical Research Letters című folyóiratban megjelent tanulmányában leírta, pontosan milyen folyamatok idézik elő a gyűrűvel rendelkező gázóriás látványos sarkifény-jelenségét.
Eddig kétféle légköri mechanizmussal magyarázták a sarki fényt: az egyik elmélet a Napból áramló töltött részecskékkel való ütközésen alapul, míg a másik hipotézis a bolygók körül keringő holdakról származó vulkanikus anyagok kölcsönhatására támaszkodik.
Bár korábban megállapították, hogy a Szaturnusz sarki fényeit – amelyeket először 1979-ben pillantott meg a NASA Pioneer–11 űrszondája – részben szintén vulkanikus anyagok okozzák, tudósok most egy új teóriát állítottak fel, ugyanis rájöttek, hogy bizonyos részüket a gázóriás atmoszférájában tomboló örvénylő szelek is létrehozhatják.
A felfedezés révén nemcsak az aurorával kapcsolatos rejtélyt oldották meg, hanem egy másik, a csillagászokat több évtizede foglalkoztató kérdésre is választ adtak.
Az 1980-as években a Voyager–1 és Voyager–2, valamint a 2000-es évek elején a Cassini által végrehajtott Szaturnusz körüli repülések során tudósok egy meglehetősen furcsa jelenséget észleltek, megfigyelték ugyanis, hogy a gázbolygók naphosszának mérésére használt rádiósugárzási impulzusok eltérő eredményeket mutattak mindhárom űrszondánál.
Tizennyolc éven keresztül nem tudtak magyarázatot adni a rejtélyre, végül Chowdhuryék tanulmánya révén sikerült kinyitni az asztronómia tudományának szelencéjét, mivel a légköri szelekről és viharokről kiderült, tökéletes bizonyítékai az említett változásnak.
