Az Amazonast gyakran a Föld tüdejének is nevezik, nem véletlenül: az Amazonas-medence, más néven Amazónia területe megegyezik Európa teljes területének felével, ezzel együtt a bolygó legnagyobb alföldje, legnagyobb egyenlítői éghajlatú területe, nem mellékesen pedig ott kanyarog a világ legbővizűbb folyója és helyezkedik el a világ legnagyobb egybefüggő erdeje.

Annak ellenére, hogy az amazonasi esőerdő létfontosságú az emberiség jövője szempontjából, az Amazonas egyes részein olyan mértékű a környezetpusztítás, hogy az esőerdő nagy része sajnos elérte azt a fordulópontot, ahonnan már soha nem lesz képes helyreállni. Soron kívül Reagált a Magyar Ásványolaj Szövetség a kormány felszólítására

A RAISG környezetvédelmi csoport tudósai az Amazonas-medencei Bennszülött Szervezetekkel (Coica) együttműködve készítették el azt az átfogó tanulmányt, mely az eddigi legnagyobb a témában, ugyanis mind a kilenc, az Amazonas részét képező területre kiterjed.

Az Amazónia az idő ellen elnevezésű tanulmányban megállapították, hogy a kilenc közül csak kettő, az apró Suriname és Francia Guyana erdeinek fele érintetlen, ennek okán pedig az amazóniai őslakosok 511 nemzetet és szövetségest képviselő szervezetei globális paktumot szorgalmaznak az Amazonas 80 százalékának 2025-ig történő állandó védelmére.

A 80 százalékos célkitűzés már most lehetetlennek tűnik, ugyanis az eredeti erdők mindössze 74 százaléka maradt meg, az azonnali beavatkozásra pedig nemcsak a meglévő erdők védelme miatt, de az elpusztított területek helyreállítása, illetve a 80 százalékos szint elérése érdekében is szükség van.

Alicia Guzmán, a jelentést koordináló ecuadori tudós úgy fogalmazott, e célkitűzés „nehéz, de megvalósítható”, meglátása szerint ugyanis, ha az őslakos közösségek és a nemzetek összefognak, nem lehetetlen a cél elérése.

Guzmán szerint az erdők védelme a legbiztosabb módja annak, hogy elérjék a célt, ugyanis ha az állam védelmet biztosít az őslakosok által lakott erdőknek, és megszünteti azokat a jogi kiskapukat, melyek jelenleg is lehetővé teszik, hogy a kitermelő iparágak elpusztítsák az esőerdőt, az az első lépés lenne az erdőirtás felszámolására.

Az Amazonas teljes területének közel felét már védett területté, vagy az őslakosok területévé nyilvánították, ám az összes erdőirtás mindössze 14 százaléka történik ezen a területen. Jelenleg mintegy 100 millió hektárnyi őslakos terület van vitatott, vagy hivatalos kormányzati elismerésre váró területen.

Guzmán rámutatott, az, hogy az őslakosok is részt vesznek a döntéshozatal folyamatában, azt jelzi, hogy számítanak azoknak a tudására, akik a legtöbbet tudnak az erdőről, hozzátéve, hogy az őslakosoknak pedig szükségük van a költségvetésre, ám amire jelenleg leginkább szükségük van, az az, hogy képesek legyenek megóvni földjeiket a „földrablóktól” és a kitermelő iparágaktól.

A bányászat az egyik legkomolyabb és egyre növekvő fenyegetés, mely a védett területek és az őslakosok földjeit veszélyezteti, ugyanis az aranyásók már régóta vágynak arra, hogy az aranyban gazdag területben rejlő lehetőségeket egy az egyben kiaknázzák. A bányászat nagy része sajnos titkosan és illegálisan zajlik, tudósok és szakértők pedig felszólították a kormányokat, hogy vonják vissza a bányászati engedélyeket és ellenőrizzék az illegális tevékenységeket.

A kőolaj szintén csábítja az ipari szereplőket, különösen Ecuadorban, ahol a régióból exportált kőolaj mintegy 89 százaléka található. Az Amazonas területének mintegy 9,4 százalékát teszi ki az olajban gazdag földterület, ám ennek 43 százaléka a védett, és az őslakosok által lakott földeken található.

A fentebb taglalt problémáknál azonban még komolyabb aggodalomra ad okot a mezőgazdaság: a jelentés szerint a mezőgazdasági ágazat a felelős az erdőirtás 84 százalékáért, ráadásul a mezőgazdasági szereplőknek átadott földterület kiterjedése 1985 óta megháromszorozódott (!).

A jelentésben megfogalmazott 13 megoldási javaslat között szerepel a bányászat, az olajkitermelés, a szarvasmarhatartás, a nagy gátak építése, a fakitermelés és az egyéb hasonló tevékenységekre vonatkozó új engedélyek kiadásának és finanszírozásának teljes felfüggesztése; nagyobb transzparencia és elszámoltathatóság az ellátási láncok esetében; az erdőirtás leállítása; valamint új kormányzási modellek, melyek lehetővé tennék, hogy a jelenleginél komolyabban képviseljék az őslakosokat, s vonják be őket az Amazonas helyreállítási folyamatába.