AKTUÁLIS
Vlagyimir Putyin orosz elnök (b) és Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter tanácskozik a moszkvai Kremlben 2022. július 4-én.
MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/pool/Mihail Klimentyev Talán sosem látjuk repülni az orosz Szu-75-ös lopakodót
Szerző: Nagy Noel
Oroszországnak nagy reményei voltak a legújabb, ötödik generációs lopakodó vadászrepülője, a Szu-75-össel kapcsolatban, hogy megváltoztathatják a világot.
A Szu-75-össel kapcsolatban úgy taktikázott az orosz hadiipar, hogy kizárólag azt a pénzt fordítják a tömeggyártására, amely a megrendelésekből befut. Azóta azonban, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, nem állnak sorba az országok, hogy orosz vadászgépet vegyenek.
Oroszország még tavaly nyáron, a 2021 MAKS légi bemutatón fedte fel a „sakk-matt” becenévre hallgató Szukhoj Szu-75-öst – mint ahogyan azonban a 19FortyFive is emlékeztet, csak egy statikus modellt mutattak be, sosem repültek vele, mégis nagy figyelmet kapott.
Vlagyimir Putyin személyesen volt jelen a közönségben, mely egyértelműen jelezte a Szu-75-ös bemutatásának jelentőségét. A nyugati újságíróknak meg se engedték, hogy fotót készítsenek, mégis egymást könyökölve rohantak a géphez, hogy lássák: milyen a jövő orosz vadászgépe.
A „sakk-mattot” egyértelműen az exportpiacra tervezték, még úgy is marketingelték, mint az amerikai Lockheed Martin által fejlesztett F-35-ös, illetve a kínai Shenyag J-35-ös sokkal olcsóbb, hasonló tudása alternatíváját.
A nemzetközi piacon meglehetősen olcsónak számító 25-30 millió dolláros Szu-75-öst egy szimpla Szturn izdeliye 30 motor köré építették, tehát ugyanolyan motort használt volna, mint a kedvelt Szu-57M vadászgép.
A MAKS-en bemutatott Szu-75-ről gyorsan kiderült, hogy lopakodó kapacitásokkal rendelkezik, emellett kiemelendő a belső fegyvertárcsa, a V alakú „kormányrúd” és a terelő nélküli beömlőnyílás, mint innovációk.
A „sakk-matt” legkülönlegesebb kialakítása azonban kétségtelenül a kormányrúdja, mert míg a legtöbb vázon vízszintes emelők vannak a magasság, függőleges kormányok a dőlésszög szabályozására, addig a Szu-75 egy egyesített V alakú kormányrudat alakított ki, amely feltehetően csökkenti is a gép radarkeresztmetszetét.
A nyugati újságíróknak gyorsan feltűnt az is, hogy a repülőgép szárnyai szokatlanul nagyok voltak, amely a manőverezési képességet feltehetően növeli, amely különösen magasabb harci helyzetekben tud hasznos lenni.
A Szu-75-ös az előzetes számítások szerint a Mach 1.8 (641 m/s) sebességgel tud közlekedni, mintegy 3000 kilométeres hatótávval rendelkezhet. A belső fegyvertárról sincs túl sok információ, a kalkulációk alapján 7400 kilogrammos rakomány kezelésére lehet képes.
A 19FortyFive tudomása szerint a Szu-75-ös gyártása valahol 2021 őszén kezdődhetett meg, nemsokkal a MAKS légi bemutatót követően. Az oroszok abban reménykedtek, hogy a „sakk-mattot” 2023-ra már a levegőben láthatják, 2026-ban meg le is szállíthatják az első rendeléseket.
Az eredeti terv az lett volna,hogy elsősorban Vietnamnak, Indiának és Argentínának értékesítik a Szu-75-öst, de egyéb vásárlókat is szívesen fogadtak volna, főként Dél-Amerikából és Afrikából – mely jól mutatja a globális terjeszkedési ambíciókat.
Oroszország ráadásul meglehetősen optimista célokat fogalmazott meg, a következő 15 évben ugyanis 300 darab Szu-75-öst gyártottak volna le. A nemzetközi szankciók azonban „sakk-mattot” adtak a „sakk-mattnak”, ugyanis ennek is le kellett állítani a gyártását.
A szankciók kivetése óta ugyanis Oroszország nem igazán tudott félvezetőket beszerezni, amelyek létfontosságú elemei a repülőgyártásnak, ezek működtetik azokat a modern informatikai berendezéseket, amelyek köré a vadászgépek épülnek.
A félvezetők nélkül nem fog tudni a Szu-75-ös program sem haladni, Oroszország nem fog tudni high-tech gépeket importálni, ez pedig hatalmas csapás az egész hadiiparnak, különösen az innovációról specializálódó részeinek.
A 19FortyFive is megjegyzi azonban, hogy szankciók ide vagy oda, Oroszország fog tudni így is katonai felszereléseket exportálni. A másod- és harmadrendű katonai hatalmaknak tökéletesen megfelelőek azok a régebbi eszközök, amelyeket az orosz hadiipar most is képes előállítani.
Argentínát és Vietnamot feltehetően egyáltalán nem fogja zavarni, hogy nem Szu-75-ösökből vásárolnak be, hanem régebbi generációs modellekből – amelyek pedig bizonyították, hogy megbízható technológiával rendelkeznek.
