Sarah Everard meggyilkolásával megrendült a rendőrségbe vetett bizalom – hogyan tovább?

Egész Nagy-Britanniát megrázta a hír, amikor a londoni hatóságok bejelentették, hogy március 9-én egy rendőrtisztet vettek őrizetbe Sarah Everard elrablásának gyanújával. 

2021. március 3-ának estéjén a 33 éves Sarah Dél-Londonban tűnt el, miután útnak indult egy barátjától, hogy hazatérjen otthonába, Brixton Hillbe. Soron kívül Teljesen földbe állt tavaly a lakáshitelezés Magyarországon, soha nem látott adatok érkeztek

Wayne Couzens a Parlament és a diplomáciai épületek védelmét ellátó különleges egység tagjaként szolgált Sarah eltűnésének idejében. Először a nő elrablásának gyanújával vették őrizetbe a kenti Dealben, majd miután az Ashfordtól nem messze fekvő fás területen emberi maradványokra találtak március 10-én, Sarah meggyilkolásával is megvádolták.

Cressida Dick, London rendőrfőkapitánya sajtótájékoztató során hívta fel rá a figyelmet, hogy borzasztó ritka, hogy a város utcáiról hasonló körülmények között tűnjenek el nők, de ez csak kevéssé nyugtatta meg a közvéleményt, ahogyan az a tény sem adta vissza Everard erőszakkal elvett életét, hogy az Egyesült Királyság fővárosának rendőrségét megrázta, hogy kollégájukat tartóztatták le a nő meggyilkolása miatt. 

London nőinek rendőrökbe vetett bizalma mélységesen megrendült, és az sem segít az ügyön, hogy a március 13-án Sarah-ra megemlékező tömegeket erőszakkal oszlatták fel a hatóságok. A békésen gyülekező, gyertyával és virágokkal érkező nők és férfiak egy pillanatig csendben emlékeztek Everardra, akinek sorsa akkor pecsételődött meg, amikor március elején egyedül indult haza a városban, sötétedés után. 

Sarah halálának szörnyű körülményei arra késztették a Londonban élő nőket, hogy elmondják, Everard nincs egyedül: tömegek tapasztalnak megfélemlítést és zaklatást a főváros utcáin rendszeresen. 

Annak ténye, hogy Sarah meggyilkolásával egy aktív tisztet gyanúsítanak, megnehezítette a rendőrség dolgát az egyébként a koronavírus-járvány ellen meghozott intézkedések értelmében nem engedélyezett virrasztáson. Először egyenlő számban állítottak fel női és férfi tiszteket a megemlékezők körül, ami eleinte arra engedett következtetni, hogy átérzik a helyzet súlyosságát – írja a CNN. A gyülekezés megkezdése után alig egy órával a szolgálatban lévő rendőrök megkezdték a jelenlévők figyelmeztetését, jelezve, hogy megszegik a járványhelyzet intézkedéseit, és el kell hagyniuk a helyszínt.

Nem sokkal később több rendőrtiszt érkezett a helyszínre, jórészt férfiak, ekkor kezdték meg a résztvevők felszólítását a helyszínről való távozásra, és kiemelték, hogy ellenkező esetben pénzbírságokat fognak kiszabni. A virrasztás területének több pontján viták és összeszólalkozások bontakoztak ki. 

Nem tudok hazamenni, félek hazamenni, egyedül kell hazasétálnom

– mondta egy nő. A hatóságok ezután megkezdték a résztvevőkkel szemben az eljárást, több nőt megbilincselve rendőrségi kisbuszokba vonszoltak, miközben a tömeg “szégyelljétek magatokat”, “hagyjátok őket békén”, “tartóztassátok le a sajátjaitokat” felkiáltásokat címzett a jelenlévő tiszteknek. 

Sadiq Khan, London polgármestere magyarázatot követelt a rendőrség fellépésére, míg a politikai spektrum minden pontjáról éles kritikák érték a túlzó erőszak alkalmazásáért a szervet, sőt, többen a rendőrfőkapitány, Cressida Dick lemondását követelték. 

Everard halálával az egész Egyesült Királyság arra kényszerült, hogy egy pillanatra megálljon, és végre felmérje a nők jogainak helyzetét az országban, miután felsírtak a rendszerszintű nőgyűlölet felismeréséért, és a nők ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmény fogalmának törvénybe véséért könyörgő hangok. 

A szombati virrasztást elsörprő rendőri erőkkel kapcsolatban felmerülő kérdések magukkal hozták annak felismerését, hogy a szervtől nem idegen az intézményes nőgyűlölet: egy korábbi főkapitány szerint a hétvégi események gyakorlatai aggodalomra adnak okot. 

Az eseményhez való hozzáállásuk intézményes és rendszerszintű nőgyűlölettel volt átitatva

– jelentette ki Sue Fish, a nottinghamshire-i rendőrség egykori főkapitánya.

Teljesen áthatja a döntéshozásukat. Nem realizálják, hogy így cselekszenek és hogy miért csinálják. Azt hiszik, hogy a lehető legjobb döntést hozzák meg, de a döntés meghozásának alapja nem hibátlan

– magyarázta Fish. Hozzátette, hogy ok-okozati összefüggésről van szó: ha úgy gondolják, hogy az esemény erőszakba fog fulladni, nagy esély van arra, hogy ez meg is történik. Szerinte, ha a tisztek másképp döntenek, a virrasztás nem úgy zárult volna, ahogyan történt – írja a The Guardian.

A rendőrség, mint munkahely minden aspektusa egészen 1975-ig nem volt elérhető a nők számára, és Angliában és Walesben még mindig van mit tenni a szerven belüli nemi egyenlőségért: a londoni rendőrségnél, az Egyesült Királyság legnagyobb erejénél egyetlen női tisztre 2.5 férfi jut. 

Hogy mekkora utat kell még megtenniük, az is mutatja, hogy idén 5 angol rendőrtisztet rúgtak ki egy szervezett bűnözéssel foglalkozó különleges egység tagjai közül, miután napvilágra került felvételeken rasszista, homofób és szexista kijelentéseket tettek – az eset olyan súlyos mértékeket öltött, hogy kötelezettségszegési eljárás indult ellenük, és egyikük sem dolgozhat többé a hatóságok munkatársaként. (Többek között lealacsonyító, degradáló, pusztán szexuális eszközként körülíró szavakkal utaltak a nőkre, fekete kollégájukat pedig rasszista kifejezésekkel illették.) 

Jackie Malton, egykori detektív 1970-ben csatlakozott a leicestershire-i rendőrséghez, és többek között ő indította el a családon belüli erőszakkal foglalkozó egységet 1989-ben, miután azt tapasztalta, kollégái egyetlen célja, hogy az áldozatok halkabban szenvedjék el az abúzust. 

A rendőrség nem egy másik bolygóról érkezik, a rendőrök a társadalomból jönnek

– hívta fel rá a figyelmet Malton, arra célozva, hogy a szerv gyakorlatai, eljárásának alapjai mindig a társadalom normáira reflektálnak. 

Egy neve elhallgatását kérő tiszt szerint a toxikus maszkulinitás jelensége a része a rendőrségi kultúrának. Kiemelte, hogy férfi kollégái gyakran tesznek szexuális töltetű megjegyzéseket mind munkatársaikra, mind civil nőkre, és elmondta, hogy gyakorlatilag szállóigévé vált az új rendőrnők esetében a kérdés, hogy megfelelően néznek-e ki az egyenruhán kívül is, nem csak benne, ezzel folyamatosan tárgyiasítva a körülöttük élő és dolgozó nőket. Hozzátette, hogy a szerven belül kimondott fetisizációnak vannak kitéve, különösképpen a fekete nők, és a szexista attitűd gyakorlatilag normalizált a rendőrségben. Arról beszélt, hogy a női tisztek gyakran tartanának attól, hogy ha panaszt tennének férfi kollégáik ellen, nem hinnének nekik, és meggyanúsítjanák őket azzal, hogy alaptalanul bajt szeretnének keverni. 

Nicole Smallmant és Bibaa Henryt 2020 júniusában késelték halálra – néhány hónappal később két rendőrtisztet letartóztattak, amikor felmerült annak gyanúja, hogy a tett helyszínén fotókat készítettek a fiatal nők holttestéről és megosztották azokat a kollégáikkal. Az ügyben másik hat rendőr ellen is nyomoznak, amiért nem jelentették az esetet. 

Ha bármikor példát akarunk arra találni, hogy mennyire mérgezővé vált a rendőrség, ezek a tisztek teljes mértékben biztonságban, teljes mértékben érinthetetlennek érezték magukat, úgy érezték, nyugodtan lefényképezhetik fekete lányok holttesteit, és tovább küldhetik a fotókat

– mondta el Mina Smallman, az áldozatok édesanyja. 

Dabaleena Dasgupta, a Centre for Women’s Justice ügyvédje szerint a zaklatásról és támadásokról szóló vallomások, amelyek Everard halála után kerültek napvilágra, előtérbe helyezik, amit a terepen dolgozó jogászok már régóta tudnak: hogy a nők a széleskörű társadalom gyűlöletével néznek szembe, ami jól megmutatkozik abban, hogy milyen gyakori és mekkora mértékű a nők és lányok ellen férfiak által elkövetett erőszak. 

Dasgupta szerint a brit rendőrség cserbenhagyja a nőket, és ez minden szinten megmutatkozik: visszautasítják a nyomozást, és amikor nyomoznak, gyakran nem megfelelően, közönyösen teszik; előítéletesen járnak el a női áldozatokkal szemben és áldozathibáztató magatartást tanúsítanak, valamint nem hajlandóak a kollégáikkal szemben felmerült vádak megfelelő, megkövetelhető nyomozásának elvégzésére.

Dasgupta felhívta a figyelmet a tavaly márciusban benyújtott panaszra, amely egy 3 éves időszak alatt megtörtént 666 olyan esetet részletez, melynek során rendőrtiszt vagy a hatóságok személyzetének tagja volt családon belüli erőszak vagy más erőszakos cselekmény elkövetője Anglia 30 és Wales 43 kapitányságából. Az ügyvéd hozzátette, hogy évek óta próbálják felhívni a figyelmet ezekre a problémákra, és a rendőrség következetesen elutasítja az ezzel kapcsolatos nyomozást, így nem nehéz megállapítani, hogy jelen van-e az intézményes nőgyűlölet a szerveknél. 

Ez azért is különösen felháborító, mert nemrég tette közzé a YouGov a felmérést, amely szerint az Egyesült Királyságban élő fiatal nők 97%-a vált már szexuális zaklatás áldozatává. Dasgupta szerint ezen incidenseknek csak egy parányi részét jelentették az érintettek a hatóságoknak, ami főleg abból fakad, hogy a történelmi tapasztalat azt mutatja, a rendőrség nem veszi komolyan az áldozatokat és a vádakat.

A Sarah Everarddal történtek országszerte, sőt, világszerte arra hívták fel a férfiak figyelmét, hogy egy lépést tegyenek meg hátra, és nézzenek szembe a kérdéssel, hogy hogyan lehetnek a nők szövetségesei, különösen az erőszakkal szemben. Aubrey Allegretti, a The Guardian újságírója Sarah meggyilkolása és nők százainak, ezreinek hangjának felemelkedése után arról írt, hogy a változás érdekében muszáj a következő generációt arra sarkallni, hogy aktívan szálljanak szembe a berögződésekkel, a hagyományos nemi szerepek képének veszélyes aspektusaival és a nemi különbségekhez való hozzáállásukkal.

A Beyond Equality önkéntesei tinédzser fiúkkal dolgoznak együtt iskolai szervezésű workshopok keretében, és arra bátorítják őket, hogy őszintén, nyitottan beszéljenek arról, mit gondolnak, és együtt reflektálnak arra, hogy a nemi szerepeket és általában a nemekhez való hozzáállásukat hogyan befolyásolja a környezetük, a média, a reklámok, a családjuk és a barátaik. 

Amer Chada, a Beyond Equality önkéntese elmondta, milyen nemi sztereotípiákkal találkoznak rendszeresen a szervezet által tartott foglalkozásokon. 

Az alapvető sztereotípiák, amikkel találkozunk, a férfiakkal kapcsolatban a fizikai erő, a hatalom és a vezetői tulajdonságok; a nőknél ez leginkább a gondoskodás, és éles váltással a konyha és a mellek – színtiszta tárgyiasítás

– fejtette ki Chada.

A Beyond Equality különböző feladatokkal, feladványokkal ösztönzi arra a résztvevő fiatalokat, hogy tudatossá tegyék magukban, miért ezek az álláspontjaik, nézeteik és hogyan lehetséges, hogy életük korai szakaszaiban már így éreztek. Allegretti hozzátette, hogy óvakodnak attól, hogy megmondják nekik, mi helyes, és mi helytelen, a foglalkozásokon ehelyett maguk között fejtik ki a gondolataikat és hívják ki egymás álláspontjait.

Ez nem azt jelenti, hogy az alapvető tényekre nem hívják fel a figyelmüket. Ilyenek például a nők ellen elkövetett szexuális erőszak eseteinek valódi száma vagy a férfiak által elkövetett öngyilkosságok száma. A 3-4 órás workshopok természetesen nem változtatják meg a résztvevő fiatalok teljes világképét vagy önmagukhoz való hozzáállásukat, de gyakran ezek a foglalkozások az első olyan alkalmak, amikor együtt, a barátaikkal, osztálytársaikkal és egy nem ítélkező, idősebb férfi jelenlétével beszélgetnek a témákat.

Ben Hurst, a Beyond Equality egyik vezetője szerint a fiúk és férfiak hajlamosak arra, hogy úgy érezzék, velük minden rendben van, így semmi gond nincs a világban, de a közelmúlt eseményei rengeteg ember figyelmét felhívták arra, hogy a szexuális zaklatás nem csak egy távoli, idegen statisztika.

A statisztikák létező attitűdök következményei, nem csak úgy a semmiből rántják őket elő. Gyakran valami nagy, sokkoló eseményre van szükség ahhoz, hogy felismerjük a dolgokat – mint ahogy tavaly nyáron George Floyd meggyilkolása felhívta a figyelmet a rendőrségi túlkapásokra, a rendszerszintű rasszizmusra; ennek a pillanatnak kellene annak a pillanatnak lennie, amikor az emberek rádöbbennek arra, hogy ezek a problémák is valódi problémák

– mondta el Hurst. A szervezet igazgatója, Daniel Guinness elmondta, hogy az alapítvány célja, hogy biztonságosabb utcákat és biztonságosabb osztálytermeket hozzon létre. 

Elképesztően erős a nők üzenete: szükségünk van a férfiak részvételére. Ez nem a férfi nem ellen indított támadás, ez egy kétségbeesett könyögés, hogy a férfiak is vegyék komolyan, ami történik, és vegyék észre, hogy részei a problémának, de részei lehetnek a megoldásnak is

– mondta el Guinness. 

Allegretti felhívta rá a figyelmet, hogy a megoldáshoz vezető út csak a problémák gyökerének felismerésével kezdődhet, ehhez pedig arra van szükség, hogy támogassuk a fiatalabb nemzedéket abban, hogy megnyissák a szívüket és a lelküket a világ felé.