Ezt jelentette ki Rácz Miklós a Magyar Hang hasábjain publicisztikájában, amelyben megpróbálja megmagyarázni, hogy mi az oka az ismételt kétharmadnak, amelyet a Fidesz-KDNP begyűjtött a választáson, majd a következő megfejtésre jut: „az embereket nem az elvek irányítják“. 

„De lássuk a tényeket! A Nyugat-Dunántúl egy 180 lelkes falujában vagyok gyüttment, igaz, már 32 éve. Ahogy az öregek meghaltak, gyerek meg nemigen volt, ez a csöpp falu elfogyott 130-140 főre. Hiába a pazar környezet, a nyugalom, a szomszéd falu már Ausztria, a kisváros és a megyeszékhely még busszal is elérhető közelsége, a falu csak fogyott, kis túlzással a házak negyedén kint volt az eladó tábla. Aztán az országban elindult egy belső migráció, és ez a vidék fölértékelődött. Itt tényleg csak az nem dolgozik, aki nem akar. És a lényeg: CSOK, babaváró hitel stb. Ma nincs eladó ház a faluban és 37 (!) 14 évnél fiatalabb gyerek van, nem ritkák a 3-4 gyermekes családok. Ők kire szavaztak? Soron kívül Hivatalos: Oroszországban folytatja a Ferencváros edzője

Presbiter vagyok. Megújult a templomunk, a két szórvány templomát és gyülekezeti házát is föl lehetett újítani, ugyanígy szépülnek a környékbeli katolikus templomok és közösségi terek is. Lehet élcelődni, hogy rozzant falvak (mondjuk, ez itt nem jellemző), csilivili templomok: de a papok, egyházi elöljárók kire szavaztak? 

Hónapokon keresztül dolgoztam restaurátorként a győri bazilikában. Csúcsidőben dolgoztunk ott 30-40-en. Mindenki elmondta, hogy 2007-08 körül nagyon szűkös idők jártak. Intelligens, olvasott, világlátott emberekről beszélek, akik bizony nem szeretik, ha megmondják a véleményüket, mint Besenyő Pista bácsi Boborjánnak. De ha választás szóba került, csak az jött elő, hogy most bőven van munkám. Ők vajon (esetleg jobb meggyőződésük ellenére is) kire szavaztak?

A testvérem, aki egy komoly építészirodát vezet, Fidesz-szavazó. Nem értünk egyet, de ő több tucat emberért felel, és nem győzik a munkát, miközben tizenöt évvel ezelőtt a túlélésért küzdöttek. Ők és az építőiparban dolgozók kire szavaztak? 

Kutatók, művészek, a szellemi elit, akik stallumokat, egzisztenciát kaptak a Fidesztől, kire szavaztak?“, teszi fel sorban a kérdéseket Rácz. 

Majd ezek után kijelenti: „ha mérlegre teszem a Fideszt és az ellenzéket, azt kell mondanom, hogy szívem szerint az ellenzékre, az eszem szerint a Fideszre szavaztam volna. Én is tragédiaként élem meg az újabb kétharmadot, de ha a munkáimat és lehetőségeimet, a gyerekeim lehetőségeit nézem, akkor hát nem dőlök a kardomba. És én az elveim szerint szavaztam, mert hatvan elmúltam, és megengedhetem magamnak.“

Mindezek után úgy folytatja, hogy le lehet tekinteni az Olümposz magasságaiból, és felteszi a kérdést, hogy vajon a politikusok, a megmondóemberek és újságírók közül vajon hányan élnek falun? 

Ennek kapcsán érdemes visszatérni a marxi hasonlathoz: Paul Johnson történész a Értelmiségiek című könyvében részletesen kifejti, hogyan is végezte Karl Marx, a kommunista ideológia megalkotója a munkáját. „Az égvilágon semmi se tudta volna rábírni, hogy kimozduljon a könyvtárból és a dolgozószobájából“, írja Marxról, majd példákat is hoz.

Engels szerint Marx azt mondta neki, hogy „a falopási törvény és a Moselle-környéki parasztság problémáinak a tanulmányozása során látta be, nem elég, hogy csak a politikával foglalkozik, és figyelme a gazdasági körülmények és így a szocializmus felé fordult“, majd Johnson hozzáteszi, hogy arra azonban semmilyen bizonyíték nincs, hogy Marx valaha is beszélt volna a parasztokkal – ehelyett inkább adatokat hamisított, és tévesen idézett annak érdekében, az elméleteit alátámassza. 

1844-ben a sziléziai takácsok helyzetéről írt cikket Marx, és úgy tudni, hogy valójában sosem látogatott el Sziléziába, és egyetlen takáccsal sem beszélt a kérdésről. Engels apja textilgyáros volt, és amikor invitálta Marxot, hogy látogasson el vele az üzembe, elhárította a kérést. 

Számos példát lehetne még sorolni, többek között azt, hogy amikor Marc 1845-ben munkásokkal találkozott Londonban, nem tetszett neki, amit tapasztalt, ugyanis a szakmunkások nem voltak elég bohémek, cserébe autodidakták, fegyelmezettek, ünnepélyesek és jó modorúak, akik bár hittek a társadalom átreformálásának ötletében, nem találták meggyőzőnek Marx apokaliptikus, forradalmi megvalósítási ötletét – ezért, és azért, mert nem értették és beszélték azt az akadémiai nyelvet, amit ő, Marx lenézte őket, azt a társadalmi osztályt, amelyet diadalmaskodni látott a vízióiban. 

Azonban nem őket szánta az uralkodónak, ahogy azt sokan manapság hangoztatják. Marx így ír: „ha a proletariátus diadalmaskodik, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a társadalom uralkodó részévé válik, mert csak úgy diadalmaskodhat, hogy mind önmagát, mind ellentétét felszámolja. Akkor a proletariátus és a meghatározó ellentéte, a magántulajdon, eltűnik.

Ha minden áron Karl Marxhoz akarjuk hasonlítani Orbán Viktort, ahhoz a Marxhoz, aki a „tudományos“ ideológiáját szinte semmilyen valós adattal nem tudta alátámasztani, nekünk is fel kell tennünk egy kérdést: vajon a Fidesz miért tudja, hogy mire van szüksége azoknak az embereknek, akik ebben az országban élnek, és azt az ellenzék és a baloldal szerint megbocsáthatatlan bűnt elkövetik, hogy ismét Orbán Viktor kezébe adják Magyarország kormányrúdját? Senkinek nem jutott eszébe, hogy a Fidesz, a jobboldali politikusok és megmondóemberek letekintettek az olümposzi magasságból? 

Bár Rácz is több példát említett, amelyek megállják a helyüket, egy ismerősöm helyzetét tudom felidézni. A választások után pár nappal beszélgettem egy nagyon kedves barátom menyasszonyával, akinek az előző házasságából van két kamasz fia, a jelenlegi párjától, vőlegényétől pedig egy egyéves kislánya. 

Elmondta, hogy ők nagyon szegény körülmények között éltek, korábban egyedül nevelte a gyerekeit, és nem engedhették meg maguknak, hogy nyaralni menjenek, azonban az Erzsébet Táboroknak köszönhetően a gyerekei is eljuthattak valahova a nyári szünidőben. Manapság a sok családtámogatásnak köszönhetően, és annak, hogy a vőlegénye, aki katona, hat havi fegyverpénzt kapott, telt arra, hogy szép ruhákat vegyenek a gyerekeknek, és elkezdjék felújítani a házat, amiben laknak. 

„Orbán Viktor szép lassan kiépítette az NFR-t, a »Nemzeti Függőség Rendszerét«“, írja Rácz. De miért hívnánk „függőségnek“ azt, ha valaki jól jár azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a kormány hoz? Nem minden kormánynak, legyen bármilyen, annak kellene a céljának lennie, hogy biztosítsa az állampolgárai elégedettségét és megélhetését? „Mert a Zorbán lop“, mondják, de akkor mégis miért marad pénz ennyit támogatásra, fejlesztésre, úgy, hogy közben az államháztartás is rendben van? 

Donáth Anna baloldali intézkedéseknek nevezte azt a politikát, amelyet Orbán Viktor folytat annak érdekében, hogy a mindennapi megélhetés érzetét növelje. De a jólét miért is baloldali politika? Miért is marxi vagy kádári tan? Hiszen a szélsőjobboldali besorolást kapó náci Németország által híressé tett élettér-elmélet szerint a területi hódításokat szükségszerűnek tartották a túlnépesedés és az élelmiszer iránti szükségletek miatt – akkor lehet, hogy Hitler sem jobboldali volt? 

Rácz azzal érvel, hogy Marx elképzeléseihez hasonlítja Orbán Viktor politikáját, miközben a Kádár-rendszerről beszél, amely bár alapjaiban követte a marxi tanokat, a megvalósítása jelentősen más volt. Nem eltagadható, hogy vannak vidékiek, akik jó emlékeket idéznek a gulyáskommunizmus időszakáról, de a legtöbben ettől még utálták, sőt, a mai napig utálják a kommunistákat, és azt sem felejtették el, hogy a rendszerváltás utáni baloldali kormányok idején hogyan éltek – rosszabbul, mint most.

Természetesen el lehet mondani, hogy ugyanazt a politikát folytatja Orbán Viktor, amit Kádár János: amíg jólét van, addig nem foglalkoznak az emberek mással, képesek feláldozni az „igazságot“ azért, hogy jól éljenek. De a helyzet az, hogy ebben az országban nem kell „áldozni“ azért, hogy nyugodt élete legyen az embernek. 

Ma már szinte káromkodásnak számít azt mondani, hogy „igen, a Fideszre szavazok“, azok civilek, akik nem támogatják a Fideszt, sokkal hangosabbak, ezért úgy tűnik, hogy többen vannak. Ráadásul az, aki szerint O1G, amit hangosan ki is mond, ugyanúgy igénybe veszi a támogatásokat, sőt, nem kell meghúznia magát, mert nem kell félnie, hogy majd leviszik egy pincébe, ahol jól megverik, meg csinálnak vele, amit akarnak, aztán ki tudja, hogy ki jön-e egyáltalán valaha. 

Nem tisztem megmagyarázni, hogy miért nyert ismét kétharmaddal a Fidesz-KDNP, nem is szeretném, azonban egy kérdést mégis muszáj feltennem: tényleg felróható az embereknek, hogy azt választják, hogy jól éljenek, miközben úgy ítélik meg, hogy nem hallgattatják el őket, nem szenvednek kárt, esetleg emellett még nem is erőltetnek rájuk egy olyan morált, amelyről mások azt mondják, hogy helyes és progresszív? 

Mindemellett Rácz kifejti, ezért röviden kitérek rá: „az iskolázatlan emberek utálják az értelmiséget. Fixa ideájuk, hogy azok semmit sem csinálnak, és ezt ők is meg tudnák csinálni“. Ahogy a választások megmutatták, a (baloldali) értelmiség („éttermiség“) pedig az iskolázatlan embereket utálja. Nem lehet, talán, hogy az értelmiség tett érte, hogy ilyen legyen a megítélése? 

(A szerző szubjektív véleménye nem feltétlen tükrözi a Liner.hu szerkesztőségének álláspontját.)