Közösen kerültek intenzív osztályra az édesanyjával, szívszorító fotót osztott meg 24 órával a halála előtt
Egy brit nő története csak egy a rengeteg koronavírus-járvány okozta borzalmas személyes és családi tragédiákat közül, ám a részletes beszámolója az események lefolyásáról mindenkinek emlékeztetőül szolgálhat.
MTI/AP/LaPresse/Cecilia Fabiano 
Egy brit nő története csak egy a rengeteg koronavírus-járvány okozta borzalmas személyes és családi tragédiákat közül, ám a részletes beszámolója az események lefolyásáról mindenkinek emlékeztetőül szolgálhat.
A 49 éves Anabel Sharma, és édesanyja, a 76 éves Maria Rico együtt kerültek kórházba súlyos koronavírus-fertőzésük miatt. Ők ketten, és az egész család azt követően lettek betegek, hogy Anabel 12 éves fiat elkapta a vírust az iskolában még szeptemberben. Mint a LADBible is írja, az anyja-lánya páros októberben került egy leicesteri kórházba.
Mint Anabel is mondta, a koronavírus elképesztő sebességgel söpört végig a családon, elmondása szerint „félelmetes” élmény volt. Hozzáteszi: teljesen rulettszerű a fertőzés kimenetele, mivel amellett, hogy bárki elkaphatja, sosem lehet tudni, hogy az érintett beteg túléli-e a megpróbáltatást vagy sem.
„Ha valaki azon gondolkodik, hogy megszegi a koronavírus-szabályokat, akkor arra kérem, képzelje magát egy kicsit a helyzetembe és csak gondoljon bele, milyen érzés, amikor a saját édesanyját látja meghalni, vagy azt mondják neki, hogy nem biztos a saját túlélése”
fogalmazott a Daily Mirrornak.
A „Humans of COVID-19” nevű Facebook-csoportban pedig Anabel kifejtette, hogy amikor kórházba szállították őket, azonnal intenzív ellátásra szorultak volna, ám a beszállítás pillanatában az intenzív terápiás osztály tele volt. Mint mondta, csak azért tudtak ágyhoz jutni, mert azon a napon négy koronavírus-fertőzött vesztette életét, így felszabadult a hely.
Anabel beszámolója szerint a koronavírus-terápia, amiben részesítették őket, csak a ’borzalmas’ szóval jellemezhető. Őt és édesanyját CPAP terápiában részesítették, és mint mondta, borzalmasan megterhelő volt az a tény, hogy négy héten keresztül, 24/7-ben egy műanyag „csuklyát” kellett viselnie, amely oxigénnel táplálta a tüdejét.
„Olyan volt, mintha körülbelül 45 km/h-s sebességnél kilógatnád a fejed az autóból. Nagyon zajos volt, nem láttam semmit, nem hallottam semmit, és csak a csuklya oldalán lévő nyíláson keresztül tudtak etetni. Most csak képzeljétek el: ez négy héten át, 24/7-ben…”
mondta.
Anabel folyamatosan az orvosait kérdezte, hogy vajon túl fogja-e élni a fertőzést, de az orvosok sem tudtak kielégítő választ adni, nem tudták neki megmondani. A tragédia azonban így sem maradt el: az édesanyja végül nem élte túl a fertőzést, és életét vesztette az intenzív terápiás osztályon.
Elmondása szerint az intenzíves csapat nagyon kedves volt velük, mivel úgy rendezték el az ágyakat, hogy egymás mellett tudjanak lenni, így az utolsó pillanatig az édesanyja mellett tartózkodott. „Beszéltem vele, fogtam a kezét, és még egy alkalommal a testvéremet is beengedték hozzánk” – mesélte.
A történet tragikusságát fokozza, hogy Anabel nem tudott részt venni édesanyja temetésén, mert továbbra is nagyon beteg volt, ezért live streamen keresztül tudta nyomon követni. Az élete örökké megváltozott, ugyanis mint kiderült, tartós tüdőkárosodást szenvedett a fertőzés miatt, és poszttraumás stressz szindrómától is szenved.
Anabel végül elmondta, hogy továbbra is légzési nehézségei és rémálmai vannak, utóbbi a kórházban töltött ideje miatt. Tanulságként elmondta: a vírus nagyon is komoly, ez össze sem hasonlítható az influenzával, emberek tömegével halnak meg, és ha valahogy mégis túlélik, akkor hosszú távú károsodásaik lesznek, mint ahogyan neki. Végezetül pedig a kép, amelyet 24 órával édesanyja halála előtt osztott meg, és amely többet mond a helyzetről, mind bármi más:
