Újabb rejtélyre derült fény a misztikus gyémántbolygók kapcsán

Amíg a Földön a gyémánt az egyik legritkább drágakőnek számít, addig vannak exobolygók, ahol ez a csillogó ásvány szinte csupán egy maréknyi földdel egyenértékű.

Bármennyire is változatos a Naprendszerben található bolygók mérete, tulajdonsága és viselkedése, nem tudják reprezentálni az univerzumban fellelhető furcsa világok összességét. Az exoplanéták palettáját olyan égitestek színesítik, melyeknek felhőiben rubin és zafír ásványok találhatóak, de vannak bolygók, ahol olvadt vas hullik az égből eső formájában. Soron kívül Küszöbön az új gázszerződés Törökországgal – Szijjártó Isztambulban tárgyal

Az egyik talán legérdekesebb exobolygó típus a gyémántbolygók csoportja, ahol a magas szén és oxigén arányának és a magas víztartalomnak, valamint a kellő hőmérsékleteknek és nyomásnak köszönhetően kialakulhatott ez az igencsak ritka ásvány.

Az Arizonai Állami Egyetem kutatói a Chicagói Egyetem tudósai közreműködésében le szerették volna tesztelni, pontosan miként jöhetnek létre a magas nyomású gyémánthálók az exobolygók felszínén.

A kísérletek során szilícium-karbidot merítettek vízbe, ezután a mintát egy eszköz segítségével óriási nyomásoknak tették ki, később pedig lézerrel forrósították fel a masszát, majd röntgensugaras mérésekkel vizsgálták a reakciót. A kémiai folyamatok után végül megállapították, hogy a szilícium-karbid reagált a vízzel, és gyémánt, továbbá szilikát kristályok képződtek.

Mindezek tudatában egy szimulációt alkottak meg, amivel megnézték, hogyan működhet ez a procedúra planetáris szinten. A kutatócsapat tagjai rájöttek, hogy a szénben gazdag égitestek magjában első körben vas és szén ötvözetek jöhetnek létre, amelyek szilikon-karbid köpennyel vannak burkolva, a réteg tetején pedig vékony grafitbevonat lehet.

Amint egy aszteroida-becsapódás során víz kerül a bolygó felszínére, az összetétel azonnal megváltozik, és vékony gyémánt-, illetve szilikátréteg keletkezik a köpeny felső részében, mivel a vízzel reakcióba léptek a köpenyben lévő szilikon-karbid részecskék.

Az amerikai tudósok úgy gondolják, hogy a gyémántbolygók teljesen lakhatatlanok lehetnek, mivel a Földdel ellentétben túlságosan kemény szerkezetük van ahhoz, hogy geológiailag aktívak legyenek, ezért képtelenség, hogy atmoszférával rendelkezzenek.