Fernando Alonso a száguldó cirkusz utolsó „dinoszaurusza”, aki annak idején szemtelenül fiatalon taszította le trónjáról az évekig verhetetlen Michael Schumachert. 2005-ben és 2006-ban, két tökéletes szezon után mindenki azt hitte, hogy a spanyol megállíthatatlan lesz. Nem volt az.

Alonso vesszőfutása a McLaren-Mercedesnél kezdődött, amikor egy drámai szezonzáró során, egyetlen ponttal lemaradva a harmadik vb-címéről csupán a 3. helyen zárta az évadot Kimi Räikkönen és az akkor újonc, azóta már hétszeres világbajnok Lewis Hamilton mögött. Soron kívül Németh Krisztián visszaemlékezett a Liverpoolban töltött időszakára, Szoboszlairól is beszélt

Alonso egyetlen évvel később, botrányok közepette tért vissza sikerei egykori helyszínére, és bár még volt egy fellángolása két győzelemmel, a Renault már nem volt ugyanaz, a spanyol pedig két év alatt mindössze négy dobogót tudott felmutatni.

Aztán jött a Ferrari, ahol ismét vb-esélyessé lépett elő, ám ismét jött a szezonzáró, és Alonso megint lecsúszott a világbajnoki címről. Sebastian Vettel happolta el előle, aki innentől kezdve három évig megállíthatatlan volt.

A spanyol még egyetlen egyszer, 2012-ben tudott hasonlóan közel kerülni Vettelhez, de – mondani sem kell – ismét jött az utolsó nagydíj. A többi pedig már történelem. Még két évig maradt a Ferrarinál, majd jött a McLaren-es időszak, ám a Honda, majd a Renault motorokkal csak kínlódott a csapat, mint ahogy Alonso is.

Négy gyötrelmes szezon következett, Alonso pedig epizódszereplővé vált, 2015-ben olyan gyatra volt alatta a kocsi, hogy a vb-pontverseny 17. helyén végzett. A dobogóra esélye sem volt, 5. helynél előrébb egyszer sem jutott, kiesés követett kiesést, aztán Fernando Alonso visszavonult.

Alonso ráment a Tripla Koronára, 2018-ban és 2019-ben is megnyerte a Toyotával a Le Mans-i 24 órás versenyt, de az Indy 500 nem jött össze neki. Végül nem bírta tovább, és 2021-ben visszatért az F1-be. Az Alpine pedig meghozta a harci kedvét.

2021-ben, hét év után állhatott újra dobogón, a katari nagydíj valóságos katarzis volt számára, tavaly pedig szorgalmasan gyűjtögette a pontokat, aztán jött a hidegzuhany a szezon közepén: Alonso csapatot vált.

Oda ment, ahonnan Sebastian Vettel visszavonult, nem túl dicső éveket követően. Az újoncnak számító Aston Martin a négyszeres német világbajnokkal egyetlen második helyet tudott felmutatni két év alatt, ami ugyan nem rossz teljesítmény, viszont Alonso kapcsán megint mindenki csak azzal volt elfoglalva, hogy ismét rossz csapatot választott. Tegyük hozzá, 41 évesen más lehetősége nemigen volt már.

Aztán elkezdődött a 2023-as évad a száguldó cirkuszban, Fernando Alonso pedig két dobogós helyezéssel nyitott. Utoljára 10 éve pezsgőzhetett kétszer egymást követően. Talán ez az a pont, ahol Alonso (az amúgy tévesen megítélt) örök másodikból a kitartás szinonimája lett, és ha valamit megérdemel, hát az egy ehhez hasonló „jutalomjáték”. Ha a világbajnoki cím a jelenlegi Red Bull fölényt nézve nem is tűnik reálisnak, Alonso teljesítménye még mindig a legjobbak között van. A szezon pedig még nagyon hosszú, és a rutinos spanyol versenyző tapasztalata akár még győzelmeket is érhet az Aston Martinnak.