Egy 2018-as tanulmány megállapította, hogy az Atlanti-óceán cirkulációs rendszere gyengébb, mint ezer éve, és az elmúlt 150 évben jelentősen megváltozott, ám később még nagyobb lehet a baj.
Rendkívül érdekes kutatást hoztak nyilvánosságra a Polar Research nevű szaklapban, ami új információkra világított rá.
Klímakutatók felfedezték, hogy nem csupán a jégselfek olvadása és a kontinensről való leszakadása fenyegeti az Antarktiszt, hanem a fagyott tömeget összefogó réteg eltűnése is.
Az ausztrál antarktiszi kutatócsoport kedden indította útjára azt a kutatást, amelynek célja a kontinens valaha fúrt legrégebbi jégének vizsgálata.
Az idei ózonlyuk hatalmas méreteket vett fel, éves maximumát is szeptember vége felé szokta elérni.
A közel 1 300 négyzetkilométer területű, szabadon úszó jéghegy annyira közel került a kontinenshez, hogy egy része egyenesen nekicsapódott.
A Meteorológiai Világszervezet hitelesítése szerint az argentin Esperanza kutatóállomáson dőlt meg az új csúcs.
Egy frissen nyilvánosságra hozott kutatómunka szerint az új-zélandi maorik lehettek az elsők, akik felfedezhették az Antarktiszt.
Szubatomi morajlással járt az a becsapódás, amelyet néhány évvel ezelőtt fizikusok a Déli-sark közelében azonosítottak.
Egy egészen jelentős darab szakadt le az Antarktiszról, mely akkora, mint London területe elővárosaival együtt.
Nagyjából 900 méteres mélységben bukkantak rá az egyik antarktiszi jégself közelében a bizarr tengeri létformákra, amelyek alapján át kellett gondolniuk a kutatóknak az élet keletkezésével kapcsolatos elméleteket.